#Elzá­szi­Ka­lan­dok – Kay­ser­s­berg egy roman­ti­kus kis­vá­ros, Albert Sch­we­i­tzer szülővárosa

Kay­ser­s­berg az a város az Elzá­szi bor­úton, ame­lyet majd­nem kihagy­tunk a vidék fel­fe­de­zé­se során. Inter­ne­ten bön­gész­ve és keres­ve az érde­kes­sé­gek után fel­ke­rült a meg­lá­to­ga­tan­dók lis­tá­já­ra, azon­ban autó nél­kül és a tömeg­köz­le­ke­dés útvesz­tő­jé­ben koránt­sem lát­tam fényes­nek a hely­ze­tün­ket. Azon­ban utó­lag azt kell, hogy mond­jam, meg­ér­te az utá­na­já­rást, a plusz egy napot és hogy nem adtuk fel.

Kirán­du­lás Colmarból

Tér­ké­pen annyi­ra közel talál­ha­tó­ak az elzá­szi tele­pü­lé­sek, hogy bíz­tam benne, egy nap alatt Ribe­a­u­vil­lé és Riqu­e­wihr meg­is­me­ré­se után még fel­fe­dez­het­jük Kay­ser­s­ber­get is. Most már nem is aján­la­nám, hogy így tegye­tek, megér egy külön láto­ga­tást, és így rohan­ni sem kel­lett sehol sem. Alap­ve­tő­en pár órát, egy dél­után szán­tunk a busz­me­net­rend miatt a varázs­la­tos város és kör­nyé­ké­nek felfedezésére.
Colm­ar­ból az LK busz­tár­sa­ság 145-ös jára­tá­val köze­lít­het­jük meg a ma már Fran­cia­or­szág­hoz tar­to­zó kis­vá­rost, azon­ban a határ­vál­to­zá­sok miatt Német­or­szág része is volt, és így ma inkább ezen jegye­ket vise­li magán.

Kay­ser­s­berg felfedezése

A német múlt meg­mu­tat­ko­zik az épí­té­szet­ben, a gaszt­ro­nó­mi­á­ban, de elég csak a nevét emlí­te­ni. A mi szem­pon­tunk­ból még ide sorol­juk a helyi­ek nyelv­tu­dá­sát is, mivel a fran­cia mel­lett a néme­tet beszé­lik, más­hol azért az angol­ol­lal alap­szin­ten elbol­do­gul­tak, meg­ér­tet­ték, itt viszont el kel­lett ven­nem min­den étte­rem­ben, kávé­zó­ban és bolt­ban a német nyelvtudásomat.
Egy fel­mé­rés sze­rint Fran­cia­or­szág ked­venc váro­sa cím­mel büsz­kél­ked­het, ami a 2017-es évet ille­ti, ennek elle­né­re júni­us dere­kai láto­ga­tá­sunk alkal­má­val nem volt zsú­folt. A láto­ga­tók több­sé­ge fran­cia volt, néhol egy-egy német beszél­ge­tés­sel kiegé­szült az össz­kép, és érde­kes volt, hogy inkább a hat­va­nas és afö­löt­ti kor­osz­tály­ból állt.
Könnyű sétál­val bejár­ni Kay­ser­s­berg óvá­ro­sát, tulaj­don­kép­pen egy hosszú főut­ca szeli át az egyik végé­ből a másik­ba. Nép­sze­rű a város a közép­ko­ri és a rene­szánsz idők­ből szár­ma­zó emlé­kei miatt, tele van a jel­leg­ze­tes szí­nes faszer­ke­ze­tes lakó­há­zak­kal és itt is talá­lunk a Petit France – Stras­bourg vagy Peti­te Veni­se – Col­mar negyek­hez hason­ló város­részt is, amely min­den idő­ben nagyon fotogén.

A város felet­ti lát­ké­pet ural­ja a 13. szá­zad­ból fenn­ma­radt vár­rom, ame­lyet annak ide­jén II. Fri­gyes német-római csá­szár épít­te­tett még. A vár­nak fon­tos stra­té­gi­ai sze­re­pe volt, ahon­nan ma is párat­lan kilá­tás nyí­lik a várost körül­ve­vő sző­lő­ül­tet­vé­nyek­re, illet­ve jó idő­ben ellát­tunk egé­szen a német hatá­rig, per­sze ebben sze­ren­csénk volt. A város­ból egy mere­dek erdei lép­cső­so­ron jutot­tunk el a várig, majd onnan egy kisebb túrát tet­tünk a bor­vi­dé­ken és a friss leve­gőn, a jel­leg­ze­tes illa­tok­kal kör­be­leng­ve érkez­tünk vissza a város­ba. Egy sze­mer­ké­lő eső, a néha a fel­hők mögül ránk kacsin­tó nap, a nem min­den­na­pi illa­tok és a fel­eme­lő érzés, hogy itt vagyunk, ezt is meg­él­het­jük, szá­munk­ra iga­zán roman­ti­kus­sá tette ezt a napot, és még az utol­só Colm­ar­ba tartó busz más­fél órás késé­se miatt izga­lom sem tudta ezt elrontani.

Érde­kes­ség, amit hősi­e­sen beval­lunk, mi érke­zé­sünk előtt nem tud­tunk, Kay­ser­s­berg Albert Sch­we­i­tzer német, pon­to­sab­ban elzá­szi orvos, teo­ló­gus, lel­kész, tanár és nem mel­les­leg Nobel-békedíjas szü­lő­vá­ro­sa. Kay­ser­s­berg főut­cá­já­nak egy nagyobb park mel­let­ti végén talál­ha­tó ma az ő nevét vise­lő múze­um, amely­ben az álta­la ala­pí­tott gabo­ni kór­ház tör­té­ne­te, fej­lő­dé­se tekint­he­tő meg, illet­ve emel­lett még néhány sze­mé­lyes tár­gya is.

„Képes­la­pok“ Kaysersbergből

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.