Egy újabb bakancs­lis­tás hely: Sylt

Egy újabb bakancs­lis­tás hely, melyet egy fotó alap­ján eldön­töt­tem, egy­szer látni kell és ott aka­rok lenni élő­ben, hogy meg­ta­pasz­tal­jam a szép­sé­gét, a hosszú homo­kos ten­ger­par­ti sétá­kat, és egy­sze­rű­en kell ez az észa­ki gyöngy­szem a fotó­al­bu­munk­ba  és a kaland­lis­tá­ra. Bemu­ta­tom, ez Sylt szigete.

Az Észak-Fríz-szigetekhez tar­to­zó Sylt Német­or­szág leg­na­gyobb északi-tengeri szi­ge­te. Hossza 38 km, terü­le­te 93 négy­zet­ki­lo­mé­ter. Az érde­kes alakú szi­get, tulaj­don­kép­pen három össze­nőtt fél­szi­get­ből áll és alak­ja folya­ma­to­san vál­to­zik a szél ere­jé­nek köszön­he­tő­en. Sylt a 17 – 18. szá­zad­ban az Északi-tengert járó bál­na­va­dá­szok ked­velt helye volt, majd a két világ­há­bo­rú német ten­ge­ré­szei követ­kez­tek, s később a nyu­gat­né­met elő­ke­lő­ség ott­ho­na lett. Az 1970-es évek­től a luxus, a csil­lo­gás és a merő­en magas árak jel­lem­zik. A német híres­sé­gek köré­ben oly­annyi­ra ked­velt lett a szi­get, hogy töb­bek vásá­rol­tak itt ten­ger­par­ti vil­lát. 54 km-es össze­füg­gő strand­já­val úgy gon­do­lom, mél­tán lehet is nép­sze­rű nya­ra­ló­hely, és a leg­főbb vonz­ere­je per­sze így a ten­ger­part­já­ban rej­lik. Hosszú homo­kos ten­ger­part dűnék­kel és ter­mé­sze­ti cso­dák­kal, közel a dán határ­hoz, egy letisz­tult arcu­lat­tal ren­del­ke­ző német­or­szá­gi szi­get, mely­ről elég nehéz elhin­nem, hogy német.

A szi­get két olda­la más-más képet mutat. A nyu­ga­ti par­tok a stran­do­lás­ra leg­al­kal­ma­sab­bak, a ször­fö­sök és kite-surfösök para­di­cso­ma, itt min­dig élet van. A kele­ti rész nyu­god­tabb, érin­tet­le­nebb és itt talál­ha­tó­ak a dűnék és az iszap­pa­dok, ame­lyek az UNESCO Világ­örök­ség részét képezik. 

Váro­sok és látnivalók

Sylt leg­na­gyobb váro­sa és egy­ben köz­pont­ja Wes­ter­land. Itt talál­ha­tó a szi­get egyet­len vas­út­ál­lo­má­sa és a turiz­mus szem­pont­já­ból is ez a város a leg­je­len­tő­sebb. Az első ten­ger­par­ti szál­lo­dát is itt nyi­tot­ták meg 1857-ben. Egyik fő lát­vá­nyos­sá­ga a Haj­lék­ta­la­nok Teme­tő­je, melyet azok­nak a hajó­tö­röt­tek­nek az emlé­ké­re épí­tet­tek, aki­ket a ten­ge­ri viha­rok­ban elsüllyedt hajók­ról ide sodort a víz.  A teme­tőt 1855-ben hoz­ták létre, az elhuny­tak fej­fá­ján meg­ta­lá­lá­suk­nak helye és ideje áll, mivel beazo­no­sít­ha­tat­la­nok vol­tak papí­rok híján. 
A szál­lást érde­mes itt a “fővá­ros­ban” fog­lal­ni, innen könnye­dén bejár­ha­tó az egész sziget. 

Az egyik csen­des, nyu­godt kis­vá­ro­sa Kam­pen, ahol a gaz­dag­ság min­de­nütt lát­szik. Luxus nya­ra­lók, bevá­sár­ló­köz­pon­tok és szín­vo­na­las étter­mek talál­ha­tó­ak itt. Azt is hal­lot­tam, hogy Sylt szi­ge­te, mére­té­hez képest sze­rin­tem sok, három Miche­lin csil­la­gos étte­rem­mel is ren­del­ke­zik. Itt nem az igazi német kol­bász és sör a fő fogás, hanem sok a hal­étel és a ten­ge­ri fogások. 

Fal­va­i­nak mind meg­van a sajá­tos, elbü­vö­lő bája, mint Kei­tum nád­fe­de­les házai és a szé­pen rend­ben tar­tott kertek. 

Kei­tum és Kam­pen között fut a Kliff­weg, a szi­get leg­hosszabb séta­út­ja, mely 7 km távolság. 

Köz­le­ke­dés

Egyet­len szá­raz­föl­di össze­köt­te­té­se van Sylt-nek Német­or­szág­gal, ez pedig a Hin­den­burg­damm nevű kes­keny töl­tés, melyen egy két­vá­gá­nyú vas­út­vo­nal vezet át. Autó­val nem is lehet meg­kö­ze­lí­te­ni, hacsak nem vona­toz­tat­juk az autót is. A nevét Paul von Hin­den­burg biro­dal­mi elnök­ről kapta, s négy évnyi épít­ke­zés után, 1927-ben nyi­tot­ták meg a for­ga­lom előtt. Min­den nagyobb város­ból elér­he­tő vonat­tal a szi­get. Magyar­or­szág­ról a leg­ér­de­me­sebb sze­rin­tem Hamburg-ba repül­ni köz­vet­le­nül az Euro­wings jára­tá­val és onnan vonat­tal Westerland-ba, amely három óra alatt elérhető.
Per­sze van repü­lő­te­re is, mely több­nyi­re bel­föl­di jára­to­kat fogad egy-két nem­zet­kö­zi jára­ton kívül, melyek leg­in­kább sze­zo­ná­lis jára­tok Svájc­ból, Olaszországból. 
Komp­pal Dáni­á­ból lehet meg­kö­ze­lí­te­ni, pon­to­sab­ban Romo szi­ge­té­ről, mely olyan negy­ven per­ces út.

És hogy mi van itt még? Szí­nes, csí­kos strand­ko­sa­rak! Ezer éve vágyom rá, hogy bele­he­ve­red­jek egy ilyen­be egy jó könyvvel… 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.