Vigyá­zat, gye­rek­kel vagyok! – gondolatébresztő

A napok­ban részt vet­tem egy szak­mai kon­fe­ren­ci­án, ahol a csa­lád­ba­rát turiz­mus, a csa­lád­ba­rát szál­lo­dák és prog­ra­mok áll­tak a közép­pont­ban. Leg­in­kább a kíván­csi­sá­gom haj­tott, hogy milyen spe­ci­fi­ká­ci­ói lehet­nek a témá­nak, hogy hogyan látja a hazai szak­ma és a ven­dég­ol­dal a pia­cot. Több érde­kes elő­adást hal­lot­tam és több témá­ban fel­ve­tő­dött kér­dés is, ame­lyek kap­csán elin­dult a fan­tá­zi­ám, illet­ve pro és kont­ra véle­mé­nyem ala­kult ki, melyet meg­osz­tok most veletek.
Legyen ez egy kis gondolatébresztő…

A csa­lád fogal­ma. Mitől csa­lád a csa­lád? Egy­szü­lős család.

Na ez volt egy szá­mom­ra kicsit talán vita­in­dí­tó téma is. Amire nagyon sokan nem gon­dol­nak, ahogy elnéz­tem a turisz­ti­kai szak­ma sem. A csa­lád szó a hagyo­má­nyos értel­me­zés­ben ugye anya, apa, gye­rek vagy gye­re­kek, min­den­ki így defi­ni­ál­ná első kör­ben, ha meg­kér­dez­nénk erről. És mi a hely­zet az anyu­ká­val, aki egye­dül neve­li szeme fényét? Ők nem egy csa­lád? Dehogy­nem! Saj­nos azon­ban az a tapasz­ta­lat, hogy őket külön kate­gó­ri­á­ba sorol­ják, ők az egy­szü­lős ház­tar­tás. Miért fon­tos ez, miért lenne fon­tos ebben a para­dig­ma­vál­tás? Azon túl, hogy külön­bö­ző okok miatt alkot­hat­ják ők így ket­ten a saját csa­lád­ju­kat, ezzel a fel­ál­lás­sal nem jogo­sul­tak a csa­lá­di ked­vez­mé­nyek­re, nem kér­he­tik a szál­lo­dák­nál a csa­lá­di cso­mag­aján­la­tot, illet­ve az árkép­zés sem veszi figye­lem­be, hogy egy kere­set­ből fizet­ni a két­ágyas szo­bát pél­dá­ul nem egyen­lő azzal, mikor két fel­nőtt aktív kere­ső, mond­juk házas­pár, eltölt egy hét­vé­gét egy well­ness szál­lo­dá­ban fel­töl­tő­dés­ként. Abban az eset­ben, ha ezen túl­lé­pünk, úgy gon­do­lom ennek psz­cho­ló­gi­ai hát­te­rét is érde­mes meg­vizs­gál­ni. A világ egy kis­ko­rú gyer­mek­nek azt üzeni, neked nincs csa­lá­dod? Hogy miért ala­kul­tak így a kap­cso­la­tok, az mind­egy is a mi szem­szö­günk­ből, de nyíl­ván több lehe­tő­sé­ge lenne egy egye­dül­ál­ló szü­lő­nek is nya­ral­ni, kikap­cso­lód­ni vinni gyer­me­két, ha egy spe­ci­á­lis árkép­zés­sel, empa­ti­kus hoz­zá­ál­lás­sal fogad­ná a hely­szín, a szol­gál­ta­tó őket. Gon­dol­ja­tok bele, egy szü­lő­nek alap­ve­tő­en 100%-on kell tel­je­sí­te­ni ott­hon, a gye­rek­ne­ve­lés­ben. Jó eset­ben van két ilyen sze­mély, akik azért kiegé­szí­tik egy­mást, viszont egye­dül­ál­ló­ként két­szer ekko­ra fele­lős­ség­gel, oda­fi­gye­lés­sel kell meg­ol­da­ni a gyer­me­kek­re való figye­lést, való­ban mond­hat­juk, hogy éjjel-nappal az év 365 nap­ján. Hagyo­má­nyos csa­lád? Egy­szü­lős ház­tar­tás? Sze­rin­tem az igé­nye­ik sem­mi­ben nem külön­böz­nek. Érez­ze fel­nőtt és gye­rek is jól magát, talál­ja meg a neki meg­fe­le­lő pihen­te­tő, fel­fris­sí­tő prog­ra­mot, amely legyen egy­részt közös élmé­nye­ken ala­pu­ló, de egy kis időt tud­jon min­den­ki magá­ra, a saját rege­ne­rá­ló­dá­sá­ra is fordítani.
Tulaj­don­kép­pen, eszem­be jutott még egy érde­kes kér­dés­kör, ami nem vető­dött fel a prog­ram­ban, a modern csa­lád fogal­mát vizs­gál­va: mi a hely­zet a csa­lád kis négy­lá­bú tag­já­val? Ő is csa­lád­tag vagy nem?

