Feb­ru­ár­ban Málta? Igen!

Mikor janu­ár­ban arról beszél­get­tünk, hogy milyen helyek­re sze­ret­nénk idén eljut­ni, hogy az év során mikor és mennyi nap fog egy uta­zás alkal­má­val ren­del­ke­zé­sünk­re állni, abban biz­to­sak vol­tunk, hogy feb­ru­ár máso­dik felé­ben el kell szök­nünk itt­hon­ról mini­mum egy hétre, és vala­mi város­né­zés szem­pont­já­ból aktív, de egyéb­ként pihe­nés­re alkal­mas úti­célt kell talál­nunk. Málta évek óta a sze­münk előtt lebe­gett, leg­utol­já­ra novem­ber­ben helyez­tük elébe Szar­dí­ni­át, így most első­ként keres­tünk rá a Buda­pest – Málta rep­je­gyek­re. Annyi­ra ked­ve­ző áron lehe­tett fapa­dos járat­tal meg­va­ló­sí­ta­ni az uta­zást, hogy nem kel­lett tovább keres­gél­ni a meg­fe­le­lő uta­zá­si célpontot.

Így hát, ha feb­ru­ár, akkor nekünk Málta!

„Hova utaz­tok, csak nem síel­ni? Hogy hova, Mál­tá­ra? Ilyen­kor? De hát ott milyen idő van ilyen­kor?“ – már nem is szá­mol­tam egy idő után, de higgyé­tek el nem kevés alka­lom­mal ját­szó­dott le ez a beszél­ge­tés az elmúlt egy hónap­ban. Alap­ve­tő­en két vála­szom volt. Egy­részt egy gra­fi­kon, mely a TOP euró­pai váro­sok téli vár­ha­tó leg­ma­ga­sabb hőmér­sék­le­tét mutat­ta és a sor­ban Val­let­ta volt az első, tehát a leg­va­ló­szí­nűbb, hogy kel­le­mes tava­szi­as idő fog várni min­ket. Más­részt, mivel nem napoz­ni, stran­dol­ni vágy­tunk, sok­kal inkább lebe­gett lelki sze­me­im előtt egy kabá­tos, nap­szem­üve­ges kép, amint egy kávé­zó tera­szán egy jó latte mel­lett magam­ba szív­ha­tom a D‑vitamint, és kirán­dul­ha­tunk, várost néz­he­tünk akár egész napos gya­log­lás mel­lett. Sze­rin­tem Málta ide­á­lis úti cél az ilyen elvá­rás­hoz és még meg­fi­zet­he­tő is.

Nem csak a repü­lő­jegy árak ked­ve­zőb­bek ilyen­kor, hanem a tar­tóz­ko­dás is mind a szál­lás ára­kat tekint­ve, mind a helyi köz­le­ke­dést vagy prog­ra­mo­kat figye­lem­be véve. A szál­lást pél­dá­nak oká­ért mi közel 40%-kal olcsób­ban fog­lal­tuk, illet­ve a busz­je­gyek ára is elő­ír­tan sze­zo­non kívül 1,50 EUR, míg sze­zon­ban 2 EUR (2018-as árak). A szer­ve­zett prog­ra­mok lehet, hogy szű­kebb kíná­lat­ban érhe­tő­ek el, mint nyári hóna­pok­ban, de így sem kell hiányt szen­ved­ni, és jó eset­ben akár fél­áron is befi­zet­he­tünk ugyan­ar­ra a programra.

Vissza­tér­ve egy kicsit az idő­já­rás­hoz, mind­két meg­ha­tá­ro­zó élmény emlé­ke­met befo­lyá­sol­ta ezen az uta­zá­son, hol így, hol úgy. Nagyon imád­tam, mikor Valletta-ban kiül­tünk egy kávé­zó nap­sü­töt­te tera­szá­ra egy vékony puló­ver­ben, fel­tet­tem a nap­szem­üve­get, kikér­tem egy kara­mel­les lat­tét és csak hes­se­get­tem el a gon­do­la­to­kat magam­tól. Nem akar­tam sem­mi­re sem gon­dol­ni, csak meg­él­ni a pil­la­na­tot és a szó szo­ros értel­mé­ben kikap­csol­ni. A másik, mond­hat­ni ellen­pó­lus­ként, a kirán­du­lá­sunk Mars­ax­lokk­ba, ame­lyet úgy vár­tam, mint egy gye­rek a kará­cso­nyi aján­dék­bon­tást, s ahol a mál­tai tar­tóz­ko­dá­sunk két esős napja közül az egyik ért. Ennek elle­né­re, vagy épp ezért is, fan­tasz­ti­kus han­gu­lat volt anda­log­ni, fotóz­gat­ni, a part­ról szem­lél­ni a meg­szám­lál­ha­tat­lan egye­di, szí­nes mál­tai halász­csó­na­ko­kat, a luz­zu­kat. Vala­hogy meg­állt az idő és nem szá­mí­tott semmi más csak az a jól­eső érzés, hogy ezt is lát­tuk, ezt is megvalósítottuk.

Igen, elő­for­dult egy kis eső, de több­nyi­re tava­szi­as nap­sü­té­ses volt min­den nap­pal, kicsit fázó­sabb, össze­bú­jást köve­te­lő az este és az éjsza­ka. Pont ide­á­lis a kirán­du­lá­sok­hoz, város­né­zé­sek­hez, melyek ilyen­kor kevés­bé tűn­tek tömeg­tu­riz­mus­nak. Sok­kal lazáb­ban lehe­tett intéz­ni a napi dol­go­kat, a sor­ban állá­sok elke­rül­he­tő­ek, és biz­tos­ra vehe­ted, hogy van hely a szer­ve­zett prog­ra­mo­kon. Saj­nos min­ket egy kiadós meg­fá­zás hát­rál­ta­tott a szi­get tel­jes fel­fe­de­zé­sé­ben, de Málta vissza­vár min­den­kit, és így mi is tud­juk, hogy mi az, amit még a bakancs­lis­tánk­ról érde­mes megvalósítani.

Málta gyö­nyö­rű ten­ger­part­jai, vál­to­za­tos tör­té­nel­me és lát­ni­va­lói télen is fel­fris­sü­lést, újjá­szü­le­tést adnak egy vér­be­li uta­zó­nak. Több is van benne, mint a zsú­folt és forró nyári hóna­pok­ban sze­rin­tem. A min­de­nütt fel­lel­he­tő szí­nes erké­lyek, az igen jó for­má­ban lévő utcai macs­kák, a mál­tai és angol mon­da­tok keve­re­dé­se a helyi­ek beszél­ge­té­se­it hall­gat­va, vagy ha már az angol­nál tar­tunk, akkor a brit ura­lom ide­jé­ből meg­ma­radt híres piros tele­fon­fül­kék és pos­ta­lá­dák, a ten­ger ámu­lat­ba ejtő tisz­ta­sá­ga és vég­te­len­je feb­ru­ár­ban is elv­ará­szol és elcsá­bít­ja azt, aki hagyja.

Hogy milyen élmé­nyek­kel tér­tünk haza, hogy mit lehet csi­nál­ni Mál­tán majd­nem két hétig, azt is meg­osz­tom vele­tek a követ­ke­ző bejegy­zé­sek­ben. Tart­sa­tok velünk!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.