Szar­dí­nia: Az élet Cagliari-ban – fotógalériával

Októ­ber­ben Szar­dí­nia? Hát igen, nem tipi­ku­san őszi cél­pont még akkor sem, ha a déli részé­re érke­zünk, hiszen a fősze­zon nagy­já­ból szep­tem­ber­ben itt is véget ér, ha für­dés­ről és ten­ger­par­ti napo­zós élmé­nyek­ről álmo­dunk. Nem ér véget azon­ban, ha inkább az aktív kikap­cso­ló­dást, város­né­zést, kirán­du­lá­so­kat része­sít­jük előny­ben meg­fi­zet­he­tőbb áron, illet­ve ha egy­sze­rű­en a hideg, a tél beáll­ta előtt még egy kis nap­sü­tés­re vágyunk.

Cag­lia­ri Szar­dí­nia szi­ge­té­nek fővá­ro­sa, Olasz­or­szág Cag­lia­ri megyé­jé­nek szék­he­lye a szi­get déli részén, s a Földközi-tenger egyik leg­cso­dá­la­to­sabb kikö­tő­jé­vel ren­del­ke­ző ősi város modern, egyre fej­lő­dő város­ré­szek­kel. A Golfo degli Ange­li, azaz az Angyalok-öble köze­pén helyez­ke­dik el hegy­vo­nu­la­tok­kal körül­ölel­ve, így szá­mos lehe­tő­sé­get kínál a váro­si tar­tóz­ko­dás alkal­má­val is a túrá­zás­ra, part menti szik­lák­ról való elme­ren­gés­re és a vál­to­za­tos kisebb-nagyobb több­nyi­re homo­kos part­sza­ka­szok, öblök fel­fe­de­zé­sé­re. Hogy mit is érde­mes itt csi­nál­ni, milyen prog­ra­mo­kat lehet sze­zo­non kívül (is) ter­vez­ni a követ­ke­ző bejegy­zés­ben meg­mu­ta­tom, de előbb fedez­zé­tek fel velünk Cag­lia­ri szép­sé­ge­it, érez­zé­tek át velünk képe­ink segít­sé­gé­vel hangulatát.

Rög­tön meg is muta­tom, hogy foga­dott ben­nün­ket és ezzel azon­nal a szí­vem­be zár­tam. A nap­le­men­ték és az ilyen­kor varázs­la­tos szí­nek­be öltö­zött város egye­ne­sen elcsá­bí­tot­tak, így az esti tengerparti‑, kikö­tői séták mel­lett egy éjsza­kai fotó­zás­hoz is ked­vet kaptunk.

Köz­le­ke­dés

Buda­pest és Cag­lia­ri között egy­elő­re még nyári idő­szak­ban sem talál­ni köz­vet­len repü­lő­já­ra­tot, a Wiz­zair csak a szi­get észa­ki részé­re Alghero-ba üze­mel­tet nyári menent­rend­jé­ben jára­to­kat. Cag­lia­ri Elmas repü­lő­te­re azon­ban nagyon jó össze­köt­te­tést biz­to­sít a szá­raz­föl­di Olasz­or­szág több váro­sá­val, mint pél­dá­ul Róma vagy Milá­nó, sőt a Rya­nair gépe­i­vel is meg­kö­ze­lít­he­tő egy átszál­lás­sal. Mi egy római város­lá­to­ga­tás köve­tő­en érkez­tünk az Ali­ta­lia jára­tá­val, mely útvo­na­lat válasz­tot­tuk a haza­úton is, illet­ve meg­jegy­zem napi 8 – 10 járat köz­le­ke­dik a két város rep­te­re között. Ez kényel­mes is volt, hiszen 55 perc alatt Róma Fiu­mi­ci­no rep­te­rén vol­tunk, és csak az 1‑es és 2‑es ter­mi­nál közti távol­sá­got kel­lett meg­ten­nünk, hogy az esti wiz­zair gép­pel haza­re­pül­jünk, vala­mint nyer­tünk még bő fél napot Cagliari-ban.

Cag­lia­ri Elmas repü­lő­te­ré­ről vonat­tal 7 perc alatt benn vol­tunk a város­ban. A vonat­út való­ban egy szem­pil­lan­tás alatt eltelt, azon­ban azzal kal­ku­lál­ni kell, hogy a tran­zit­ból kilép­ve a vas­út­ál­lo­más nem kis távol­ság. Lemér­tük. Futó­lé­pés­ben 9 perc, bár egész jól kitáb­lá­zott, így lehet meg­dön­te­ni ezt az időn­ket. Semmi gond, ha nem sike­rül, netán leké­si­tek a vona­tot, átla­go­san 15 per­cen­ként köz­le­ke­dik és 1,30 EUR egy útra a jegy. Auto­ma­tá­ból kell meg­vá­sá­rol­ni és még a pero­non kihe­lye­zett keze­lők­nél érvé­nye­sí­te­ni fel­szál­lás előtt.

