Egy nap Milánóban

Miért pont Milá­nó? Mert cso­dás. Egy nap a divat váro­sá­ban, egy olasz kávé és fagy­lalt, a milá­nói dóm sze­mé­lye­sen, megér egy korai ébre­dést és egy késő éjsza­kai lefek­vést. És, ami még a javá­ra írha­tó, nagyon is barát­sá­gos áron elér­he­tő­ek ide fapa­dos repülőjegyek. 

Keve­sebb, mint 24 óra a városban

Köte­le­ző lát­ni­va­ló amúgy min­den Milá­nó­ban és kör­nyé­kén járó uta­zó­nak a milá­nói dóm. A rep­tér­ről egy kávé elfo­gyasz­tá­sa után, erre vet­tük mi is utunkat. 
Monu­men­tá­lis és lenyű­gö­ző. Sokat gon­dol­ko­dom rajta, hogy a Sag­ra­da Fami­lia Bar­ce­lo­ná­ban vagy a Duomo di Milano tet­szik job­ban. Nehéz a dön­tés, de talán nem is kell eldön­te­ni, csak örü­lök, hogy mind­ket­tőt lát­tam már élő­ben és meg­mász­tuk a fan­tasz­ti­kus pano­rá­ma kedvéért. 
A milá­nói dóm Olasz­or­szág máso­dik leg­na­gyobb temp­lo­ma a római Szent Péter-bazilika után, a Piaz­za del Duomo tér kele­ti olda­lán. A több épít­ke­zé­si sza­kasz­nak köszön­he­tő­en hom­lok­za­tán igen kevert stí­lus­je­gye­ket fedez­he­tünk fel, töb­bek sze­rint már-már túl­dí­szí­tett és sok. Épí­tő­ele­me a jel­leg­ze­tes rózsa­szín árnya­la­tú már­vány a Lago Mag­gi­o­re tó kör­nyé­ké­ről szár­ma­zik. Díszí­té­sé­hez több mint 3.000 szo­bor tar­to­zik és a tetőn 96 óri­ás­fi­gu­ra lát­ha­tó. A pazar kilá­tá­sért meg­éri sze­rin­tem fel­men­ni a tető­re, melyet egy szűk csi­ga­lép­csőn vagy lift­tel köze­lít­he­tünk meg. 

A Pizza del Duomo-ról a dóm főhom­lok­za­tá­tól jobb kéz felől talál­juk a Gal­le­ria Vit­to­rio Ema­nu­e­le II. uta­cai passzázst. Egy­részt “kéz­nél van”, más­részt mese­szép, így érde­mes átsé­tál­ni rajta és néze­lőd­ni, álmo­doz­ni kicsit az itt talál­ha­tó ele­gáns, fény­űző üzle­tek mint a Gucci, Prada, Cha­nel vagy Ver­sace kira­ka­ta­it szem­lél­ve. Mi már csak azért is, meg­en­ged­tünk magunk­nak itt egy fagy­lal­tot, és így anda­log­tunk még egy kicsit a “Milá­nó sza­lon­já­nak” is neve­zett folyosón. 

Utun­kat foly­tat­va, meg­ke­res­tük a világ­hí­rű ope­ra­há­zat, a Teat­ro alla Scala-t, mely egyéb­ként a passzá­zson át köze­lít­he­tő meg. Milá­nó ope­ra­há­za 1778. óta várja a szó­ra­koz­ni vágyó láto­ga­tó­it, és igazi komoly­ze­nei köz­pont­tá vált az idők során. Meg­nyi­tó­ján Sali­e­ri L’Europa rico­nos­ci­uta című ope­rá­ja hang­zott fel, de olyan híres zene­szer­zők darab­jai is fel­csen­dül­nek itt, mint Mozart, Giu­sep­pe Verdi vagy Gia­co­mo Puc­ci­ni. Az épü­let nekem beval­lom egy kisebb csa­ló­dás volt, nagyobb és fény­űzőbb kül­ső­re szá­mí­tot­tam. Ennek elle­né­re per­sze ele­gáns és min­den­képp néz­zé­tek meg, ha ott jártok. 

Ezt köve­tő­en a Cas­tel­lo Sforzes­co, mint Milá­nó másik leg­je­len­tő­sebb alko­tá­sa követ­ke­zett. Manap­ság több múze­um talál­ha­tó az épü­let­ben, mely ere­de­ti­leg a 15. szá­zad­ban épült, s vala­ha a milá­nói her­ce­gek ott­ho­na volt. Kis sötét­vö­rös kas­tély a város szí­vé­ben. Mögöt­te egy hatal­mas park terül el, mely­ből egyéb­ként fel­tű­nő­en sok van Milá­nó­ban, itt meg­pi­hen­he­tünk egyet, s a dél­utá­ni kávé­zás­nak is kitű­nő hely­szí­ne a Sem­pi­o­ne park. 

Ezen neve­ze­tes­sé­gek után csak bolyong­tunk egyet a város­ban, fel­fe­dez­ve az utcák han­gu­la­tát, beté­ved­tünk még egy-két park­ba, s elgon­dol­kod­tunk, hogy az ola­szok mennyi­re spor­to­sak… lépten-nyomon a nap bár­mely idő­sza­ká­ban futók hadá­val talál­koz­tunk. Jól van, beval­lom, irigy­ked­tünk is kicsit mind a kitar­tá­suk miatt, mind a futás­nak hát­te­ré­ül szol­gá­ló par­kok, ösvé­nyek miatt. 

Aztán még, hogy stí­lu­so­sak legyünk, készí­tet­tünk egy két “művé­szi, pózo­lós fotót”, ha már a divat fővá­ro­sá­ban vol­tunk, és irány a rep­tér. Biz­tos lenne még fel­fe­dez­ni­va­ló, de nekünk ez így volt az igazi, így a nagy élmény, melyet sosem fogunk bánni és örök emlék. 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.