Ven­dég­blog­ger vol­tam a szallas.hu‑n – cik­kek és még egy kicsit több is

Érle­lő­dött már menet­köz­ben ben­nem, hogy a #kaland­lis­ta blo­gon is meg­örö­kí­tem, hogy 2018-ban mek­ko­ra meg­tisz­tel­te­tés ért. Szep­tem­ber­től decem­ber végé­ig a szal​las​.hu ven­dég­blog­ger csa­pa­tá­nak tagja lehet­tem, és hét­ről hétre meg­je­len­tek cik­ke­im a por­tál blog­ján. Néha könnyen jött az ihlet, mert bemu­tat­hat­tam ked­venc helye­i­met, felejt­he­tet­len emlé­ke­i­met, néha azon­ban nehe­zeb­ben ment az írás, és a kre­a­tív énem kel­lett hogy elő­ve­gyem, de nekem min­den anyag külön­le­ges lett. Mind én vagyok, az én gon­do­la­ta­im, az én élmé­nye­im, és büsz­ke­ség­gel tölt el ma is, ha vissza­ol­va­som ezeket.

Néz­zük sorra, mik vol­tak ezek egy kulissza­ti­tok kísé­re­té­ben, illet­ve ha lema­rad­ta­tok vala­me­lyik­ről, akkor most elolvashatjátok!

Szal​las​.hu cik­ke­im vendégbloggerként

Magyar vonat­ko­zá­sú úti célok, melye­kért érde­mes pár napra is útra kelni

Az első cik­kem volt ez, amely előtt hossza­san beszél­get­tünk, hogy miről írnék szí­ve­sen. Fel­so­rol­tam Erdélyt, mivel erről szólt a pró­ba­cik­kem, majd emlí­tet­tem Przemyslt, mivel akkor ez volt a leg­fris­sebb uta­zá­si élmé­nyem. Ősszel sokan uta­zunk csak néhány napra, hosszú hét­vé­gék­ben pedig bővel­ke­dett ez az évszak, így esett az ötlet erre az össze­tett témá­ra, és szü­le­tett meg éle­tem első ven­dég blogbejegyzése.

Ezt lát­nod kell! Elzász 5 mesé­be illő települése

Ezen a cso­dás vidé­ken 2018. júni­u­sá­ban jár­tunk, és úgy gon­do­lom, hogy ezt min­den­ki­nek tény­leg lát­nia kel­le­ne egy­szer. Olyan az egész vidék, mint­ha egy mesé­ben sétál­na az ember, a szí­nes faszer­ke­ze­tes közép­ko­ri házak közt vala­mi iga­zán külön­le­ges han­gu­lat kerít hatal­má­ba. Col­mar neve manap­ság egyre töb­bek­nek isme­rő­sen cseng, azon­ban még kevés­bé ismert ez a fran­cia­or­szá­gi régió a magya­rok köré­ben. Sze­ret­tem volna köze­lebb hozni ezál­tal a cikk által is ezt a mese­vi­lá­got, és meg­mu­tat­ni, hogy Col­ma­ron túl is van élet.

10 cso­da­hely Mál­tán, amit azon­nal a szí­vem­be zártam

Az ország, amit meg­sze­ret­ni egy pil­la­nat is elég volt. Egy éven – pon­to­sab­ban tíz hóna­pon – belül három­szor tér­tünk vissza most már, és beval­lom, terv­ben van a követ­ke­ző láto­ga­tás is. Egy­ér­tel­mű volt, hogy kedv­csi­ná­ló­ként össze­gyűj­töm pár ked­venc helye­met, és meg­mu­ta­tom őket egy cikk­ben. Ma már büsz­ke vagyok „sze­re­lem­be esé­sünk“ nyo­mán indí­tott új blo­gunk­ra, mely­nek web­ol­da­lát hama­ro­san meg­mu­ta­tom, addig pedig a „Málta egy élmény“ face­book olda­lon követ­he­ti­tek mál­tai élmé­nye­in­ket, fotó­in­kat itt posztolom.

Hogyan tölts el egy hét­vé­gét Krakkóban?