Magá­ban a város­ban a helyi busz­köz­le­ke­dés jól szer­ve­zett, átte­kint­he­tő. Érde­mes még a rep­té­ren besze­rez­ni egy tér­ké­pet, illet­ve Cagliari-ban a vas­út­ál­lo­más­nál talál­ha­tó a busz­vég­ál­lo­más (lásd tér­ké­pen Mat­te­ot­ti), ahol a kihe­lye­zett nagy pla­ká­to­kon tájé­ko­zód­hat­tok a szí­nek sze­rint is meg­kü­lön­böz­te­tett busz­já­ra­tok után. A menet­jegy 90 per­cig érvény és 1,30 EUR, de vált­hat­tok napi­je­gyet, amely 3,30 EUR. Arra figyel­je­tek, hogy nem tud­tok min­den­hol jegyet vásá­rol­ni, így érde­mes rög­tön ket­te­sé­vel, az oda-vissza útra meg­ven­ni a menet­je­gyet. A buszok egyéb­ként tisz­ták és pon­to­sak, meg­ál­lók­ban ne felejt­sé­tek el lein­te­ni őket, ha fel akar­tok rá szállni.

Szál­lás

Cagliari-ban hiába kere­si­tek a nagy, ismert szál­lo­da­lán­cok épü­le­te­it, nem fog­tok lépten-nyomon belé­jük ütköz­ni. Sok­kal elter­jed­teb­bek az apart­ma­nok, bed & bre­ak­fast szál­lá­sok, így mi is egy ilyet válasz­tot­tunk tar­tóz­ko­dá­unk ide­jé­re. Kel­le­mes meg­le­pe­tés volt és csak aján­la­ni tudom a Vela Rooms nevű helyet, amely a Via Roma köze­pén a Mar­ina negyed déli hatá­rán talál­ha­tó a kikö­tő­vel a másik olda­lon. Tágas, modern, tisz­ta szo­bák saját für­dő­szo­bá­val, még itt­hon is szí­ve­sen elfo­gad­nám egy kis lakás­ként, ez azt hiszem min­dent elmond. A napi taka­rí­tás és a taka­rí­tő­nő rend­sze­re­te­te felejt­he­tet­len emlék, mint egy pót­ma­ma, úgy gon­dos­ko­dott a kényel­münk­ről. A szo­bánk abla­ka felett pedig egy nagyon ins­pi­rá­ló fal­mat­ri­ca nézett min­den reg­gel ránk, ahogy kinyi­tot­tuk a sze­mün­ket: „Dream until your dream come true“. Egy­sze­rű­en úgy gon­do­lom, job­bat nem is kíván­ha­ti és nem utol­só sor­ban, meg­fi­zet­he­tőbb áron.

Cag­lia­ri, a város és látnivalói

Cag­lia­ri az euró­pai váro­sok közül Rómá­hoz és Lissza­bon­hoz hason­lón hét dobra épült, lako­sa­i­nak száma 170.000 főre tehe­tő. Talán ez is kicsit hoz­zá­já­rul ahhoz, hogy sok­kal ren­de­zet­tebb­nek tűnik, mint a leg­több olasz nagy­vá­ros, kihal­tab­bak az utcák szi­esz­ta idő­ben és hét­vé­gén. A vas­út­ál­lo­más­tól a Mar­ina negye­det érjük el elő­ször, ahol a már emlí­tett Via Roma főút­vo­nal is halad tovább kelet felé. A Via Roma a város tár­sa­sá­gi élet köz­pont­ja, a kikö­tő­re néző sza­kasz telis tele gyö­nyö­rű tor­ná­cos, ele­gáns szí­nes épü­le­tek­kel, melyek árkád­jai alatt kávé­zók, étter­mek vár­ják ven­dé­ge­i­ket késő estig. Itt talál­ha­tó az impon­záns város­há­za is. Igazi élmény volt ezen az úton átkel­ni, hiszen nem egy­sze­rű­en egy olasz főút, adjunk hozzá még egy kis pikan­té­ri­át a kikö­tő­vel és a kevés lám­pá­val ellá­tott gya­lo­gos átke­lő­hellyel, így meg­kap­juk a 4+1+2+4+1 sávos utat, amely még kiegé­szül a kikö­tő­höz tar­to­zó három-négy sáv­val a par­ko­lók­hoz. Ja, és ne mind­nél a bal­ról jobb­ra köz­le­ke­dés­re szá­mít­sa­tok, négy sáv­ban jön­nek bal­ról az autók, aztán egy bal­ról jövő par­ko­ló­sáv, aztán egy buszok és taxik részé­re kiala­kí­tott balra és egy jobb­ra sáv, aztán jön két-két sáv balra és jobb­ra az autók­nak, vala­mint egy újabb sáv a jobb­ra par­ko­ló autók­nak. Vagy van még egy? Vagy hány út is ez? Egy­szó­val, amit hamar meg­ta­nul­tunk, itt nem elég egy­szer balra, majd jobb­ra nézni, légy min­den sáv­nál körültekintő!

