Kul­túr­sokk Párizs­ban és vidéken

Három hét alatt beutaz­tam fél Fran­cia­or­szá­got! Bolyong­tam Párizs ismert és kevés­bé ismert utcá­in, köz­te­re­in, vissza­re­pül­tem az idő­ben a fran­cia tör­té­ne­lem ese­mé­nye­i­hez. Az iro­dal­mi és művé­sze­ti kul­túr­sokk mel­lett vagy öt kilót híz­tam az íny­csik­lan­do­zó, csá­bí­tó fala­tok­tól. A fran­cia fővá­rost elhagy­va elka­lan­doz­tam Bre­tagne és Nor­man­dia part­jai felé, igazi fel­fe­de­ző­ként kisebb és nagyobb váro­sok, fal­vak felé és az óceán hívó sza­va­it hall­gat­tam. Kép­ze­let­ben estén­ként mindenképp!

A blo­gon uta­zós köny­ve­ket is bemu­ta­tok, mert biz­tos vagyok benne, töb­ben járunk hason­ló cipő­ben, és nehe­zen talá­lunk olyan köny­ve­ket, tör­té­ne­te­ket, melyek olva­sá­sa köz­ben is „utaz­ha­tunk“. Kér­lek egy­ben ben­ne­te­ket, ha van egy ilyen típu­sú, kate­gó­ri­á­jú jó könyv a tar­so­lyo­tok­ban, ne tart­sá­tok maga­tok­ban. A blog maga­zin rova­tá­ban #kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca menü­pont­ban folya­ma­to­san meg­ta­lál­já­tok, ami­ket én olvastam.

Az elmúlt idő­szak­ban Fran­cia­or­szág és Párizs több­ször is szóba került nálunk, mint olyan úti cél, ahova sze­ret­nénk a közel­jö­vő­ben elutaz­ni. Ezer éve jár­tam Párizs­ban, még gye­rek fej­jel lát­tam a leg­fon­to­sabb neve­ze­tes­sé­ge­it, sze­ret­ném fel­nőtt­ként is fel­fe­dez­ni magam­nak. Ez a ter­vünk vezé­relt, mikor e két köny­vet vásá­rol­tam. Elő­ször igaz­ság sze­rint csak Párizs­ról akar­tam olvas­ni, aztán nem hagy­hat­tam ki az írónő követ­ke­ző köny­vét sem, ha már annak témá­ja is Fran­cia­or­szág, ráadá­sul egy olyan része, amely kevés­bé ismert, köz­ked­velt a magyar uta­zók körében.

Könyv­aján­ló Franciaország-imádóknak:

Sedi­ánsz­ky Nóra: Tékoz­ló Párizs

Elő­ször is, illik pár szót emlí­te­nem a szer­ző­ről: Sedi­ánsz­ky Nóra szín­há­zi dra­ma­turg­ként dol­go­zott szer­te az ország­ban, majd ren­de­zett és for­dít is, és emel­lett rend­sze­re­sen szer­keszt fel­ol­va­só szín­há­zi este­ket. Ez a máso­dik köny­ve, ami meg­je­lent „Város­nap­ló öt tétel­ben“ alcím­mel. (Első, 2014-ben meg­je­lent köny­ve a Velen­ce útvesz­tői, még olva­sás­ra vár.) Öt külön­le­ges napot tölt egye­dül a fran­cia fővá­ros­ban, amely­hez von­zó­dá­sa és szen­ve­dé­lyes sze­re­te­te mind­vé­gig áthat­ja a köny­vet. Az ő Pári­zsá­ban sétál­ha­tunk, az álta­la ked­velt és lénye­ges épü­le­te­ket, utcá­kat mutat­ja be rész­le­te­sen kul­túr­tör­té­ne­ti szem­pont­ból érde­kes hát­tér­rel, tör­té­nel­mi vonat­ko­zá­sok­kal. Gaszt­ro­él­mé­nyei, látás­mód­ja és benyo­má­sai alap­ján mély­re­ha­tó­an meg­is­mer­het­jük a várost olyan han­gu­la­tot idéz­ve meg, melyek olva­sá­sa köz­ben tény­leg úgy érez­tem, hogy úgy járok a nyo­má­ban, mint egy árnyék. Ott szál­lok mögöt­te lát­ha­tat­la­nul, látom és érzem, ami­ket ő is; rácso­dál­ko­zom és iszom sza­va­it, ahogy mesél az adott hely múlt­já­ról, jele­né­ről. Aján­lom azok­nak, akik az Eiffel-tornyon kívül mást is akar­nak látni és meg­ta­pasz­tal­ni a város­ból, akik le akar­nak térni a kita­po­sott ösvény­ről láto­ga­tá­suk­kor, illet­ve azok­nak, akik már vissza­té­rők a fény váro­sá­ba, s befo­ga­dó­ak a művé­szet, az iro­da­lom és a tör­té­ne­lem iránt.

