A mosta‑i Rotun­da Euró­pa leg­jei között

Közép-Málta lát­ni­va­lói közül Mosta-ban a dóm, vagy köz­is­mer­teb­ben a Rotun­da kiemel­ke­dő neve­ze­tes­ség, érde­mes fel­ven­ni a meg­lá­to­ga­tan­dó helyek lis­tá­já­ra. Messzi­ről látni már vörös­lő kupo­lá­ját, mely leny­ügö­ző közel­ről is elhi­he­ti­tek. Mi megnéztük.

Egyik reg­gel esőre és menny­dör­gés­re ébred­tünk, így reg­ge­li után egy kis lus­tál­ko­dás mel­lett dön­töt­tünk, majd pár óra múlva nap­sü­tés­ben kel­tünk útra. Mivel nagy­já­ból egy fél napos, dél­utá­ni prog­ra­mot keres­tünk erre a napra, egy­ér­tel­mű volt, hogy Mosta-ba láto­ga­tunk. A Rotunda‑t látni, min­den­képp megér egy pár órát.
Mére­te­i­vel igen elő­ke­lő helyen áll Euró­pá­ban. 1833 – 71 között épült a római Pant­he­on min­tá­já­ra, és csu­pán a Szent Péter Bazi­li­ka és az isz­tam­bu­li Hagia Sophia nagyobb nála. Elkép­zel­he­tet­len össze­ge­ket emész­tett fel az épí­té­se, és a befe­je­zé­sé­ben már önkén­te­sek is részt vet­tek. A fő lát­vá­nyos­sá­ga a hatal­mas kupo­la, mely 39 m szé­les és ezzel Euró­pa negye­dik leg­na­gyobb alá­tá­masz­tat­lan kupo­lá­ja. A Rotun­dát a régi temp­lom köré épí­tet­ték áll­vány­zat nél­kül. Mikor elké­szült a kupo­la, mind­össze egy hét alatt elbon­tot­ták alóla a régi, a Tumas Dingli-féle temp­lo­mot. Hihe­tet­len mind a magas­sá­ga, mind a szép­sé­ge. Egy­sze­rű­en belép­tünk és magá­val raga­dott a lát­vány, szin­te bele­szé­dül­tem, ahogy per­ce­kig csak néz­tem fel­fe­lé és körbe sétál­tam. A láto­ga­tás ingye­nes, mind­össze egy angol nyel­vű lepo­rel­ló­ért fizet­tünk 20 cen­tet, viszont cse­ré­be rész­le­tes leírást kap­tunk a történetéről.

Egy oldal­só sek­res­tye múze­um­ként funk­ci­o­nál, ahol töb­bek közt a mosta‑i dóm makett­je mel­lett annak a II. világ­há­bo­rús bom­bá­nak a máso­la­ta is kiál­lí­tás­ra került, annak tör­té­ne­tét bemu­tat­va, amely 1942. ápri­lis 9‑én épp az esti mise köz­ben esett a kupo­lán át a pad­ló­ra, ahol a cso­dá­val hatá­ros módon végig­gu­rult a padok közt, de nem rob­bant fel a majd’ ötven kilós szer­ke­zet. A val­lá­sos mos­ta­i­ak ezt égi cso­da­ként köny­vel­ték el. Az ere­de­tit egyéb­ként Valletta-ban őrzik a Had­tör­té­ne­ti Múzeumban.

#kaland­lis­ta tipp

Miu­tán meg­cso­dál­tá­tok a dómot, elszé­dül­te­tek a kupo­la alatt, men­je­tek át a kör­for­ga­lom túl­ol­da­lá­ra és ülje­tek be az otta­ni cuk­rász­dá­ba egy süte­mény­re, egy kávé­ra. Mind iste­ni­en finom, alig bír­tunk válasz­ta­ni a szebb­nél szebb, és mint utó­lag kide­rült, fino­mabb­nál fino­mabb édes­sé­gek közül. A nevét saj­nos nem jegyez­tem fel pon­to­san, ment­sé­gem­re szól­jon, hogy még bir­kóz­tam egy meg­fá­zás­sal, de elté­vesz­te­ni nem lehet.

Ha van idő­tök, a kör­nyé­ket is fel­fe­dez­he­ti­tek, mint pélá­dul Nax­xar vagy a Három falu érde­kes lehet egy sétá­ra, meg­is­mer­ni köz­ben a helyi­ek min­den­nap­ja­it. Nyá­ron aján­lott a San Anton ker­te­ket is fel­ke­res­ni, mely a 17. szá­zad­ban ala­kult ki és egy kisebb állat­ker­tet is magá­ban foglal.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.