A Három Város, azaz Seng­lea, Cos­pi­cua és a leg­fon­to­sabb Vittoriosa

Vit­to­ri­o­sa, amely Bir­gu­ként is ismert, és a helyi­ek leg­in­kább így neve­zik, az egyik leg­ré­geb­bi mál­tai tele­pü­lés sze­rin­tem elen­ged­he­tet­len úti­cél, ha meg akar­juk ismer­ni Málta tör­té­nel­mét, gyö­ke­re­it. A Három Város leg­je­len­tő­sebb váro­sa, mely­re szán­ja­tok időt, mi is itt tölt­tünk egy dél­utánt, estét, mely saj­nos igen rövid­nek bizo­nyult sze­zo­non kívül.

A Három Város néven emle­ge­tett tör­té­nel­mi terü­le­tet Seng­lea, Cos­pi­cua és Vit­to­ri­o­sa (Birgu) alkot­ja a Valletta-tól kelet­re eső fél­szi­ge­ten, a Nagy Kikö­tő túl­ol­da­lán. A Szent János Lovag­rend ezen a terü­le­ten ala­kí­tot­ta ki első köz­pont­ját 1530-ban, így az itt talál­ha­tó házak több­sé­ge is ősibb ala­pok­kal ren­del­ke­zik, mint Val­let­ta épü­le­tei. Az akko­ri­ban még Birgu váro­sa idő­vel átnyúlt a város­ka­pun túlra, és kül­vá­ro­sa­ként Brom­la néven, ma Cos­pi­cua, fej­lő­dött tovább. A Három Város har­ma­dik tagja Seng­lea a Bir­gu­val szem­köz­ti fél­szi­ge­ten önál­ló város­ként L’Is­la néven élte min­den­nap­ja­it. Mind­há­rom város­nak nagy sze­re­pe volt a törö­kök elle­ni Nagy Ost­rom­ban 1565-ben. A lova­gok érke­zé­sük után pont a jobb véd­he­tő­ség miatt válasz­tot­ták Bir­gut, a St Ange­lo Erő­döt szék­he­lyül Mdina-val ellen­ben. A Nagy Ost­rom­ban ara­tott győ­zel­mük emlé­ké­re átne­vez­ték Bir­gut Vit­to­ri­o­sa névre, de néhány év múlva, Val­let­ta meg­ala­pí­tá­sá­val és fej­lő­dé­sé­vel, a lova­gi köz­pont áthe­lye­zé­sé­vel a város és a terü­let meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe megszűnt.

A Három Város közül a tör­té­nel­met ismer­ve min­ket Vit­to­ri­o­sa érde­kelt a leg­in­kább, így ide min­den áron el sze­ret­tem volna jutni, hacsak pár órára egy séta ere­jé­ig is, de hiány­ér­ze­tem lett volna, ha nem látom azt, ahon­nan min­den elin­dult, ahol szin­te min­den elkez­dő­dött a lovag­rend­nek köszön­he­tő­en, ami­ről Málta ma a legismertebb.

Ere­de­ti ter­ve­ink sze­rint a Val­let­ta Nagy Kikö­tő felő­li olda­lá­ról indu­ló menet­rend sze­rin­ti hajó­val ter­vez­tük Vit­to­ri­o­sa meg­kö­ze­lí­té­sét, hiszen ez egy újabb élmény és egy más pers­pek­tí­vá­ból való meg­kö­ze­lí­té­se a tör­té­nel­mi város­nak, végül azon­ban busszal érkez­tünk a város­ka­pu­hoz, és innen kezd­tük meg a város fel­fe­de­zé­sét. A korai söté­te­dés miatt végü­lis nem volt rossz dön­tés, így még vilá­gos­ban és nap­le­men­té­ben is meg­cso­dál­hat­tuk egy részét.
Terü­le­te nem nagy, gya­lo­go­san tény­leg min­den neve­ze­tes­sé­ge kar­nyúj­tás­nyi­ra van, viszont ha kíván­csi­ak vagyunk, milyen belül az Ink­vi­zí­to­rok Palo­tá­ja vagy a Ten­ge­ré­sze­ti Múze­um, illet­ve a St Ange­lo Erőd­be is sze­ret­nénk bejut­ni, akkor érde­me­sebb dél­előtt érkez­ni, és egy egész nap­pal kal­ku­lál­ni ezt a láto­ga­tást. Mi épp az erőd zárá­sa­kor érkez­tünk, ezt ter­vez­tük kívül-belül meg­szem­lél­ni, így maradt egy kiadós város­né­zés és egy finom vacso­ra egy helyi kis étteremben.

Vit­to­ri­o­sa város­né­zés alkal­má­val a Pro­ven­ve kapun át a Mál­tai Had­tör­té­ne­ti Múze­um mel­lett elha­lad­va pár lépés­re elő­ször az Ink­vi­zí­to­rok Palo­tá­já­nál áll­tunk meg, ele­ve­ní­tet­tük fel egy kicsit a tör­té­nel­met, és miköz­ben készí­tet­tünk pár fotót, elgon­dol­kod­tam azon, hogy lehet palo­ta­ként ennyi­re gyö­nyö­rű, egy­sze­rű ele­gan­ci­á­jút is épí­te­ni, ami az idők során nem veszít elő­ke­lő­sé­gé­ből. Rövid séta után elér­tük a főte­ret, ahol a busz­vég­ál­lo­más is van, majd elin­dul­tunk a szűk utcá­kon fel­ke­res­ni a lova­gok még 1530-ból szár­ma­zó vit­to­ri­o­sai auberg­je­it, a Fran­cia auberg-et és az Angol auberg-et. A fran­cia mind közül a leg­ré­geb­bi és leg­im­po­zán­sabb, az angol sok­kal egy­sze­rűbb, ami egyéb­ként jelen­leg a könyv­tár­nak ad ott­hont. A főtér­re vissza­tér­ve elin­dul­tunk a kima­gas­ló torony irá­nyá­ban, amely mögött a nap lenyug­vó­ban cso­da­szép képet fes­tett elénk. A hatal­mas Senglea-ra néző épü­let a Szent Lőrinc-templom, amely a lova­gok temp­lo­ma volt koráb­ban. A mögöt­te lévő múze­um­ban őrzik a lova­gok Rodosz­ról maguk­kal hozott érté­kes tár­gya­it. A temp­lom szin­te a víz­par­ton áll, így utun­kat a kikö­tő­ben foly­tat­tuk, mely elha­ladt a Ten­ge­ré­sze­ti Múze­um épü­le­te előtt egé­szen a St Ange­lo Erőd díszes bejá­ra­ti kapujáig.

Bár rövid, de annál tar­tal­ma­sabb kirán­du­lást min­den­képp meg­ér­te tenni ide Vittoriosa-ba. Busszal Valletta-ból könnyen, gyor­san meg­kö­ze­lít­he­tő, egy roman­ti­kus esté­re is sze­rin­tem kivá­ló ötlet.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.