Az október-novemberi hosszú hét­vé­gék­re készül­tünk, és sze­rin­tem egy ilyen alka­lom­mal meg­lá­to­gat­ni Krak­kót kitű­nő ötlet. Rög­tön ez az úti cél jutott eszem­be, ame­lyet több­ször lát­tunk már, és min­dig nagy hatás­sal volt rám. Ezen a témán nem kel­lett sokat gon­dol­kod­nom, gyor­san kész is volt a cikk, melyet még a Wieliczkai-sóbánya meg­lá­to­ga­tá­sá­val is kiegé­szí­tet­tem. Sőt, ebben jelen­tem meg elő­ször a mel­lé­kelt fotó­in­kon, stí­lu­so­san bányász­ru­há­ba öltözve.

Szá­zad­for­du­lós han­gu­lat és ter­mé­szet­kö­ze­li élmé­nyek? Irány Lil­la­fü­red és a Hotel Palota!

Erre a hétre – emlék­szem – azt hit­tem nem fog­nak jönni a gon­do­la­tok, hisz bel­föl­di uta­zás volt a téma, és mi az utób­bi idő­ben leg­in­kább kül­föl­di úti célo­kat része­sí­tet­tünk előny­ben. Mégis, csak fel kel­lett ten­nem han­go­san itt­hon a kér­dést, hogy hol jár­tunk leg­utol­já­ra Magyar­or­szá­gon, és rög­tön jött a válasz Gyu­lá­tól, a fotó­sunk­tól. Zápo­roz­tak az emlé­ke­ink, a szto­rik, a gon­do­la­ta­ink órá­kig csak Lil­la­fü­re­den jár­tak, miköz­ben szép las­san kiala­kult a cikk váz­la­ta. Alig kel­lett később fino­mí­ta­nom rajta.

Van, ami­kor 8 óra a világ! Vil­lám­lá­to­ga­tás Berlinben

Bár nem vagyok babo­nás, de egy­szer kíván­csi­ság­ból meg­néz­tem az uta­zá­si horosz­kó­pom, amely azt mond­ta: „Neked egy­szer el kell láto­gat­nod Ber­lin­be!“ Meg­tet­tük 2018-ban. Ez a cikk meg­mu­tat­ja, hogy egy nap alatt is nagyon sokat lát­hat az ember, hogy meg­éri min­dig, bár­mi­lyen hosszú útra kelni. Ber­lin pedig szin­tén az a város, ame­lyet egy­szer látni kell, főleg hogy a tör­té­ne­lem szele is meg­érin­ti itt a láto­ga­tót. Min­ket leg­alább­is, akik még tud­ják, meg­ta­pasz­tal­ták, hogy milyen volt, ami­kor még NSZK és NDK léte­zett Euró­pa tér­ké­pén, hogy milyen eufó­ri­kus volt a határ­nyi­tás; nekem a mai napig könnyes lesz a sze­mem meg­hall­va a Scor­pions Wind of chan­ge c. dalát…

„Egy­sze­rű­en sze­rel­mes vagyok Madridba“

Aki régebb óta köve­ti a blo­got, az már tud­hat­ta ezt. Ment­he­tet­le­nül és vég­ér­vé­nye­sen imá­dom a spa­nyol fővá­rost. Jöhet is akkor itt egy beha­ran­go­zó, ugyan­is 2019-ben ter­vez­zük a vissza­té­rést. Izga­tot­tan várom, hogy újra ott­hon érez­hes­sem magam, fel­hőt­le­nül bol­do­gan, sza­ba­don Mad­rid ismert és még isme­ret­len utcá­it járva. Ebben a cikk­ben mint egy bakancs­lis­tát össze­ál­lí­tot­tam a lát­ni­va­ló­kat, melye­ket Mad­rid­ban járva nem sza­bad kihagy­no­tok. Ráadá­sul a rólam készült ked­venc fotó­im egyi­ke is bele­ke­rült a fotó­vá­lo­ga­tás­ba, amely az egyik leg­cso­dá­la­to­sabb szü­li­na­po­mon készült.

