A Nagy Ő a világ­ban, Róma‐rajongóknak, kaland Spanyolhonban, majd érzel­mek Kelet‐Európában

2018. november 3.

Többször, mond­hat­ni folya­ma­to­san nehéz­ség­be ütkö­zöm, ha olvas­ni sze­ret­nék még­hoz­zá olyan köny­vet, ami uta­zás­ról szól. Olyan tör­té­ne­tet, ami­vel köz­ben én is utaz­ha­tok kicsit kép­ze­let­ben, meg­is­mer­he­tek újabb váro­so­kat, tája­kat vagy egy­sze­rű­en nosz­tal­gi­áz­ha­tok, és így már emlé­ke­im­ből oda kép­zel­he­tem magam az utcá­ra sétál­va vagy a neve­ze­tes­ség előtt állva. Szeretem, ha meg­ele­ve­ned­nek előt­tem a kalan­dok, mint a film­vász­non, sze­re­tem, ha éjsza­ká­ba nyú­ló­an nem tudom leten­ni, mert hajt a kíván­csi­ság, és sze­re­tem azt az érzést, mikor a végén azt mond­ha­tom: “Dejó, hogy itt is jár­tam!”

Leginkább az ősz bekö­szön­té­vel, a téli idő­szak­ban van időm az olva­sás­ra, iga­zá­ból ekkor érzem a leg­na­gyobb szük­sé­gét, ami­kor a való­di uta­zá­sok kicsit hát­tér­be szo­rul­nak. Október ele­jén így besze­rez­tem az idei első könyv­ku­pa­cot, és egy hónap alatt a végé­re is értem mind­nek.

Rátalálni azon­ban a meg­fe­le­lő kötet­re, nem olyan könnyű.

Elterveztem, hogy a blo­gon mos­tan­tól uta­zós köny­ve­ket, olva­sás élmé­nye­ket is bemu­ta­tok, mert biz­tos vagyok benne, töb­ben járunk ebben a cipő­ben. Kérlek egy­ben ben­ne­te­ket, ha van egy hason­ló témá­jú, kate­gó­ri­á­jú jó könyv a tar­so­lyo­tok­ban, ne tart­sá­tok maga­tok­ban. A blog maga­zin rova­tá­ban #kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca menü­pont­ban folya­ma­to­san meg­ta­lál­já­tok majd, ami­ket én olvas­tam, így vissza­ke­res­he­tő­vé válik min­den.

Októberi köny­ve­im sor­rend­ben:

Kristin Newman: Amíg ti szül­te­tek, én…

A híres hol­ly­woo­di for­ga­tó­könyv­író emlék­ira­ta a könyv, amely­nek borí­tó­ja fogott meg elő­ször, és emi­att gon­dol­tam úgy, egy uta­zós könyv ez, amit nekem el kell olvas­nom. Hát elol­vas­tam, és sokat kacag­tam, bús­la­kod­tam, szur­kol­tam és örül­tem a szer­ző­vel, a szer­zőn és a szi­tu­á­ci­ó­kon, melyek meg­ha­tá­roz­ták 20‐as, 30‐as éveit nem is olyan régen. Egy uta­zás egy élet­sza­ka­szon át, egy uta­zás a szív, a kap­cso­la­tok kesze‐kusza útja­in, cset­lé­se­in és bot­lá­sa­in keresz­tül Los Angelesben, Amszterdamban, Izlandon, a Holt‐tengernél és Argentínában, de még Oroszországban is kalan­do­zunk. Leginkább nők­nek aján­lom, mert talán a leg­job­ban mi azo­no­sul­ha­tunk a szer­ző­vel. Láttam magam előtt végig a hely­szí­ne­ket, elkép­zel­tem magam elé a sze­rep­lő­ket, egy­sze­rű­en vitt magá­val a tör­té­net. Olvassátok el, egy szó­ki­mon­dó, sok­szor hihe­tet­len tör­té­ne­te­ket elme­sé­lő, nagyon vagány nő köny­ve ez!

 

V. Kulcsár Ildikó: Kölykök, dilik, sze­re­lem

A könyv borí­tó­já­ról egy­ér­tel­mű volt, Róma egyen­lő a sze­re­tet­tel, amely egyen­lő a csa­lád­dal. Ezt meg is kap­tam a könyv­től. Imádod Rómát? Ildikó is. A könyv az ő és csa­lád­ja kaland­ja­it mesé­li el Rómában és Olaszországban igen humo­ros, sok­szor kicsit iro­ni­kus stí­lus­ban. Őszinte érzel­mek, határ­ta­lan sze­re­tet és a csa­lád össze­tar­tó ere­jét végig érez­ni a köny­vön, már‐már elér­zé­ke­nyül­tem feje­ze­te­ken, néhol irigy­ked­tem is talán az élet­hez való nagyon pozi­tív hoz­zá­ál­lá­sán, a min­den­hol min­den­ből a leg­job­bat kihoz­zuk, mi együtt, a csa­lád átszi­vár­gó érzé­se miatt. Ha vala­ki azt mond­ja most, hogy imád­ja Rómát, akkor ezt a köny­vet is fogja. Nagyon meg­sze­ret­tem, nem örül­tem, hogy a végé­re értem, olvas­tam volna még tovább és tovább. Ildikó írói stí­lu­sa is nagyon magá­val raga­dott.

