Két regény, ha Korfu szi­ge­té­re vágysz

Ha egy szür­ke, ködös őszi vagy hideg, havas téli napon egy kis nap­sü­tés­re, kalan­dok­ra, tit­kok­ra vágy­tok, utaz­ná­tok mind­eköz­ben egyet a nap­fé­nyes Görög­or­szág­ba, akkor tudok két klassz könyvet.

A blo­gon uta­zós köny­ve­ket is bemu­ta­tok, mert biz­tos vagyok benne, töb­ben járunk hason­ló cipő­ben, és nehe­zen talá­lunk olyan köny­ve­ket, tör­té­ne­te­ket, melyek olva­sá­sa köz­ben is „utaz­ha­tunk“. Kér­lek egy­ben ben­ne­te­ket, ha van egy ilyen típu­sú, kate­gó­ri­á­jú jó könyv a tar­so­lyo­tok­ban, ne tart­sá­tok maga­tok­ban. A blog maga­zin rova­tá­ban #kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca menü­pont­ban folya­ma­to­san meg­ta­lál­já­tok, ami­ket én olvastam.

Aján­lom eze­ket az uta­zós köny­ve­ket továb­bá mind­azok­nak, akik ter­ve­zik, hogy nyá­ron Kor­fun töl­tik a sza­bad­sá­gu­kat, akik könnyed kikap­cso­ló­dás­ra vágy­nak egy-egy laza, ked­ves tör­té­net­tel Korfu szi­ge­té­ről, és mind­azok­nak, akik jár­tak már Kor­fun és a szí­vük­be zárták. 

Emri Nóra: Vissza Korfura

A regény címe a tör­té­net­hez alap­ja­i­ban véve nagyon talá­ló. Zoi, a fősze­rep­lőnk gye­rek­ko­rá­nak nya­ra­it görög gyö­ke­rek­kel ren­del­ke­ző nagy­pa­pá­já­val Korfu szi­ge­tén tölti, ahol három kor­osz­tálya­be­li fiúcs­ká­val lóg nap­hosszat. Együtt fede­zik fel a szi­ge­tet, Korfu élő­vi­lá­gát Gerald Durell: Csa­lá­dom és egyéb állat­fa­jok c. köny­ve segít­sé­gé­vel; együtt élnek meg amo­lyan régi, igazi, élmé­nyek­kel teli, gond­ta­lan nya­ra­kat. Aztán nagy­ap­ja halá­lát köve­tő­en Zoi majd­nem két évti­ze­dig nem tér vissza a szi­get­re, emlé­ke­it elte­me­ti magá­ban. Fel­nőtt, elvált nőként érke­zik újra Görög­or­szág­ba, hogy egy több, mint száz éves tör­té­net nyo­má­ba ered­jen. Egyik kis­lány­ko­ri barát­ja, Pet­ros min­den­ben mel­let­te áll, min­den kalan­dot és sok-sok érzést együtt élnek át Korfu varázs­la­tos dísz­le­tei között. Hogy ámor ott kering‑e körü­löt­tük? Ter­mé­sze­te­sen, de leg­na­gyobb kér­dés végül, hogy visszatér‑e Zoi Kor­fu­ra, a szí­vét elrabolja‑e vala­ki vagy maga Korfu? 

Miu­tán Emri Nóra: Sze­rel­mem, Kefa­ló­nia c. köny­ve annyi­ra meg­fo­gott, hogy azon­nal elutaz­tunk Kefa­ló­ni­á­ra, egy­ér­tel­mű volt, hogy az írónő ezen másik köny­vét is elol­va­som. Ha nem utaz­tunk volna, akkor is ez lett volna a követ­ke­ző olvas­má­nyom, hiszen végre olyan köny­ve­ket talál­tam, ame­lyek hely­szí­ne nem Olasz­or­szág, ami vall­juk be, rit­ka­ság. Sze­rin­tem ez a könyv is jól sike­rült mind a tör­té­net szem­pont­já­ból, mind pedig Korfu bemu­ta­tá­sa tekin­te­té­ben. Nekem egy estés könyv volt, hamar elil­lant a lelki sze­me­im előtt leját­szó­dó néhány nap és hét. A regény nem vala­mi bonyo­lult szá­la­kon fut, de talán pont ezért is meg­ért egy kel­le­mes estét vala­mi­lyen ször­nyű soro­zat helyett a TV-ben. Egy hideg, téli estén hölgy­tár­sa­im­nak köte­le­ző olvasmány.

Mandy Bag­got: Szing­li­ként a nyárba

Tess és barát­nő­je, Sonya egy gond­ta­lan, csa­jos nya­ra­lás­ra készül­nek Korfu szi­ge­tén, ha már az élet kiszá­mít­ha­tat­la­nul ezt hozta szá­muk­ra. Meg­fo­gad­ják, hogy az itt­lé­tük alatt semmi pasi, csak maguk­kal fog­lal­koz­nak, mert mind­ket­ten meg­ér­de­mel­nek egy kis „énidőt“. Az élet azon­ban köz­be­szól. Míg Sonya gon­do­la­tai és szíve a pasi­já­val való sza­kí­tá­suk körül jár, addig Tess egy bazi nagy görög csa­lá­di szín­já­ték fősze­rep­lő­je lesz a sár­mos And­rasz olda­lán. Akik lát­ták a Bazi nagy görög lagzi c. klasszi­kus fil­met, azok­nak már lehet sej­té­sük a tör­té­net hát­te­ré­ről, és hogy néha igen­csak derűs hely­ze­te­ket pro­du­kál „az élet“. And­rasz, hogy lehűt­se édes­any­ja kerí­tő­női pró­bál­ko­zá­sát cin­kos­tár­sul kéri Tesst, aki cse­ré­be, hogy barát­nő­je jól érez­ze magát Kor­fun, és fel­fe­dez­zék a szi­ge­tet maguk­nak, ide­gen­ve­ze­tői szol­gál­ta­tá­so­kat kér. Az idő elő­re­ha­lad­tá­val per­sze egyre inkább kér­dés, hogy mi a játék és mi a való­ság ket­te­jük között, és azon vet­tem egy­szer csak észre magam, hogy szur­ko­lok nekik. Velük sírok és velük neve­tek, és hogy a vége happy end lesz‑e? Olvas­sá­tok el, akkor is, ha csak egy hami­sí­tat­lan görög csa­lá­di regény­re vágy­tok, és akkor is, ha a görög élet­re, élet­ér­zés­re vagy­tok kíváncsiak!

A könyv maga nagyobb léleg­zet­vé­te­lű­nek tűnik vas­kos­sá­ga miatt, de a jól meg­írt, for­du­la­tos tör­té­net lekö­ti az embert olva­sás köz­ben. Hogy lehet‑e kapni Kor­fun Dr. Pep­pert, na az kulcs­fon­tos­sá­gú kér­dés; egy apró­ság, ami nem is annyi­ra apró­ság, tudom miről beszé­lek. Esen­dő, hét­köz­na­pi, hús­vér sze­rep­lők, akik helyé­be könnyen bele­kép­zel­he­ti magát az olva­só. Tet­szett, nagyon is tet­szett; ennyi rózsa­szín köd még min­den­ki­nek jár, Korfu pedig töké­le­tes válasz­tás volt a hátteréül. 

Van egy hason­ló­an jó köny­ved? Oszd meg velünk hoz­zá­szó­lás­ban! Lehet, nekem is pont az lesz a következő.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.