Auszt­ria: Hun­dert­was­ser vonzásában

#Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam – 8. rész

Hudert­was­ser neve hal­la­tán sokan fel­kap­ják a fejü­ket. Akik isme­rik, azok véle­mé­nye meg­osz­lik mun­kás­sá­gá­ról. Van, aki bál­vá­nyoz­za, tet­szik neki, ahol csak a kéz­je­gyét letet­te, de van, aki alko­tá­sa­it giccses­nek, egye­ne­sen pol­gár­puk­kasz­tó­nak tart­ja. Sze­mély sze­rint az előző tábor­hoz tar­to­zom, első talál­ko­zá­som alkal­má­val meg­fo­gott a filo­zó­fi­á­ja és lenyű­gö­zött épí­té­sze­té­nek egyedisége. 

Isko­lás­ként egy tanul­má­nyi út, egy szál­lo­da bejá­rás, ‑láto­ga­tás alkal­má­val talál­koz­tam élő­ben azzal, amit később csak a nevé­vel azo­no­sí­tok, vagy­is a har­sány szí­nek­kel, sza­bály­ta­lan for­mák­kal épí­tett és a leg­kü­lön­fé­lébb növé­nyek­kel össz­hang­ban kiala­kí­tott művé­szet­tel. Az álta­la ter­ve­zett szál­lo­da az auszt­ri­ai Bad Blumau-ban épp akko­ri­ban készült el, és elsők között láto­gat­hat­tuk meg, ahol sze­rin­tem a leg­job­ban érvé­nye­sül és tük­rö­ző­dik a művész gondolatvilága. 

„Az ember (…) a leg­na­gyobb kár­te­vő a ter­mé­szet­ben, pedig csak ven­dég­ség­ben, átuta­zó­ként vagyunk a földön.
Ehhez mér­ten kell visel­ked­nünk. Tud­nunk kell, hogy min­den, ami Isten ege alatt víz­szin­tes, a ter­mé­szet tulajdona.
Nem sza­bad zavar­nunk ennek a világ­nak a har­mó­ni­á­ját. Az ember nem igáz­hat­ja le rab­szol­ga­mód­ra a természetet.”

Frie­dens­re­ich Hun­dert­was­ser a 20. szá­zad egyik leg­ér­de­ke­sebb és leg­hí­re­sebb építész-filozófusa. Művé­sze­te lehet ellent­mon­dá­sos, de min­den­eset­re figye­lem­fel­kel­tő, való­ban egye­di. Utál­ta az egye­nes vona­la­kat, egye­ne­sen rend­el­le­nes­nek tar­tot­ta, ez kimon­dat­la­nul is lát­szik min­den alko­tá­sán. Jel­leg­ze­tes­sé­ge a nagyon élénk szí­nek, a sárga, a piros, a zöld és kék meg­fe­le­lő hasz­ná­lat­ta, illet­ve a vissza a ter­mé­szet­hez elgon­do­lás. Érez­zük magun­kat minél köze­lebb a ter­mé­szet­hez, és ha már elve­szünk attól, adjunk is vissza vala­mit. Alko­tá­sa­i­ba beépí­tet­te a fákat, bok­ro­kat, a füvet és min­den­fé­le zöld növényt. Az épü­le­tek pad­ló­za­tát is ebben a szel­lem­ben ter­vez­te, hiszen a talaj is egye­net­len, hepe-hupás. Nincs két egy­for­ma alak a szá­má­ra, mivel min­den és min­den­ki különböző. 

Kirán­du­lás a nyom­do­ká­ban kamaszként

Bad Blum­au

1997. május 10-én nyílt meg hiva­ta­lo­san Stá­je­r­or­szág hatal­mas Hun­dert­was­ser nevé­vel össze­fo­nó­dó és szá­mom­ra “A hundertwasser-épületegyüttes”, a Rog­ner Ther­mal Bad Blumau. 
Bad Blum­au nincs messze, ha eset­leg ked­vet kap­ná­tok a fel­ke­re­sé­sé­hez, Fürs­ten­feld város köze­lé­ben, a határ­tól mind­össze 26 km-re fek­szik. Zöld, növé­nyek­kel boír­tott tetők, gömö­lyű for­mák, szí­nes hom­lok­za­tok és arany kupo­lák alkot­ják a szál­lo­da épü­le­te­it. Itt kap­tam helyet maguk a ven­dég­szo­bák és apart­ma­nok is. A belső kiala­kí­tás is tel­jes mér­ték­ben ezen elgon­do­lás­nak meg­fe­le­lő­en került kiala­kí­tás­ra, érde­kes és egye­net­len for­mák alkot­ják a köz­le­ke­dő­ket és a közös­sé­gi tere­ket, ter­mé­sze­tes anya­go­kat hasz­nál­tak fel min­den­hol bár­mer­re megyünk, nézünk. Egy­sze­rű­en álom­be­li, mese­szép. A komp­le­xum Auszt­ria egyik leg­na­gyobb für­dő­je a maga 8.500 m²-es terü­le­té­vel és Euró­pa leg­jobb für­dő­komp­le­xu­ma címre is mél­tán pályáz­hat. A ter­mál­me­den­cé­it két gyógy­for­rás­ból táp­lál­ják, mely a leg­for­róbb, 110 fokos ter­mál­víz a kör­nyé­ken. A magas só és ásvá­nyi anyag tar­tal­ma miatt javal­lott a kerin­gé­si rend­el­le­nes­sé­gek és izom­fáj­dal­mak keze­lé­sé­re és a lég­ző­szer­vi meg­be­te­ge­dés­ben szen­ve­dők­nek. A gyógy­für­dőn kívül sza­u­na­vi­lág is ren­del­ke­zés­re áll. A szál­lo­da és fürdő mel­lett egy hatal­mas, gyö­nyö­rű, gon­do­zott park­kal ren­del­ke­zik, amely egész évben várja vendégeit. 