Csa­lád­ba­rát régió, gye­rek­ba­rát szál­lo­da kont­ra wellness- és kon­fe­ren­cia szálloda

Léte­zik egy szak­mai minő­sí­tő rend­szer, mely alap­ján beso­ro­lást és csa­lád­ba­rát kitűn­te­tést kap­hat az annak meg­fe­le­lő hely­szín. Ilyen minő­sí­tés­sel jelen­leg Magyar­or­szá­gon tizen­két szál­lás­hely büsz­kél­ked­het. Több közü­lük ismert négy­csil­la­gos szál­lo­da egy kiemelt tér­ség­ben, s a kiemel­ke­dő csa­lád­ba­rát szol­gál­ta­tá­sok mel­lett kivá­ló well­ness rész­leg­gel, illet­ve magas­szín­vo­na­lú kon­fe­ren­cia­ter­mek­kel áll­nak külön­bö­ző ren­dez­vé­nyek ren­del­ke­zé­sé­re. Fel­ve­tő­dik így a kér­dés, hogy a csa­lád­ba­rát igé­nye­ket lehet‑e és hogyan lehet egy­szer­re kifo­gás­ta­lan minő­ség­ben egy ren­dez­vény részt­ve­vő­i­nek, szer­ve­ző­i­nek igé­nye­i­vel össze­han­gol­tan meg­va­ló­sí­ta­ni? Elkép­ze­lem magam előtt az öltö­nyös, maku­lát­lan nyak­ken­dő­jű üzlet­em­be­re­ket pél­dá­ul az étte­rem­ben, ahogy rövid idő alatt pró­bál­nak rege­ne­rá­lód­ni és elfo­gyasz­ta­ni ebéd­jü­ket, miköz­ben ordí­to­zó gye­re­kek rohan­gál­nak körü­löt­tük, a szom­szé­dos asz­tal ete­tő­szé­ké­ből kis­ba­ba­sí­rás félbe dis­ku­rá­lá­su­kat per­cen­ként. Egy­szer­re abszurd és vic­ces ez a vízió. Szó­val a nagy kér­dés, amire választ iga­zá­ból a hal­lot­tak­ból és látot­tak­ból nem kap­tam, hogy lehet úgy meg­ta­lál­ni az egyen­súlyt, hogy min­den­ki bol­dog, elé­ge­dett legyen min­den körül­mé­nyek közt és még a magas szak­mai köve­tel­mé­nyek­nek is meg­fe­lel­jen a szál­lo­da? Ez a két típu­sú uta­zás egy nekem túl szél­ső­sé­ges. Mint ahogy emlí­tet­tem, több helyen pró­bál­ják meg­ta­lál­ni az egyen­súlyt, de sze­rin­tem ennek csak gaz­da­sá­gi okai van­nak. Nyíl­ván a leg­ma­ga­sabb kihasz­nált­ság­ra töre­ked­ve úgy gon­dol­ják, van egy-két kiala­kí­tott kon­fe­ren­cia­te­rem, adjuk el; ha hét­köz­nap van vagy nyári fősze­zon, nincs vagy alig akad ren­dez­vény, épít­sünk ját­szó­há­zat és sze­rez­zünk be pár baba‑, gye­rek fel­sze­re­lést csa­lá­dok szá­má­ra, adjuk el.
Őszin­tén, én úgy gon­do­lom, egy­szer­re min­dent folya­ma­to­san a maxi­mu­mon tel­je­sít­ve, hoz­zá­ér­tő­en és kre­a­tí­van, hosszú­tá­von fej­lőd­ve, fej­leszt­ve nem lehet. Csa­lád­ba­rát szál­lás aka­runk lenni? Rend­ben, adjunk bele apait-anyait, ne csak fél gőz­zel. Ha csi­nál­juk, csi­nál­juk ren­de­sen és ne vonja el a figyel­mün­ket, hogy éppen milyen kávé­szü­ne­tet kér az aktu­á­lis kon­fe­ren­cia vagy miért nem műkö­dik a pro­jekt­or. Fókusz­ál­junk a csa­lá­di prog­ra­mok szer­ve­zé­sé­re, invesz­tál­juk erő­for­rá­sa­in­kat a játé­kok, szo­bák kiala­kí­tá­sá­nak és a fel­sze­re­lé­sek fej­lesz­té­sé­re. Válo­gas­suk jól meg és képez­zük a kol­lé­gá­kat csa­lád­ba­rát atti­tűd­nek meg­fe­le­lő­en, mert igen­is fon­tos az első talál­ko­zás a szál­lo­dá­val, a kom­mu­ni­ká­ció milyen­sé­ge a kez­de­tek­től fogva egé­szen az eluta­zá­sig, vagy akár az utó­kö­ve­tés is.