TOP 10 szu­per élmény Lissza­bon­ban, amit neked is át kell élned

Nem egy­szer talál­ko­zom a kér­dés­sel, hogy melyik város tet­szett job­ban: Lissza­bon vagy Porto? Őszin­tén mon­dom, mind­két város gyö­nyö­rű, megér mind­ket­tő egy láto­ga­tást. Lissza­bont válasz­tot­tam ehhez a cikk­hez, innen gyűj­töt­tem össze élmé­nye­in­ket, mivel úgy gon­do­lom, hogy aki nem járt még Por­tu­gá­li­á­ban, az kezd­je min­den­képp a fővá­ros­sal az ismer­ke­dést. Látni kell és meg­ta­pasz­tal­ni az itte­ni éle­tet. Nem volt könnyű dol­gom kiemel­ni tíz momen­tu­mot, hiszen annyi min­den tör­tént velünk, de ezek a lát­ni­va­lók és élmé­nyek min­den­ki­hez szól­nak, min­den­ki­nek egy mankó lehet, ha egy város­lá­to­ga­tást ter­vez itt.

„Pihe­nés­re, úgy gon­do­lom, min­dig kell sza­kí­ta­ni egy kis időt…“

Beval­lom hősi­e­sen a well­ness nem a mi vilá­gunk, bár ezt a blog alap­ján könnyen ki is talál­hat­tá­tok. Érde­kes azon­ban, hogy sze­ret­jük és vágyunk az ilyen típu­sú fel­fris­sü­lés­re, pihe­nést nyúj­tó helyek­re, mivel jól esik néha meg­áll­ni. Csak egy-két napra. A kényez­te­tést pedig ki ne sze­ret­né. Van pár szál­lo­da Magyar­or­szá­gon, ame­lyet mun­kám­ból kifo­lyó­lag jól isme­rek vagy jó helyen talál­ha­tó mond­juk kirán­du­lás szem­pont­já­ból, így szí­ve­sen töl­te­nénk el egy hét­vé­gét ezek­ben. A lis­tám­ról válo­gat­tam ehhez a cikk­hez, és meg is indo­kol­tam mikor, miért. Nek­tek van ked­venc hazai szál­lo­dá­tok? Ajánl­ja­tok bát­ran hoz­zá­szó­lás­ban, kíván­csi vagyok!

„Idén kor­cso­lyáz­ni fogok Óbudán“

Ez egy érde­kes téma volt szá­mom­ra, mivel saj­nos nem tudok koriz­ni. Nem tudok, de évek óta vágyom rá, mikor mind élő­ben, mind képe­ken elné­ze­ge­tem a kará­cso­nyi vásá­rok jég­pá­lyá­in csúsz­ká­ló töme­get. 2018-ban ismét meg­fo­gad­tam, hogy ezt a kalan­dot nem hagy­ha­tom ki egy éle­ten át, meg kell tanul­nom kor­cso­lyáz­ni. Ins­pi­rá­ló, hogy óbu­dai lakos­ként a közel­ben is talál­ni erre lehe­tő­sé­get, ami­ről írtam, illet­ve meg­tet­szett a Hotel Pres­ident tete­jén fel­épí­tett jég­pá­lya ötle­te. Talán még ezt is kipró­bál­juk ezen a télen…

Zako­pa­ne, ahol mesés téli kalan­dok várnak

A szí­vem­nek három csücs­ke van. Egyik­ben Mad­rid, másik­ban Málta, a har­ma­dik­ban pedig évek óta kényel­me­sen beren­dez­ked­ve Zako­pa­ne lako­zik. Sze­re­tem nap­pal, sze­re­tem éjjel, és sze­re­tem nyá­ron, sze­re­tem télen. Min­dig van itt mit csi­nál­ni. A kör­nye­ző hegyek, a friss leve­gő, télen pedig a ropo­gós hó, elva­rá­zsol­ja az ide­uta­zót. A téli spor­tok ked­ve­lői magas szín­vo­na­lon hódol­hat­nak szen­ve­dé­lyük­nek, a havas hegy­csú­csok lát­vá­nya fen­sé­ges, és egy der­mesz­tő­en fagyos nap után egy helyi ven­dég­lő­ben egy meleg ital mel­lett fel­me­le­ged­ni leír­ha­tat­lan érzés. Néz­zé­tek meg a mel­lé­kelt fotó­in­kat, ha havas han­gu­lat­ra vágy­tok, illet­ve szál­lás­tip­pet is adtam.

Aján­dé­kozz élményt a tár­gyak helyett idén Karácsonykor!