A szál­lo­da­lá­to­ga­tást köve­tő­en a Hudert­was­ser “nyo­mok” Bécs­be vezet­tek, ahol mun­kás­sá­gá­nak továb­bi remek­mű­ve­it cso­dál­hat­juk meg. Akit meg­fo­gott ez a stí­lus vagy csak kíván­csi rá, hogy tény­leg ilyen‑e élő­ben, annak egy bécsi város­lá­to­ga­tás alkal­má­val aján­lom a Kunst Haus Wien‑t és a Hunderwasser-házat felkeresni. 

Kunst Haus Wien – Hun­dert­was­ser Múzeum

Ez ere­de­ti­leg egy gyár­épü­let volt, melyet 1892-ben emel­tek. Hun­dert­was­ser maga vásá­rol­tam meg az épü­le­tet a Tho­net Bútor­gyár­tól és 1989 – 91. között épí­tet­ték át Hun­dert­was­ser elkép­ze­lé­sei sze­rint. Múze­um műkö­dik falai közt, mely egy részé­ben a tel­jes élet­mű­ve meg­is­mer­he­tő, más­részt pedig ott­hont ad idő­sza­kos kiál­lí­tá­sok­nak. Ter­mé­sze­te­sen szá­mos növénnyel egé­szül ki az isme­ret­anyag. Éle­tét folya­ma­to­san doku­men­tál­ta fotók­kal együtt, egé­szen a fia­tal, sze­gény művész korá­tól a múze­um tulaj­do­no­si fel­nőtt éve­kig. Az épü­let min­den helyi­sé­ge, a lát­vány min­de­nütt olyan igazi “hun­dert­was­ser”. Az alsó szin­ten talál­ha­tó egy kis kávé­ző és üzlet is, illet­ve több Hudertwasser-épület makettje. 

Nem messze, gya­lo­go­san elsé­tál­ha­tunk a múze­um meg­lá­to­ga­tá­sa után egy másik iko­ni­kus “hun­dert­was­ser” épü­let­hez, a Hundertwasser-házhoz. 

Hunderwasser-ház

Ez az épü­let 1985-re készült el és az egyet­len olyan Bécs­ben, amely­nek a ter­ve­zé­sé­ben már részt vett Hun­dert­was­ser. A ház lakó­ház, így hiába turis­ta­lát­vá­nyos­ság, láto­gat­ni nem lehet. Hacsak nem vagy olyan sze­ren­csés, hogy itt él egy jó bará­tod. A kör­nye­ze­te tel­je­sen egy­sze­rű, nem külö­nö­seb­ben érde­kes, régi házak áll­nak itt, aztán ahogy sétálsz az utcán hir­te­len fel­tű­nik előt­ted ez a min­den­től elütő, a kör­nye­ze­té­ből kiug­ró, külön­le­ges ház. A házon, illet­ve ház­ban közel 250 fa és bokor talál­ha­tó, illet­ve a szín‑, és for­ma­vi­lág tagad­ha­tat­la­nul azo­no­sít­ja a művésszel. Azt mond­ják, sem­mit nem foga­dott el ennek megtervezéséért… 

Bécs még egy kiemel­ke­dő, Hudert­was­ser induszt­ri­á­lis műve a bécsi táv­fű­tő művek sze­mét­ége­tő­je, bár ezt mi akkor sze­mé­lye­sen nem keres­tük fel, nek­tek viszont most megmutatom. 

A bécsi táv­fű­tő művek szemétégetője

Elő­ször vona­ko­dott a művész elfo­gad­ni ezt a fel­ké­rést, majd még­is­csak a nevét adta és 19992-re elké­szült az egye­di dizájn. Hun­dert­was­ser egyéb­ként nem egye­dü­li­ként vál­lalt ilyen jel­le­gű alko­tást, készí­tett benzinkút‑, textílgyár- és vas­út­ál­lo­más dizájnt is. 

A művé­sze­te szer­te­ága­zó volt, meg­ter­vez­te pél­dá­ul Auszt­rá­lia, Új-Zéland és Izra­el zász­ló­it, mind­egyik­hez olda­la­kon keresz­tül sor­já­zó magya­rá­za­tot fűzve a szim­bó­lum­rend­szer­ről, kon­cep­ci­ó­ról, bár egyik­ből sem lett hiva­ta­los lobo­gó. Ter­ve­zett több­kö­te­tes lexikon-díszborítót, ami­ket ha leven­nénk a köte­tek­ről és össze­il­lesz­te­nénk, egyet­len hatal­mas kép lenne belő­le, illet­ve bélye­get ter­ve­zett Új-Zélandnak, Lich­tens­tein­nek, Luxem­burg­nak csak hogy pél­dát említ­sek. Sok­ol­da­lú művész volt azt meg kell hagyni.

Nekem min­den­eset­re tet­szik, amit kép­vi­selt, amit csi­nált és sze­rin­tem sokan vagyunk ezzel így. 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.