Mese és úti­könyv egyen­lő meseútikönyv

A rend­vez­vény prog­ram­já­ban helyet kapott egy könyv­be­mu­ta­tó is. Egy fan­tasz­ti­kus kez­de­mé­nye­zés, egy meg­va­ló­sult elő­re­mu­ta­tó ötlet a mese­úti­könyv. Pon­to­sab­ban soro­zat. Eddig meg­je­lent három kötet, melyek egy­szer­re szól­nak gye­rek­nek és szü­lő­nek, mely­ből együtt tud­ják meg­ter­vez­ni nya­ra­lá­su­kat, együtt tud­ják meg­is­mer­ni a ter­mé­sze­ti és épí­tett szép­sé­ge­ket, lehe­tő­sé­ge­ket egy-egy nagy kaland­ra egy adott régióban.
A soro­zat egy csa­lád uta­zá­sa Magyar­or­szág kiemelt régi­ó­i­ba, a sze­rep­lők anya, apa, három gye­re­kük és a kutyá­juk, vala­mint a macs­ká­juk.  Azért itt újra meg­jegy­zem hal­kan, ha már egy úti­könyv a csa­lád része­ként emlí­ti a kutyát, a macs­kát, a csa­lád­ba­rát szál­lá­sok, hely­szí­nek ese­té­ben ezt miért nem teszik? A kis csa­lád tör­té­ne­te ember­kö­ze­li, az útjuk tel­jes mér­ték­ben meg­va­ló­sít­ha­tó a való­ság­ban. Játsz­va, olvas­va tanul a gye­rek és a szülő egy­aránt. Min­den kötet végén meg­ta­lál­ha­tó egy lista is a lát­ni­va­lók­ról elér­he­tő­ség­gel együtt, így még könnyebb a tervezés.
Sze­rin­tem szu­per ötlet, támo­ga­tom a követ­ke­ző köte­tek megjelentetését!

Érde­kel­ne, ti hogy lát­já­tok, eset­leg tapasz­ta­la­i­tok alap­ján mit ten­né­tek hozzá, mit üzen­né­tek a dön­tés­ho­zók­nak, a nagy­vi­lág­nak. Kér­lek így ben­ne­te­ket, osszá­tok meg kom­ment­ben vagy akár pri­vát üze­net­ben is, ha van a témá­ban véleményetek.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.