Malmö és Bray: két hely, ahol élni tudnék

Mad­rid után, természetesen.

Akik régebb óta köve­tik a #kaland­lis­ta oldalt, azok már tud­ják és nem lesz meg­le­pő, hogy a nagy és abszo­lút ked­venc váro­som Mad­rid, illet­ve Spa­nyol­or­szág nekem a világ köze­pe. Egy­sze­rű­en imá­dom min­dig min­den­kor és min­den­ho­gyan. Ha dobo­gós helye­ket kel­le­ne hir­det­nem arra a kér­dés­re vála­szol­va, hogy hol, Euró­pa melyik szeg­le­té­ben tud­nék élni, egy fölé­nyes győ­zel­met arat­na a spa­nyol fővá­ros az biz­tos, de hogy a máso­dik és har­ma­dik hely­re mik fér­nek fel az én kép­ze­let­be­li dobo­góm­ra, azt most meg­mu­ta­tom nektek.

Leszö­ge­zem még az ered­mény­hir­de­tés előtt, hogy van­nak eze­ken kívül is helyek, melyek közel áll­nak hoz­zám, ahol imád­tam lenni vagy bár­mi­kor vissza­tér­nék, s még bőven van olyan is, melyet nekem is fel kell fedez­nem az öreg kontinensen.

A követ­ke­ző két hely, vagy ha Mad­ri­dot is néz­zük, akkor a három dobo­gós hely, min­den szem­pont­ból más. Talán pont ezért is ezek a válasz­tá­sa­im, mind­egyik egy kicsit én, egy kicsit az, amire vágyok, ami­ről álmo­dom, s mikor melyik emel­ke­dik fel­jebb a többin.

Malmö, Svéd­or­szág

Svéd­or­szág har­ma­dik leg­né­pe­sebb váro­sa nem egy tör­té­nel­mi lát­ni­va­lók­kal teli nyüzs­gő met­ro­po­lisz, ellen­ben egy tisz­ta, ren­de­zett, észa­ki men­ta­li­tás­sal meg­ál­dott han­gu­la­tos hely. Nem egy tipi­kus turis­ta cél­pont, bár csak aján­la­ni tudom, hogy egy­szer keres­sé­tek fel, főleg ha egy rövi­debb pihe­nés­re, kikap­cso­ló­dás­ra vágy­tok, és nagy elő­nye az elhe­lyez­ke­dé­sé­ből adó­dó­an, hogy Kop­pen­há­ga egy napos város­né­zés kere­té­ben könnyen elér­he­tő mind köz­úton, mind vas­úton. Kinek épp mire van szük­sé­ge, ezért is ide­á­lis hely. Sze­re­tem az észa­ki orszá­go­kat, a jel­leg­ze­tes tája­i­kat és a kirán­du­lá­sok lehe­tő­sé­ge Mal­mö­ből szám­ta­lan akár Svéd­or­szá­got néz­zük, akár a szom­szé­dos Dáni­át, lenne min­dig ötlet, hogy merre indul­junk, mit csi­nál­junk. A város külön­ben min­dig olyan kihalt­nak tűnik, ellen­ben ezer­nyi brin­ga par­kol min­de­nütt, vala­hogy kicsit lelas­sult és sej­tel­mes han­gu­la­tot, titok­za­tos­sá­got adva egy város­ban töl­tött napnak.
Beval­lom, ahol meg­szállt az érzés, hogy tud­nék itt élni, az a ten­ger­part­ja volt. Elő­ször egy papír­po­ha­ras kávé­val a kezem­ben kiül­ve a homo­kos part­ra, s figyel­ve a hul­lám­zó ten­ger vizét és a part szé­lén fut­ká­ro­zó kutyá­kat, másod­szor pedig ahogy csak sétál­tunk, anda­log­tunk a sze­les idő­já­rás­tól mit sem zavar­tat­va végig a szé­les ten­ger­par­ton a Tur­ning Torso-hoz, s a civi­li­zá­ci­ó­hoz köze­led­ve. Egy­sze­rű­en belé­mégett az érzés, hogy ezt nap, mint nap meg­te­het­nénk, hogy igen­is min­den este itt sétál­tat­hat­nánk a kutyán­kat és ezzel együtt, mint tapasz­tal­tam, ez egy igazi tár­sa­sá­gi élet­re adna itt lehetőséget.

Bray, Íror­szág

Dub­lin­tól délre, iga­zán nem messze, van egy kis tele­pü­lés, ahova min­den­képp kirán­dul­ja­tok egyet, ha az ír fővá­ros­ba érkez­tek. A HÉV-nek meg­fe­le­lő DART-tal köz­vet­len meg­kö­ze­lít­he­tő és gyö­nyö­rű vidé­ken halad át, így szin­te észre sem veszed, és már meg is érkez­tél. Hami­sí­tat­lan brit házak­kal, cso­dás ter­mé­sze­ti adott­sá­gok­kal és a ten­ger­part­já­val idil­li hely. Ha tud­tam volna, hogy léte­zik vagy leg­alább­is, hogy ilyen meg­nye­rő, biz­tos itt fog­la­lunk szál­lást láto­ga­tá­sunk­kor. Aján­lom, ha sze­ret­tek sétál­ni, jár­já­tok végig a Cliff walk nevű gya­log­utat Bray és Grey­sto­nes között. Ez egy 6 km-es út, amely könnyen tel­je­sít­he­tő és pazar kilá­tást biz­to­sít végig a par­ton, szám­ta­lan fotó­zás­ra alkal­mas megállóval.
Bray azt az érzést kel­tet­te ben­nem, hogy ha alkot­ni, írni sze­ret­nék, elvo­nul­ni ezál­tal egy kicsit, csak itt bérel­nék lakást, házat maguk­nak, sehol más­hol. Lehet, hogy ez vala­mi angol iro­da­lom hatá­sá­ra szü­le­tett idi­ó­ma, hisz talál­tam is egy lakást, mely­nek abla­ká­nál álló író­asz­tal­hoz szin­te oda­kép­zel­tem magam rálát­va épp a ten­ger­re. Per­sze a kutya innen sem hiá­nyoz­hat­na, társ az kell mind a ten­ger­par­ti séták­hoz, mind a túrá­zás­hoz. Ha pedig hiá­nyoz­na a város for­ga­ta­ga, kar­nyúj­tás­nyi­ra van Dublin.

Sze­rin­tem min­den­ki­nek van leg­alább egy hely a szí­vé­ben, ahol élni tudna, amely­ről eláb­rán­do­zik milyen is lenne, ha ott élné a min­den­na­po­kat. Csak annyit mon­dok, sze­rin­tem az ott­hon ott van, ahol úgy érzed leg­be­lül haza­ér­tél, és mind­egy is mennyi időre, csak találd meg a helyed és tudj önma­gad lenni.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.