 

Dan Brown: Eredet

A szer­zőt gon­do­lom nem kell nagyon bemu­tat­nom, az Angyalok és démo­nok című köny­ve alap­ján sike­rült Rómát nagyon ala­po­san beba­ran­gol­nom. A leg­újabb idén feb­ru­ár­ban meg­je­lent köny­vé­re még a meg­je­le­né­se előtt fel­kap­tam a fejem, hiszen Spanyolországban ját­szó­dik a tör­té­net, ame­lyet így nekem mint Spanyolország‐imádó min­den­kép­pen olvas­nom kel­lett. A kaland most nem tör­té­nel­mi, sok­kal aktu­á­li­sabb a téma, a rej­tély, mely­nek nyo­má­ba ered Langdon pro­fesszor. A végé­re iga­zán elgon­dol­kod­ta­tó lett a dolog, sokat beszél­get­tünk itt­hon róla, nem marad­ha­tott a vég­ki­fej­let vissz­hang nél­kül. A hely­szí­ne­ket ille­tő­en töké­le­te­sen meg­is­mer­het­jük Bilbaot, pon­to­sab­ban a Guggenheim Múzeumot, járunk Madridban az Almudena kated­rá­lis­ban és a Királyi palo­tá­ban, de a közel­ben El Escorialba és az Elesettek völ­gyé­be is elju­tunk, vala­mint Barcelonából is egy nagy adag élményt, izgal­mat és leírást kapunk, vala­mint egy rövid feje­ze­tet még Montserrat is kap. Ha az előző köny­vet a Róma‐rajongóknak aján­lot­tam, akkor ezt most min­den Spanyolország‐imádónak fogom.

 

Kiss Noémi: Rongyos ékszer­do­boz

Utolsóként olvas­tam az októ­be­ri kupac­ból ezt a köny­vet, bár nem így ter­vez­tem, de bele­ol­vas­va meg­érin­tett. Nem egy fik­tív kaland­re­gény vagy könnyed olvas­mány, így egy kicsit fel kel­lett rá készül­nöm. Noémi olyan helyek­re uta­zik, ahova más nem gon­dol­ná, hogy egy­ál­ta­lán vágyik, Kelet‐Európa vég­le­te­i­ből tudó­sít ripor­ter­ként, ez a könyv pedig sze­mé­lye­sen átélt múlt és jelen össze­fo­nó­dá­sa. Olyan helyek­re kala­u­zol az egy­ko­ri Osztrák‐Magyar Monarchia terü­le­tén, és mutat­ja be az otta­ni éle­tet, embe­rek hét­köz­nap­ja­it, ame­lyek régen, egy­szer vala­mi­kor szebb napo­kat is meg­él­tek. Hihetetlen sze­gény­ség­ről, gyö­nyö­rű tájak­ról, mind a mai napig élő hagyo­má­nyok­ról olvas­ha­tunk a könyv­ben sze­mé­lyes hang­vé­tel­ben, sze­mé­lyes élmé­nye­ket fel­dol­goz­va. Kinek aján­lom? Mindenkinek! Egyszerűen így, Mindenkinek.

Már besze­rez­tem és bele is kezd­tem a követ­ke­ző kaland­ba, Franciaország felé vet­tem az irányt, de erről majd leg­kö­ze­lebb rész­le­te­sen. Az uta­zós köny­vek aján­ló­ja foly­ta­tó­dik, bővül­ni fog a köny­ves­polc!

Van egy hason­ló­an jó köny­ved? Oszd meg velünk hoz­zá­szó­lás­ban! Lehet, pont nekem is az lesz a követ­ke­ző.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólások

  1. Én most olva­som Elizabeth Gilbert :Ízek, imák, sze­rel­mek című, gon­do­lom sokak álta­lá látott cím­mel meg­je­lent film alap­já­ul szol­gá­ló köny­vét és leg­utób­bi uta­zá­som­kor sze­rez­tem Nicky Pellegrino: A year at Hotel Gondola című köny­vét. Egyszerűen meg­tet­szett a tör­té­net, mivel az író­nőt eddig nem ismer­tem. A tör­té­net velő­sen: uta­zó­ként, étel­kri­ti­kus­ként bejár­va a vilá­got Kat bele­sze­ret egy velen­cei fér­fi­be és úgy dönt, hogy segít neki a hotel­je működtetésében.Igazi kaland­nak ígér­ke­zik:)

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek