Az első nagy uta­zás – Clo­dramüh­le, Németország

#Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam“ – 1. rész 

A napok­ban, ahogy már szin­te min­den az isko­lai tanév végé­ről, a bal­la­gá­sok­ról szólt és min­den­ki a nyári szü­ne­tet várta, én is elgon­dol­kod­tam, milyen is volt annak ide­jén ez a türel­met­len vára­ko­zás, milye­nek is vol­tak azok a régi szép idők. Eszem­be jutot­tak a gye­rek­ko­ri nya­rak és helyek, melye­ket már akkor meg­is­mer­het­tem. Sze­ren­csés­nek tar­tom magam, mert Euró­pa több gyö­nyö­rű helyé­re is elju­tot­tam, van ahova több­ször is és eset­leg már fel­nőtt­ként vissza­tér­het­tem. A fotó­al­bu­mom saj­nos hiá­nyos ezek­ről a korai uta­zá­sok­ról, leg­in­kább “élmény­be­vil­la­ná­sok”, egy-egy momen­tum és érzés, ami meg­ma­radt, de azok felejthetetlenek.

A nosz­tal­gia jegyé­ben, a nyári szü­net 11 hete alatt min­den pén­te­ken bemu­ta­tok nek­tek egy helyet, várost és meg­osz­tom élménye(i)met, köves­sé­tek az idő­uta­zást a #Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam hash­tag meg­je­lö­lést keres­ve és remé­lem élvez­ni fogjátok.

A mai, első utunk Német­or­szág­ba vezet. Emlé­ke­im sze­rint ez volt a való­ság­ban is az első, igazi nagy kaland a szü­le­im­mel még az akko­ri NDK terü­le­tén fekvő kis tele­pü­lés­re. Vagy inkább hely­re, hiszen Clo­dramüh­le egy idil­li, régi malom­épü­let és a hoz­zá­tar­to­zó gaz­da­sá­gi épü­le­tek Berga tele­pü­lés­hez tar­to­zó­an, Szász-Anhalt tartományban.

Jelen­leg Gaststät­te & Pen­si­on Clo­dramüh­le néven üze­mel a foga­dó, étte­rem­mel és kitű­nő lehe­tő­sé­get kínál a csend­re, nyu­ga­lom­ra vágyók­nak egy kis pihe­nés­re vagy a kirán­du­lók­nak, túrá­zók­nak egy aktív kikap­cso­ló­dás­ra. Igazi zöld­öve­zet az egyet­len híd­dal a Weiße Elster felett, amit pár éve tel­je­sen újjá­épí­tet­tek, mivel a 2013-as nagy árvíz romba dön­töt­te előd­jét, az álta­lam ismert egy­sze­rű hidat, amin majd’ min­den nap átsé­tál­tam oda-vissza, vagy inkább gye­rek­ként rohan­gál­tam. A közel­ben kenu köl­csön­zés­re is van mos­tan­ság lehe­tő­ség, ezzel a víz­ről is meg­is­mer­he­tő a környék.

Ami­lyen­nek én emlék­szem a hely­re, azt a kora­be­li képes­lap egy az egy­ben vissza­ad­ja. Ez meg­ma­radt tár­gyi emlék­ként és tulaj­don­kép­pen ennek köszön­he­tő, hogy ma isme­rem a hely nevét.

A malom ugyan­olyan, az épü­le­tet átfes­tet­ték és kicsit átala­kí­tot­ták azóta már. A terasz részen sokat ültünk kinn, így arra emlék­szem, hogy egy­sze­rű, fa kor­lá­tos volt, viszont a szo­bák szin­tén meg­őriz­ték a talált képek alap­ján az egy­ko­ri han­gu­la­tot. Emlék­szem a “tár­sal­gó­ban” lévő TV‑t néz­tük és han­gos fel­ki­ál­tás­sal jelez­tem szü­le­im­nek, hogy “jéééé, magya­rul beszél­nek, júúú!” – Euros­port köz­ve­tí­tett épp magyar nyel­ven, talán egy motor­ver­senyt vagy a FORMA-1-et, ez a rész már nincs meg. Az viszont nagyon is, hogy a házi­gaz­dá­ink hihe­tet­le­nül ked­ve­sek vol­tak, a ked­vün­ket keres­ték min­dig. Töb­bek közt egyik este az étte­rem­ben eskü­vőt tar­tot­tak és mi gye­rek­ként, hiába a szü­lői til­tás, beku­kucs­kál­tunk mac­kó­nad­rág­ban per­sze az ajtón. A ven­dé­gek ezzel mit sem törőd­tek, bein­vi­tál­tak min­ket, tánc­ra buz­dí­tot­tak, a szü­lők meg német­tu­dás hiá­nyá­ban győz­tek később kézzel-lábbal elné­zést kérni miat­tunk. Hason­ló­an sike­rült ked­ves őse­in­ket kel­le­met­len hely­zet­be hozni, mikor a foga­dó­hoz érke­ző hely­be­li bácsi csa­csi­fo­ga­tol­ni vitt min­ket, per­sze enge­dély nél­kül, mert hát így kaland. Kíván­csi len­nék, hogy ugyan­an­nak a csa­lád­nak a bir­to­ká­ban van‑e a hely, ők emlékeznek‑e még magyar ven­dé­gek­re jóné­hány év távlatából?

Talál­tam pár fotót, melye­ken meg­néz­he­ti­tek milyen is most a hely és ha arra jár­tok, biz­tos kel­le­mes élmé­nyek­ben lesz nek­tek is részetek.

Képek: wiki​me​dia​.org; greiz​-vogt​land​per​le​.de; greiz​.otz​.de; pano​ra​mio​.net; mapio​.net

Mivel hosszabb időt sike­rült ezen a cso­dás helyen eltöl­te­nünk, így kirán­du­lá­so­kat is tet­tünk a közel­ben. Miu­tán a Pécs – Clo­dramüh­le autó­utat kipi­hen­tük, meg­lá­to­gat­tuk Lip­csét és Drez­dát is. Emlé­ke­im­ben él még egy autó múze­um is, mely­nek meg­ta­lá­lá­sá­hoz a google‑t hív­tam segít­sé­gül most, így nagy való­szí­nű­ség sze­rint az August Horch Mus­e­um Zwic­kau még éppen nyi­tás utáni álla­po­tá­ban volt az, mely ma már egy komoly prog­ra­mo­kat is szer­ve­ző nagy kiállítás.

Tud­já­tok, míg a fenti soro­kat írtam nek­tek, egy kicsit elér­zé­ke­nyül­tem. Bele­gon­dol­tam, hogy ez a tör­té­ne­lem része volt, mennyi min­den vál­to­zott azóta, töb­bek közt a rend­szer­vál­tás és a határ­nyi­tás láto­ga­tá­sunk után egy-két hónap­pal tör­tént, illet­ve fel­nőtt­ként mi min­den mást is érté­kel­nék most egy ilyen uta­zá­son. Talán egyszer…

Foly­tat­juk…

Jövő pén­te­ken újabb nyár követ­ke­zik, új tájak­ra eve­zünk és repü­lünk az idő­ben. Tart­sa­tok velem akkor is, figyel­jé­tek a #Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam hashtag-et!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.