Egy éjsza­ka Colm­ar­ban – ami­kor a fotós esti mesét ír

Elzá­szi uta­zá­sunk alkal­má­val nem volt egy per­cig sem kér­dés, hogy Col­mar a fő úti­cé­lunk, hogy itt az Elzá­szi borút fővá­ro­sá­ban sze­ret­nénk több időt is eltöl­te­ni. Col­mar Elzász szíve, és ahogy én neve­zem, Mese­or­szág leg­is­mer­tebb kis­vá­ro­sa. Élmé­nye­ink­ről írtam már egy blog­be­jegy­zést, mely­hez egy fotó­al­bum is tar­to­zik sok-sok fotó­val, de van még néhány, ame­lyet tar­to­gat­tam mos­ta­ná­ig, hogy külön meg­mu­tat­has­sam nek­tek néhány gon­do­la­tunk kíséretében.

Nem egy­szer for­dult velünk elő az itt töl­tött napok alatt, hogy ránk­sö­té­te­dett, mire elfá­rad­tunk annyi­ra, hogy szál­lá­sunk fele vegyük az irányt. Leg­több­ször már kihalt utcá­kon sétál­tunk, élvez­tük min­den szem­szög­ből a lát­ványt, jó érzés volt a már-már isme­rős utcá­kon csak úgy baran­gol­ni amer­re vitt a ked­vünk. Col­mar jel­leg­ze­tes szí­nes favá­zas házak­kal teli óvá­ro­sa nem olyan nagy, mégis min­den alka­lom­mal fel­fe­dez­ni vala­mi újat, vala­mi külön­le­ge­set. Nem volt ez más­képp így éjsza­ká­ba nyú­ló­an sem, és egyik nap elter­vez­tük, hogy éjsza­kai fotó­zás­ra indulunk.

Nap­pal is sze­met gyö­nyör­köd­te­tő­ek ezek az épü­le­tek, han­gu­la­to­sak az utcák és a csa­tor­nák, de éjsza­ka mint­ha újabb mesét kel­te­né­nek élet­re. Col­mar éjsza­kai mesés köny­vét most fel­la­poz­hat­já­tok velünk, meg­is­mer­he­ti­tek a tör­té­net másik oldalát.

Szál­lá­sunk­tól indul­tunk, így a Fejes Ház a nyi­tó­lap, melyet a ked­venc reg­ge­li­ző­he­lyünk követ az utca­sar­kon, a Fő téren, majd a Dominikánus-templom mel­lett elha­lad­va érjük el a Szent Márton-katedrálist.

Utunk a Koifhus Ház felé vezet tovább, ahol már az egyik csa­tor­na is han­gu­la­tot ad a sétá­nak és a körül­ve­vő házak elva­rá­zsol­nak min­ket, min­den oldal­ról meg­örö­kí­tés­re várnak.

Hama­ro­san a Vásár­csar­nok mel­lett elha­lad­va meg­ér­ke­zünk a La Peti­te Veni­se nevű város­rész­hez, ame­lyet Col­mar iko­ni­kus fotó­i­ról, képes­la­pok­ról és pros­pek­tu­sok­ból már min­den­ki jól ismer­het, de éjsza­kai fények­ben lát­tá­tok már? Sze­rin­tem ez a mes­könyv csúcs­pont­ja, a tör­té­net kitel­je­se­dé­se, ahol csak meg­áll az ember és ámul-bámul szájtátva.

Zárás­ként, avagy utol­só col­ma­ri fotónk ezen az estén, a Fő térre vissza­ér­kez­ve készül kicsit össze­gez­ve a látot­ta­kat, a han­gu­la­tot és talán az elmú­lást is. A nap véget ért, ahogy egy éjsza­ka Colm­ar­ban című mesénk is. Remé­lem tet­szett és meg­oszt­já­tok mások­kal is, vala­mint továb­bi kaland­ja­in­kat is köve­ti­tek, Face­book olda­lun­kat pedig napon­ta figyelitek!