Egy vasár­nap Pozsonyban

#kaland­lis­ta 5 tipp­je a május 1‑i hosszú hét­vé­gé­re (vagy bár­mi­kor) – 3. rész

Min­den magyar­nak egy­szer jár­nia kell ebben a város­ban és meg­is­mer­ked­ni test­kö­zel­ből tör­té­nel­münk részé­vel. Egy 2 – 3 órás gya­lo­gos város­né­zés során igazi idő­uta­zást tehe­tünk a szlo­vák fővárosban.

Pozsony vagy­is mai szlo­vák nevén Bra­tis­la­va közel 300 évig a magyar kirá­lyok koro­ná­zó váro­sa volt. A kirá­lyi cere­mó­ni­ák­nak hely­szí­ne a Szent Márton-székesegyház volt, mely 85 m magas tor­nyá­nak tete­jét egy 300 kg súlyú ara­nyo­zott szent koro­na díszí­ti. Érde­kes­sé­ge még, hogy itt talál­ták meg az egyik leg­ré­geb­bi írá­sos emlé­kün­ket, a Halot­ti beszé­det. Innen könnyen, macs­ka­kö­ves utcán keresz­tül fel­ka­pasz­kod­ha­tunk a 85 m magas domb­ol­dal­ra, ahol a város tör­té­nel­mi jel­ké­pe a Pozso­nyi Vár áll. A négy­tor­nyú vár jelen­leg a Szlo­vák Nem­ze­ti Múze­um­nak ad ott­hont. A kilá­tás tény­leg pazar a Duná­ra innen. A helyi­ek is szí­ve­sen jön­nek fel ide egy vasár­nap dél­utá­ni sétá­ra, kikapcsolódásra.

Vissza­tér­ve a Duna-partra foly­tat­hat­juk tör­té­nel­mi sétán­kat és beba­ran­gol­hat­juk a meg­annyi temp­lom­mal és pol­gá­ri házak­kal teli bel­vá­rost. Történelem-rajongók, kamasz gyer­kő­cök­kel uta­zók figye­lem, végig­jár­ha­tó a magyar kirá­lyok koro­ná­zá­si útja a hoz­zá­juk kap­cso­ló­dó tör­té­ne­tek, legen­dák fel­idé­zé­sé­vel, illet­ve lépten-nyomon magyar vonat­ko­zás­sal talál­ko­zik a látogató.

A közép­ko­ri várost egy­kor négy kapu őriz­te, melyek­ből egyet­len, a Mihály-kapu maradt fenn. Ez szin­tén köz­is­mert jel­ké­pe a város­nak. Ami­kor átha­la­dunk alat­ta egy irány­tű jelzi a talap­zat­ban milyen messze és milyen irány­ban talál­ha­tó­ak innen a világ fon­to­sabb nagyvárosai.

Nekünk a leg­job­ban a Zsidó utca sar­kán álló ház (szem­ben a Szent Márton-székesegyházzal a főút túl­ol­da­lán) tet­szett, amely nevét a sar­kán lévő kis Krisz­tust, a jó pász­tort ábrá­zo­ló szo­bor­ról kapta. Ennek a ház­nak a fura for­má­ja kel­tet­te fel elő­ször az érdek­lő­dé­sün­ket, majd kide­rült, hogy továb­bi érde­kes­sé­gei is van­nak. Ennek az egy­ko­ri pol­gár­ház­nak min­den eme­le­tén csak egy helyi­ség talál­ha­tó és a Váro­si Múze­um egye­dül­ál­ló óra­gyűj­te­mé­nye talál­ha­tó itt.

Pozsony utcá­in sétál­va külö­nös szob­rok­kal is talál­koz­ha­tunk. Beval­lom, nekem egy régeb­ben olva­sott cikk nyo­mán célom volt meg­ta­lál­ni az egyi­ket láto­ga­tá­sunk­kor, hiszen a világ egyik leg­is­mer­tebb­je már az érde­kes, fura köz­té­ri alko­tá­sok lis­tá­ján is sze­re­pel. Ez pedig (vagy ő?) nem más, mint Kandi. Ő egy “átla­gos” fér­fi­em­ber, aki a nap­ja­it a föld­ből kikö­nyö­köl­ve tölti és néze­lő­dik a bel­vá­ro­si korzó for­ga­ta­gá­ban. Még egy for­gal­mi tábla is jelzi őt a járó­ke­lők­nek “Man at work” felirattal.

Egy­szó­val ez az uta­zás egy rend­ha­gyó tör­té­ne­lem óra mindenkinek.