Mi már rég­óta nem aján­dé­ko­zunk tár­gya­kat egy­más­nak sem­mi­lyen alka­lom­ra. Amire szük­sé­günk van, azt úgyis meg­vesszük. Sok­kal nagyobb öröm, ha egy közös élményt ter­ve­zünk, szer­ve­zünk a neves napra, mint tet­tük azt idén Kará­csony­kor is. A lehe­tő leg­jobb dön­tés volt 2018. év végét Mál­tán töl­te­ni, ame­lyet min­den áldott nap, főleg az ünne­pek alatt, csak meg­erő­sí­tet­tünk egy­más­nak. Fon­tos­nak tar­tot­tam meg­osz­ta­ni ezen gon­do­la­ta­i­mat, és kife­je­zet­ten kér­tem, hogy ezt a cik­ket meg­ír­has­sam, mely­ben egy­út­tal ötle­te­ket is írtam élmény-ajándékokra.

Varázs­la­tos adven­ti han­gu­lat és vásár Krakkóban

Sze­rin­tem ez a leg­szebb város a köze­lünk­ben decem­ber­ben. Tudom, hogy a zág­rá­bit tart­ják sokan annak, de nekem a krak­kói a szí­vem­hez nőtt; talán azért is, mert a len­gyel vidék külön­le­ges szá­mom­ra. Zako­pa­ne közel­sé­ge csak egy újabb indok, hogy meg­lá­to­gas­suk Krak­kót, mikor erre­fe­lé járunk. Az adven­ti vásár ter­mé­kei meg­fi­zet­he­tő­ek nekünk magya­rok­nak is, illet­ve a Flix­Bus jára­ta­i­val akár egy napra is elutaz­ha­tunk ide. Vár­tam egész novem­ber­ben, hogy meg­oszt­has­sam vele­tek ezt, hogy meg­mu­tat­has­sam a fotó­in­kat, és bízom benne, hogy minél töb­ben ked­vet kap­ta­tok egy krak­kói adven­ti kirán­du­lás­hoz. Hoz­zá­te­szem, bár­mi­kor csodaszép!

Hova menj télen Euró­pá­ban, ha egy kis nap­sü­tés­re vágysz?

„Nehe­zen moz­du­lok ki ezek­ben a hóna­pok­ban a köte­le­ző prog­ra­mok­ra, de szár­nya­kat kapok, ha egy uta­zás vár ránk. Nem sze­re­tem a hide­get, de oda­va­gyok a havas tája­kért, amely­nél job­ban csak a nap­sü­té­ses sétá­kat imá­dom.“ – ez a gon­do­lat nagyon én vagyok, nagyon elta­lál­tam, ami­kor írtam. Bízom benne, hogy töb­ben vagyunk így, és elgon­dol­kod­ta­tok egy téli város­lá­to­ga­tá­son, vala­me­lyik top­lis­tás euró­pai úti célon. Mál­tát mi bejár­tuk újra, – év ele­jén érkez­tünk haza – és szu­per érzés volt néha póló­ban, néha egy vékony puló­ver­ben sétál­gat­ni, túráz­ni, és hogy nem egy­szer rohan­tunk vissza a busz­meg­ál­ló­ból a szál­lo­dá­ba a nap­szem­üve­ge­mért. Nap­sü­tés­ben, 18 fok­ban várni a Szent­es­tét vagy a szil­vesz­te­ri tűzi­já­té­kot – mind­ezt kicsit több mint két órá­nyi­ra az ott­hon­tól – csu­da­k­lassz érzés volt. Jövő­re is csak ilyet szeretnénk!

Köszö­nöm ezúton is, hogy a csa­pat tagja lehet­tem, hogy több hóna­pon át hét­ről hétre izgul­hat­tam a fogad­ta­tás miatt, és hogy egy ízben a „Hónap blog­ge­re“ címet is kiér­de­mel­tem. Sok tapasz­ta­lat­tal, élménnyel let­tem gaz­da­gabb, illet­ve tanul­tam, fej­lőd­tem ezen idő­szak alatt. Bár­hogy is ala­kul a jövő, lesz‑e foly­ta­tás vagy sem, örök élmény marad ez a ven­dég­blog­ger kaland!

Nek­tek ked­ves olva­sók pedig köszö­nöm, hogy eze­ket a cik­ke­ket is olvas­tá­tok, hogy követ­té­tek, és hogy reak­ci­ó­i­tok­kal, hoz­zá­szó­lá­sa­i­tok­kal bíztattatok.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.