Mont­ser­rat, egy kirán­du­lás Barcelonából

Aki Bar­ce­lo­ná­ban jár, fel­tét­le­nül tegyen egy kirán­du­lást a város­tól 50 km távol­ság­ra lévő Montserrat-ba, mely egy­részt az egyik leg­is­mer­tebb zarán­dok­hely Euró­pá­ban, más­részt a tör­té­ne­te és a hegy tete­jé­ről nyíló kilá­tás a kör­nyék­re iga­zán pazar. 

Mont­ser­rat jelen­ti a hegyet Spa­nyol­or­szág tér­ké­pén, mely egy nép­sze­rű hely a hegy­má­szók köré­ben. Emel­lett Mont­ser­rat név­vel illet­jük a leg­na­gyobb neve­ze­tes­sé­gét, az itt talál­ha­tó ben­cés apát­sá­got és zarán­dok­he­lyet. Éven­te több mint egy mil­li­ó­an zarán­do­kol­nak ide, így ez a hely a máso­dik leg­na­gyobb búcsú­já­ró­hely az országban. 

#kaland­lis­ta tipp

Egy hosszú hét­vé­gét tölt­ve Bar­ce­lo­ná­ban mi egy szer­ve­zett kirán­du­lá­son való rész­vé­tel mel­lett dön­töt­tünk, hogy legyen lehe­tő­sé­günk Montserrat-ot is meg­lá­to­gat­ni, illet­ve a vidé­ket is fel­fe­dez­ni, vala­mint egy kis íze­lí­tőt kapni a helyi borá­sza­tok kíná­la­tá­ból. Ezért válasz­tot­tuk a “Mont­ser­rat, Wine & Tapas” nevű túrát a Castle­Ex­pe­ri­en­ce kíná­la­tá­ból, aki­ket bát­ran aján­lok min­den érdek­lő­dő­nek. Töké­le­te­sen szer­ve­zett napot töl­töt­tünk velük, profi ide­gen­ve­ze­tő­jük­től tud­tunk meg min­den apró rész­le­tet Mont­ser­rat legen­dá­já­ról és később a bor­ké­szí­tés­ről vagy a régió szo­ká­sa­i­ról is. A dél­előtt az apát­ság meg­is­me­ré­sé­vel telt, majd helyi készí­té­sű pár­la­to­kat kós­tol­tunk egy kis ven­dég­lá­tó­he­lyen, majd dél­után bele­vet­tet­tük magun­kat a borá­sza­tok vilá­gá­ba, s fino­mabb­nál fino­mabb nedűt kor­tyol­gat­tunk kora estig. Jóked­vű­en és min­den­fé­le jó tanáccsal, Bar­ce­lo­nát ille­tő tip­pel fel­vér­tez­ve érkez­tünk vissza, s vetet­tük bele magun­kat az éjszakába. 

Az apát­ság­hoz egyé­ni­leg is el lehet jutni akár autó­val, akár busszal vagy vonat­tal, de ez utób­bi­ak kicsit körül­mé­nye­sek. Az alsó par­ko­ló­ban érde­mes par­kol­ni, a mi buszunk is ezt tette, és innen több lehe­tő­ség nyí­lik fel­ka­pasz­kod­ni a ben­cés apát­ság­hoz. Fel­sé­tál­ha­tunk gya­log, hasz­nál­hat­juk a libe­gőt vagy – ahogy mi is tet­tük – a fogas­ke­re­kű vas­utat, a csúcs­ra pedig sik­ló­val lehet fel­jut­ni. Itt a csú­cson már csak elha­gya­tott kuny­hók áll­nak, melyek régeb­ben a világ­tól elzár­kóz­va élő szer­ze­te­sek lak­he­lyei vol­tak. Ide fel­men­ni a kilá­tás miatt éri meg. 

A fogas­ke­re­kű vég­ál­lo­má­sá­nál olyan érzé­se támad az ember­nek, mint­ha egy hegyi kis falu­ba érke­zett volna. Van itt min­den. Bol­tok, étter­mek, szál­lo­da, posta és szer­ze­te­se­ket okta­tó isko­la is talál­ha­tó a kolos­tor­együt­tes­ben. Érde­kes­ség­ként itt mon­da­nám el, hogy Euró­pa leg­ré­geb­bi fiú­kó­ru­sa, az Esco­la­nia Mont­ser­rat büszkesége. 

Mont­ser­rat leg­ma­ga­sabb pont­ja a Sant Jero­ni, mely­nek a ten­ger­szint­től szá­mí­tott magas­sá­ga 1236 méter. A kápol­ná­nak, mely­ben a legen­da sze­rint meg­ta­lál­ták a La Mor­ene­ta nevű Feke­te Madon­na szob­rot, köszön­he­ti Mont­ser­rat a nép­sze­rű­sé­gét és a köré kiala­kult kultusznak. 

A legen­da sze­rint a szob­rot Lukács evan­gé­lis­ta farag­ta, és maga Szent Péter hozta ide a hatal­mas szik­lák közé Kr. u. 50-ben, ahol elrej­tet­te a mór táma­dá­sok elől. A meg­ta­lá­lá­sa is igen érde­kes a tör­té­net sze­rint, ugyan­is egy a nyá­ját legel­te­tő pász­tor lett figyel­mes a hegy bel­se­jé­ből szű­rő­dő fény­re és ének­szót hal­lott belőle. 

Az apát­sá­got a fel­jegy­zé­sek sze­rint 880 körül ala­pí­tot­ták, s a szo­bor meg­ta­lá­lá­sa 1200-re tehe­tő, mikor a cso­dás jelen­ség tisz­te­le­té­re Sil­f­re­do el Val­lo­so bar­ce­lo­nai főúr temp­lo­mot emel­te­tett. A mai bazi­li­ka oltá­ra felett egy üveg­fal mögött lát­ha­tó a mont­ser­ra­ti feke­te szűz gyer­me­ké­vel. Hosszú kígyó­zó sor­ban áll­nak még a bejá­rat előtt is a láto­ga­tók, hogy sze­mé­lye­sen is meg­szem­lél­jék, és bíz­nak a cso­da­té­vő ere­jé­ben. Legen­dák sze­rint ugyan­is volt, hogy éle­tet adott egy víz­be­ful­ladt kis­gye­rek­nek, vagy egy másik gyer­me­ket is fel­tá­masz­tott a halál­ból, aki­nek össze­tör­tek csont­jai, ahogy egy kocsi alá esett. 

Az egész épü­let­együt­tes súlyo­san meg­sé­rült a napó­le­o­ni hábo­rúk ide­jén, szin­te a sem­mi­ből épí­tet­ték újjá a 19. szá­zad­ban. A szo­bor a cso­dá­val hatá­ros módon egy tűz­eset­ben csak meg­fe­ke­te­dett, de nem pusz­tult el. Sokan ezt is az misz­ti­kus ere­jé­nek tulajdonítják. 

Meg­lá­to­gat­hat­juk a helyi tör­té­ne­ti múze­u­mot is, ha van időnk rá, mely­ben az egész hely tör­té­nel­mé­hez kap­cso­ló­dó tár­gyak, emlé­kek és szám­ta­lan művé­sze­ti alko­tás található. 

Néz­ze­tek körbe vide­ónk segítségével:

 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.