Sedi­ánsz­ky Nóra: A fény felé

A könyv a „Kalan­do­zá­sok Nor­man­di­á­ban és Bretagne-ban“ alcí­met vise­li, amely­ről nekem rög­tön kis­is­ko­lás korom jutott eszem­be és a fran­cia­órák. Mennyit hal­lot­tam akko­ri­ban ezt a két nevet, Nor­man­dia és Bre­tagne. Az észak-franciaországi tájak sok fes­tőt, írót meg­ih­let­tek az évszá­za­dok során, így kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti szép­sé­gek­ben egy­aránt a két leg­gaz­da­gabb része Fran­cia­or­szág­nak. A könyv több uta­zá­sá­nak tör­té­ne­tét, szá­munk­ra talán kevés­bé ismert váro­sa­it, fal­va­it és azok lát­ni­va­ló­it, hagyo­má­nya­it mutat­ja be. Ter­mé­sze­te­sen a saját érzé­se­it, benyo­má­sa­it az adott helyek­ről úgy írja le, mint­ha egy kávé mel­lett beszél­get­nénk és élő szó­ban mesél­ne. Mesél­ne és csak mesél­ne a sze­mé­ben vala­mi kacér csil­lo­gás­sal ezek­ről a vidé­kek­ről. Rész­le­tes tör­té­nel­mi, művé­szet­tör­té­ne­ti hát­tér­rel fel­vér­tez a könyv végé­re, és nem kevés helyi­ség­név kerül a bakancs­lis­tánk­ra. Most már tudom, hogy nem csak a gye­rek­ko­ri emlé­kek, fran­cia­órá­kon tanul­tak miatt sze­ret­nék egy­szer ellá­to­gat­ni erre, és nem is csak Mont Saint Michel újab­ban sokat hal­lott és emle­ge­tett lát­ni­va­ló­ja miatt. Igazi kin­csek­re lel­het erre­fe­lé min­den utazó. Egy olyan könyv ez, melyet aján­lok téli bekuc­kó­zós esték­re, egy hét­vé­gé­re, amely egy tel­je­sen más világ­ba repít, vala­mint olyan tudás­sal vér­tez fel, melyet még úti­köny­vek­ből sem sze­rez meg az ember.

Élvez­tem ezt a három hetes fran­cia­or­szá­gi utat! Tud­tam volna még foly­tat­ni, vitt az uta­zá­si vágy és a tudás­szomj foly­ton előre. Az biz­tos, hogy egy­szer elin­du­lunk Párizs vagy Nor­man­dia és Bre­tagne felé, akkor kísé­rő­ink lesz­nek ezek a köny­vek. Töké­le­te­sen sike­rült ins­pi­rá­ció és szám­ta­lan ötlet, tipp egy uta­zó­nak a ter­ve­zés­hez, a való­di megismeréshez.

Van egy hason­ló­an jó köny­ved? Oszd meg velünk hoz­zá­szó­lás­ban! Lehet, pont nekem is az lesz a következő.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.