Popeye Vil­lage, fil­mes élmé­nyek kicsik­nek és nagyoknak

Gye­rek­ko­rom­ban sze­ret­tem a kép­re­gé­nye­ket, így nekem leg­in­kább még ezek­ből isme­rős Popeye a ten­ge­rész, aki­vel talál­koz­hat­tunk mese­ként is és készült belő­le film is. Az 1980-ban meg­je­lent fil­met Robin Wil­li­ams fősze­rep­lé­sé­vel Mál­tán for­gat­ták, s a dísz­le­tül szol­gá­ló falut a mai napig őrzik, rend­ben tart­ják, folya­ma­to­san fel­újít­ják és igazi turis­ta att­rak­ci­ó­vá vált az Anc­hor Bay-ben. A fő lát­ni­va­lók közé sorol­tuk, bár nem tud­tam pon­to­san mennyi­re lesz giccses vagy élvez­he­tő, egy­ál­ta­lán megéri‑e elutaz­ni idáig és a belé­pő árát.

„Popeye a ten­ge­rész, hajó­ját nem éri vész…“

Sliema-ból köz­vet­len busszal elju­tot­tunk Mel­li­e­ha váro­sá­ba, ahon­nan a 101-es busz a Popeye Falu bejá­ra­tá­ig vitt. Ahogy köze­led­tünk, egyre több­ször döb­ben­tem rá, hogy a fenti iko­ni­kus sort dúdo­lom magam­ban, több­fé­le vál­to­za­tot elő­bá­nyász­va a foly­ta­tás­ra emlé­ke­ze­tem­ből. Aki­nek van kedve, az gya­log is meg­kö­ze­lít­he­ti, nagy­já­ból más­fél kilo­mé­ter a város­tól, viszont nyá­ron min­den­képp készül­je­tek fej­fe­dő­vel, nap­szem­üveg­gel és víz­zel, mivel árnyé­kot adó fa nincs, ellen­ben hosszú egye­nes út van, így gye­rek­kel, s még baba­ko­csi­val sem vészes az út.

Olvas­tam egy cikk­ben, hogy Wolf Koe­ger, aki a dísz­le­tet ter­vez­te, azt nyi­lat­koz­ta, nem is gon­dol­ta, hogy mun­ká­ja sike­re­sebb lesz magá­nál a film­nél. Sok-sok hát­te­ret, egész kis váro­so­kat épí­te­nek fel a mai napig fil­mek­hez, de a leg­több­jü­ket a for­ga­tás után lebont­ják. Én azt mon­dom, ezért kár lett volna. Igazi csoda, és köszön­he­tő­en a mál­ta­i­ak­nak egy való­di kuri­ó­zum kicsik­nek és nagyok­nak egyaránt.

Érde­kes­ség­ként még elmon­dom, hogy az alap­anya­go­kat a falu háza­i­nak, épü­le­te­i­nek fel­épí­té­sé­hez kül­föld­ről impor­tál­ták, nyolc tonna sze­get vala­mint több mint hét­ezer liter fes­té­ket hasz­nál­tak fel, és közel két­szá­zan dol­goz­tak azon, hogy fél év alatt elké­szül­jön Popeye falu­ja, Sweethaeven.

A busz egy fehér-kékre meszelt faház előt­ti par­ko­ló­ban tesz le, amely szó sze­rint a bejá­rat, hiszen ezen keresz­tül­ha­lad­va érsz jegy­vá­sár­lás után a terü­let­re. Direkt nem falut mond­tam, mivel itt még csak egy lej­tőn, a film for­ga­tá­sa során készült képek­kel körül­vé­ve, a ten­gert a látó­ha­tá­ron fel­fe­dez­ve indulsz el, majd hir­te­len meg­lá­tod a szí­nes fahá­za­kat, meg­hal­lod a zenét és elkez­desz fotóz­ni jobb­ról, bal­ról, fek­vő­ben, álló­ban, egy­sze­rű­en innen­től min­dent meg akarsz örö­kí­te­ni, leg­fő­képp, hogy később is elhidd, hogy itt vol­tál, átél­ted ezt a miliőt.
A házak mind szí­nes­re van­nak fest­ve, álla­po­tuk és kiala­kí­tá­suk korhű, azaz tető­től talap­za­tig fából, kicsit düle­de­ző, de mind funk­ci­ó­val ellá­tott. Meg­lá­to­gat­hat­juk a pol­gár­mes­ter hiva­ta­lát, a fog­or­vost, a zöld­sé­gest vagy a női kala­po­kat áru­sí­tó üzlet kira­ka­tá­ban is bámész­kod­ha­tunk, de talán a leg­na­gyobb att­rak­ció Olíva háza, ahol az egész házat bejár­hat­juk szo­bá­ról szo­bá­ra, és Popeye ágyát is megtekinthetjük.
Meg­is­mer­ked­he­tünk a film tör­té­ne­té­vel, a for­ga­tás pil­la­na­ta­i­ról fény­ké­pe­ket néze­get­he­tünk, a szer­plők és más köz­re­mű­kö­dők­ről olvas­ha­tunk, és a betét­da­lok  vala­mint azok szer­ző­i­nek is külön kiál­lí­tást ren­dez­tek be. A for­ga­tás során hasz­nált vilá­go­sí­tó lám­pá­kat meg­tar­tot­ták, ezek is csak eme­lik a kiál­lí­tás szín­vo­na­lát és egy­ben han­gu­la­tát. Nem is beszél­ve a ten­ger­ről, amely gyö­nyö­rű szí­ne­i­vel és a hul­lá­mok hang­já­val hát­te­ré­ül szol­gál az itt tar­tóz­ko­dá­sunk­nak. Tény­leg az az érzé­sem támadt, hogy egy igazi, lakott halász­fa­lu­ban sétá­lunk, min­den meg­van itt, ami csak kellhet.

