Egy csé­sze kávé – és miegy­más – Koppenhágában

Aki Kop­pen­há­gá­ba vágyik, vagy már bele­sze­re­tett a város­ba, annak min­den­képp köte­le­ző. A tör­té­ne­tet tekint­ve tény­le­ge­sen, szá­munk­ra pedig átvitt érte­lem­ben egy uta­zás, egy igazi város­lá­to­ga­tás Kop­pen­há­gá­ba a könyv.

A blo­gon uta­zós köny­ve­ket is bemu­ta­tok, mert biz­tos vagyok benne, töb­ben járunk hason­ló cipő­ben, és nehe­zen talá­lunk olyan köny­ve­ket, tör­té­ne­te­ket, melyek olva­sá­sa köz­ben is „utaz­ha­tunk“. Kér­lek egy­ben ben­ne­te­ket, ha van egy ilyen típu­sú, jó könyv a tar­so­lyo­tok­ban, ne tart­sá­tok maga­tok­ban. A blog maga­zin rova­tá­ban, a#kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca menü­pont­ban folya­ma­to­san meg­ta­lál­já­tok, ami­ket én olvastam.

Egy ked­ves köve­tőnk hívta fel a figyel­me­met alap­ve­tő­en erre a könyv­re még hóna­pok­kal ezelőtt , de csak most került sorra. Nem is tudom, hogy miért, hiszen már a borí­tó hivo­ga­tó volt, illet­ve a fül­szö­ve­gét olvas­va is meg­tet­szett a könyv. Hihe­tet­le­nül közel­ál­ló­nak érez­tem magam­hoz mind az alap­tör­té­ne­tet, mind a sze­rep­lő­ket, így kíván­csi­an vetet­tem bele magam egy szép nyári nap.

Csak egy jó tanács így előre, arc­iz­mo­kat fel­ké­szí­te­ni a mosoly­gás­ra, illet­ve sze­rez­ze­tek be maga­tok mellé egy jó kávét/teát és egy finom pék­sü­te­ményt, nem baj, ha az éppen egy fahé­jas csiga.

Julie Cap­lin: Egy csé­sze kávé Koppenhágában

A könyv leg­na­gyobb része – nem meg­le­pő módon – Kop­pen­há­gá­ban ját­szó­dik, bemu­tat­va így a város han­gu­la­tát, neve­ze­tes­sé­ge­it és hát magu­kat a dáno­kat, a dán hétköznapokat.

A tör­té­net maga talán kiszá­mít­ha­tó, ahogy a vége is, de mégis élve­ze­tes, időn­ként meg­mo­so­lyog­ta­tó, könnyed hang­vé­te­lű, jó karak­te­rek­kel és izgal­mas hely­szí­nek­kel. Fősze­rep­lőnk Kate, aki egy rek­lám­ügy­nök­ség­nél építi kar­ri­er­jét. Egy hőn áhí­tott elő­lép­te­tést azon­ban nem ő kap meg, hanem egy férfi kol­lé­gá­ja, aki nem mel­les­leg a sze­re­tő­je, per­sze csak eddig a pon­tig. Kat a csa­ló­dást köve­tő­en min­den­áron bizo­nyí­ta­ni akar, és meg­szer­zi egy dán üzlet­lánc Lon­don­ban való meg­nyi­tá­sá­nak pro­mó­ci­ós kam­pá­nyá­nak vezény­lé­sét. A dán tulaj­do­nos bízik Kate-ban, a kre­a­ti­vi­tá­sá­ban, hoz­zá­ér­té­sé­ben, hogy át tudja adni a dán élet­fel­fo­gást, a híre­sen nagy dán bol­dog­ság nyit­ját. Kéré­sé­re, Kate-nek meg kell hív­nia hat újság­írót, blog­gert egy öt napos saj­tó­út­ra Kop­pen­há­gá­ba, hogy a saját élmé­nye­ik alap­ján mutas­sák be a dán “hygge”-t. Hat külön­bö­ző kor­osz­tá­lyú, nemű, stí­lu­sú, élet­fel­fo­gá­sú és egy­ál­ta­lán min­den­ben nagyon külön­bö­ző saj­tó­mun­ka­tár­sat kell össze­tar­ta­nia, és afelé terel­nie, hogy minél inkább meg­ta­pasz­tal­ják a dán bol­dog­ság ere­de­tét, és hogy hite­le­sen tud­ják köz­ve­tí­te­ni a “hygge” lénye­gét. Talán nem kell mon­da­nom, hogy ők így immá­ron heten meg­annyi kaland­ba keve­red­nek, érzel­mek és élet­tör­té­ne­tek kerül­nek a fel­szín­re miköz­ben bejár­ják Kop­pen­há­gát gya­log, vízen, bicik­lin. És igen, ott van benne egy kis roman­ti­kus szál is Kat szí­vé­nél; sze­rin­tem ennyi neki is járt.

Kop­pen­há­ga gyö­nyö­rű, tény­leg más világ, mint a leg­több euró­pai nagy­vá­ros. Pár évvel ezelőtt jár­tunk itt, ez volt az egyik első közös uta­zá­sunk Gyu­lá­val, és még nem is egy pár­ként, főleg nem blog­ger­ként. Fotóz­ni azon­ban már akkor is fotóz­tunk, győz­tünk betel­ni a szép­sé­gek­kel, a nyu­ga­lom­mal; vala­hol itt sze­ret­tük meg az észa­ki men­ta­li­tást, az észak-európai régi­ót. Ha kíván­csi­ak vagy­tok erre a láto­ga­tá­sunk­ra, akkor olvas­sá­tok el a “Város­né­zés Kop­pen­há­gá­ban” c. blog­be­jegy­zé­sem, amely­ben egy nagyob­bacs­ka fotó­al­bu­mot is talál­tok. Ez jól jöhet a könyv hátteréül.

Olvas­tam köny­ves blo­go­kon nega­tív és pozi­tív kri­ti­ká­kat is erről a könyv­ről, sze­mély sze­rint nekem az utób­bi idők egyik leg­jobb olvas­mány élmé­nye volt. Lehet, hogy pont akkor olvas­tam, ami­kor erre a han­gu­lat­ra volt iga­zán szük­sé­gem; jókor jó helyen; és akkor került a kezem­be, ami­kor volt egy­hu­zam­ban 24 órám végig­ol­vas­ni, és így mint­ha egy hét­vé­gi kel­le­mes víg­já­té­kot néz­tem volna a TV-ben csak itt a lelki sze­me­im előtt per­gett a film. Egy nap­pal később útnak indul­tunk a Balti-tengerhez, és beval­lom, sétá­ink alatt nem egy­szer csa­pott meg ennek a könyv­nek a szele (vagy maga a “hygge” lett volna az?).

Van egy hason­ló­an jó köny­ved? Oszd meg velünk hoz­zá­szó­lás­ban! Lehet, nekem is pont az lesz a következő.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.