A város leg­ré­geb­bi része a Castelo a domb­te­tőn fek­szik, ahon­nan cso­dás pano­rá­ma nyí­lik szin­te min­den irány­ba. A Cas­tel­lo kerü­le­tén belül talál­ha­tó Cag­lia­ri kated­rá­li­sa, a város­fa­la­kat pedig a Szent Pongrác- és az Elefántos-torony erő­sí­ti, melye­ket végig­sé­tál­tunk a vár­ne­gyed szim­bó­lu­má­val, a Saint Remy bás­tyá­val kez­dő­dő­en. Meg is muta­tom képek­ben, milyen auten­ti­kus han­gu­la­ta van ennek a résznek.

Kiemel­ke­dő római kori emlé­ke az amfi­te­át­rum, mely a hegy­ol­dal­ba beéke­lőd­ve néz a város­ra és a kikö­tő­re épp fel­újí­tás alatt áll, de fel­ke­res­tük, ahogy egy­út­tal a mel­let­te elhe­lyez­ke­dő Bota­ni­kus kert­ben is tet­tünk egy fel­fris­sí­tő látogatást.

Élet(érzés) és hangulat

Ez volt az első láto­ga­tá­sunk Szar­dí­ni­án, így kíván­csi vol­tam mennyi­re érző­dik a szá­raz­föl­di olasz stí­lus. A szem­be­öt­lő­en kel­le­me­sebb, az a köz­le­ke­dés, vagy­is sok­kal nyu­god­tab­bak az embe­rek, az autó­sok, keve­sebb a moto­ros és a bicik­lis is. Az embe­rek is vala­hogy köz­vet­le­neb­bek, őszin­téb­bek és figyel­me­seb­bek egy­más­sal. Az angol tudás ezzel ugyan for­dí­tot­tan ará­nyos, de min­dig mosoly­gó­sak és elő­zé­ke­nyek a helyi­ek. A zeb­rán gya­lo­gos­ként így is igye­kez­ni kell, a roha­nás így itt is kéz­zel fog­ha­tó, hiszen vagy három lépést teszel meg a lámpa már sár­gá­ra vált és egy vissza­szám­lá­ló jelző mutat­ja, hogy 30 másod­per­ced van még átér­ni a túloldalra.
Ren­ge­teg a „feke­te árus“, van­nak stan­do­lók és van­nak kéz­ből por­té­ká­ju­kat áru­sí­tók. Nem kife­je­zet­ten agresszí­vak, nem kell tőlük tar­ta­ni, csak fel­tű­nő. Tör­tént egyik nap, hogy a Mar­ina negyed­ből a szűk kis utcá­kon bolyong­tunk fel­fe­lé a Saint Rémy bás­tyá­hoz, ami­kor egy utcát elfog­lal­tak egy átla­gos­nak tűnő ház­sor előtt sző­nye­ge­ik­kel és azon tér­de­pel­tek, „pihen­tek“. Ez meg­le­pő volt és beval­lom, kicsit ijesz­tő is az én sze­mem­ben, de semmi att­ro­ci­tás vagy ilyesmi.
A dél­utá­ni szi­esz­ta időt tapasz­tal­ha­tó­an tart­ják a helyi­ek. Mind a kávé­zók, étter­mek, bol­tok nyit­va­tar­tá­sát tekint­ve, mind a váro­si éle­tet szem­lél­ve. Este azon­ban min­den újra élet­re kel, meg­tel­nek az utcák embe­rek­kel és egé­szen éjfé­lig tel­jes az őrü­let, a zsivaly.
Azt emlí­tet­tem már, hogy Cag­lia­ri kikö­tő­je az egyik leg­na­gyobb és leg­szebb a Földközi-tengeren, viszont azt még nem, mennyi­re érde­kes és mosolyt csalt az arcom­ra a reg­ge­li első kilá­tás a dokk­ra. Min­den reg­gel ugyan­is újabb, más ten­ger­já­ró kötött ki, amely a képett ural­ta. Ha isme­ri­tek a Costa, az MSC hajó­tár­sa­sá­go­kat, akkor tud­já­tok miről beszé­lek, töb­bek közt az ő hajó­ja­ik is befutottak.

Muta­tok pár han­gu­lat­fo­tót. Szí­nes házi­kók, lát­já­tok? Hm, hát hogy ne tud­nám sze­ret­ni ezt a várost!

Hogy tetszett‑e? Hogy visszatérnék‑e? Min­den bizonnyal igen.
Aján­lom min­den­ki­nek, keres­se fel Szar­dí­nia déli tája­it is, Cag­lia­ri kitű­nő­en alkal­mas bázis­pont­nak ehhez. Remé­lem, hama­ro­san erre Buda­pest­ről is lesz köz­vet­len elju­tá­si lehe­tő­ség, így ez egy­sze­rűb­bé válna min­den­ki számára.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.