Az egész egy szó­ra­koz­ta­tó köz­pont ani­má­ci­ós prog­ra­mok­kal a gyer­me­kek szá­má­ra, úgy mint film­ve­tí­tés, tanuló- és fej­lesz­tő játé­kos fog­lal­ko­zá­sok, de akár saját film­ké­szí­tés­re is lehe­tő­ség nyí­lik, majd azt a mozi­ban vissza­néz­ni a nagy­kö­zön­ség­gel. Van egy óriás ját­szó­tér, ahol kiereszt­he­tik a gőzt, a fel­nőt­tek­nek pedig a par­ton több nyug­ágy áll ren­del­ke­zé­sük­re pihe­nés­re, napo­zás­ra. A für­dő­ru­hát se hagy­já­tok ott­hon, ha nyá­ron érkez­tek ide, az öböl­ben meg­már­tóz­hat­tok, illet­ve kis hajó­tú­rán is részt vehet­tek. Aki aktív idő­töl­tés­re vágyik, az a mini­golf tudá­sát meg­csil­log­tat­hat­ja a pályán. Étte­rem és kocs­ma várja a ven­dé­ge­ket, ha meg­éhez­tünk, meg­szom­jaz­tunk a kime­rí­tő prog­ra­mok­tól. Sze­zo­non kívül is min­den prog­ram elér­he­tő, ez tet­szett. Egye­dül a hajó­zás, ami az idő­já­rás­tól függ, a mi ott­jár­tunk­kor a szél és a hatal­mas hul­lá­mok miatt ez nem indult.

Ahogy láto­ga­tá­sunk előtt, úgy a cikk ele­jén is han­got adtam félel­mem­nek, hogy megéri‑e a belé­pő­jegy, amit ettől a hely­től kapni fogunk. Egy­ér­tel­mű­en igen a vála­szom. A belé­pő­jegy­ben nem­csak a meg­annyi ingye­nes prog­ram és maga a falu­ban tett séta, hanem három aján­dék szol­gál­ta­tás is fog­lal­ta­tik. A jegy­vé­tel­kor min­den­ki kap egy tér­ké­pet, melyen beje­lö­lik a három helyet, hogy a belé­pő­je­gyed fel­mu­ta­tá­sa­kor átve­he­ted eze­ket. Hogy miket? Jár egy Popeye Vil­lage egye­di képes­lap a város vegyes­bolt­já­ban, egy fény­kép róla­tok a kikö­tő bejá­ra­tá­nál és az öböl­re nyíló fan­tasz­ti­kus kilá­tást biz­to­sí­tó terasszal ren­del­ke­ző kocs­má­ban egy pohár rum­puncs a fel­nőt­tek­nek jól is esik, leg­alább­is nekünk ízlett. A halász­fa­luk elvá­laszt­ha­tat­lan lakói a macs­kák, így ter­mé­sze­te­sen itt is van egy ház­őr­ző, aki tisz­te­le­tét tette, per­sze hol más­hol, mint itt a kocs­ma teraszán.

Mi vára­ko­zá­son felül, jól érez­tük magun­kat, elva­rá­zsolt ben­nün­ket. Őszin­tén aján­lom, keres­sé­tek fel, ha Mál­tán jár­tok akár csak pár órára, de egy tel­jes napot is nyu­god­tan szán­hat­tok rá. Gye­rek­kel egye­ne­sen kötelező.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.