Por­tu­gá­lia – még 2 hét… “Lát­ni­va­ló­lis­ta”

A csa­var­gás és az élet élve­zé­se amel­lett, hogy a “köte­le­ző­ket” meg­él­jük és lel­künk­be zárjuk. 

Nem iga­zán szo­ká­som bevá­sár­ló­lis­tát írni, álta­lá­ban tudom mit aka­rok, mire van szük­sé­gem, egyéb­ként meg meg­ve­szek min­dent, ami jön, ami tet­szik, ami kell­het. Nagy­já­ból ezt érez­tem az elmúlt hetek­ben is miköz­ben pró­bál­tam össze­szed­ni Lissza­bon és Porto köze­li, közti lát­ni­va­ló­kat, és most is úgy gon­do­lom, hogy arra fogunk menni és azt fog­juk meg­néz­ni, annyi idő alatt amennyit sze­ret­nénk ott töl­te­ni, hogy jól érez­zük köz­ben magun­kat. Úti­köny­vek, beszá­mo­lók per­sze sokat segí­te­nek, hiszen irányt mutatnak.

Az én “lát­ni­va­ló­lis­tám” így a következő: 

Lissza­bon – Ezt a város nekem talál­ták ki: egy úti­könyv­ben olvas­tam, hogy “iga­zá­ból arról szól, hogy kávéz­ha­tunk, miköz­ben az örök­ké varázs­la­tos Tagus képe tárul elénk”. Na jó, emel­lett kíván­csi vagyok a hét dobra épült város min­den rész­le­té­re a híres vil­la­mo­sok­kal együtt, szó­val a jó cipő­vá­lasz­tás fon­tos lesz. Ros­sio tér és a pálya­ud­var, ezt kell meg­je­gyez­ni mint kiin­du­lá­si és tájé­ko­zó­dá­si pont. Kíván­csi vagyok, hány km‑t fog mutat­ni a nap végén a GPS!

Porto – Sétál­ni a régi macs­ka­kö­ves utcá­kon, elme­ren­ge­ni a házak közt és meg­él­ni az ott élő embe­rek min­den­nap­ja­it, átsé­tál­ni az Dom Luis-hídon majd gyö­nyör­köd­ni a domb­ol­dal­ra épült város szép­sé­gé­ben és meg­in­ni egy igazi por­tói bort köz­ben, vala­mint végig­ha­józ­ni a város híd­jai alatt és egy másik pers­pek­tí­vá­ból meg­is­mer­ni Por­tu­gá­lia máso­dik leg­fon­to­sabb váro­sát – ennyit várok, aztán ami még jön, az a ráadás lesz.

Évora – Évszá­za­do­kon át fon­tos kul­tu­rá­lis, tör­té­nel­mi köz­pont volt. Képek alap­ján a görög­or­szá­gi és olasz­or­szá­gi uta­zá­sa­i­mat jut­tat­ja eszem­be nagyon szép emlé­kek­kel, így biz­tos lenyű­gö­ző lesz a Temp­lo Roma­no (Diana-szentély), illet­ve beba­ran­gol­ni a szé­kes­egy­ház­zal, temp­lo­mok­kal és ková­csolt­vas erké­lyek­kel teli kis várost.

Coimb­ra – Híres, Euró­pa egyik leg­ré­geb­bi­je az egye­te­me, de a fado hazá­ja is, vala­mint Por­tu­gá­lia har­ma­dik leg­na­gyobb tele­pü­lé­se, egy­ko­ri fővá­ro­sa. Látni kell. Neve­ze­tes­sé­gei gya­lo­go­san bejár­ha­tó­ak, az Egye­tem terü­le­té­re, épü­le­te­i­re nagyon kíván­csi vagyok. Főleg, hogy vala­hol “Por­tu­gá­lia Oxford­ja­ként” említették.

Braga – Még ma is szok­ták “por­tu­gál Rómá­nak” nevez­ni, fon­tos val­lá­si köz­pont. Ami­ért meg­lá­to­gat­juk az a San­tu­ário Bom Jesus zarán­dok­hely. Ide egy impo­záns ket­tős lép­cső­sor vezet fel és remek kilá­tást ígér. Azt gon­do­lom ez a lép­cső­má­szás emlé­ke­ze­tes lesz… Kíván­csi­an várom.

Gui­ma­ra­es – Híres szép tex­tí­li­á­i­ról és fon­tos tör­té­nel­mi vonat­ko­zá­sa van: I. Alfonz itt kiál­tot­ta ki a füg­get­len por­tu­gál álla­mot. Meg­lá­to­gat­juk a közép­ko­ri várat, ha már tör­té­nel­met élünk át.

Avei­ro – A por­tu­gá­lok Velen­cé­je. Képek alap­ján tény­leg. Egy láto­ga­tást min­den­képp megér és ígé­rem nem fogom iga­zán Velen­cé­hez hason­lí­ta­ni. Ha időnk enge­di, Lissza­bon és Porto mel­lett itt is szí­ve­sen bene­vez­nék egy kis hajózásra…

Sint­ra – UNESCO világ­örök­ség része, már nem hang­zik rosszul. Meg­te­kin­ten­dő a kirá­lyi palo­ta, mely a Palá­cio Naci­o­nal de Sint­ra névre hall­gat, a pazar kilá­tást nyúj­tó Palá­cio Naci­o­nal da Pena a domb­ol­da­lon és több helyen aján­lott a Quin­ta da Rega­le­i­ra a külön­le­ges park­já­val együtt.

Cas­ca­is és Estoril – Óceán, homo­kos strad, kiépí­tett séta­út végig a par­ton, hmm… Ez Lissza­bon két leg­for­gal­ma­sabb nya­ra­ló­he­lye, nekünk pedig laza kikapcsolódás.

Cabo de Roca – A szá­raz­föl­di Euró­pa leg­nyu­ga­tibb csücs­ke. Talál­ha­tó itt egy kilá­tó­pont, amely busszal meg­kö­ze­lít­he­tő. Igazi “fotó­pont”, úgy gon­do­lom. Ja, és okle­ve­let is besze­rez­he­tünk a látogatásunkról.

Egy uta­zás alkal­má­val nem lehet min­dent meg­is­mer­ni, min­den­ho­va eljut­ni, ahogy az egész bol­tot sem tud­juk egy­szer­re fel­vá­sá­rol­ni, de min­den­képp meg­pró­bál­juk a maxi­mu­mot kihoz­ni és a lehe­tő leg­több élményt gyűjteni.

Plusz egy “bakancs­lis­tás” ten­ni­va­ló: a vaní­li­ás süti tesztelése 😉