Vissza­tér­ni vagy újat keres­ni – #gon­do­lat­éb­resz­tő

Volt idő­szak az éle­tem­ben, mikor meg­fo­gad­tam és szen­tül követ­tem is azt az állás­pon­tot, hogy amíg van­nak szá­mom­ra isme­ret­len helyek, olya­nok, ami­ket még fel kell fedez­nem magam­nak Euró­pá­ban, addig nem térek vissza még egy­szer ugyan­ar­ra a hely­re. Azóta ezt többíz­ben meg­szeg­tem, de azért leg­be­lül mégis vias­ko­dom ezzel a gon­do­lat­tal, ezzel a belső indíttatással.

A blo­gon van egy soro­zat, amely min­den részé­ben egy olyan uta­zást mutat­tam be, amit gye­rek­ként, kamasz­ként éltem át, ez a #Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam. Sze­ren­csés­nek tar­tom magam, hogy még a fel­nőtt kor előtt ilyen sok gyö­nyö­rű hely­re elju­tot­tam, azt hiszem ennek nagy sze­re­pe is van abban, hogy kalan­dor let­tem, hogy moz­gás­ban érzem jól magam. Mind külön­le­ges, és bár­mi­lyen rég is volt, igazi emlé­ke­im, élmé­nye­im van­nak róluk. Ahova azóta fel­nőtt­ként ezek közül vissza­tér­tem, az azon­ban mind­össze két város, Bécs és Róma. Bécs­be több­ször is, Rómá­ba viszont nem olyan régen össze­köt­ve egy szar­dí­ni­ai uta­zás­sal. Erről már a blo­gon is beszá­mol­tam, és azt kell, hogy mond­jam, fur­csa érzés volt, kicsit külö­nös is. Fel­is­mer­tem a lát­ni­va­ló­kat, néha rész­le­te­i­ben is fel­tört ben­nem egy tör­té­net, de nagy­já­ból húsz év után újdon­ság­ként hatott rám min­den, más szem­mel néz­tem körbe.

Rómá­ról írt blog­be­jegy­zé­se­i­met itt és képek­kel ellát­va itt elol­vas­hat­já­tok, és amennyi­ben Szar­dí­nia déli részé­re készül­tök, akkor aján­lom figyel­me­tek­be ezt a blog­be­jegy­zést is.

Ami­óta együtt vagyunk és meg­ál­mod­tuk, majd meg­va­ló­sí­tot­tuk a blo­got, szin­tén van­nak olyan kivé­te­les helyek, ahova egy­sze­rű­en vissza kel­lett tér­nünk, viszony­lag rövid idő alatt is. Első­ként emlí­tem Mad­ri­dot, hiszen ez igazi meg­va­ló­sult álom, egy szü­li­na­pi aján­dé­kom volt. Nem kel­lett csa­lód­nom, így a követ­ke­ző spa­nyol­or­szá­gi láto­ga­tá­sun­kat is tuda­to­san úgy szer­vez­tük, hogy pár napot itt is eltölt­sünk újra, s innen idul­tunk tovább hogy Baszk­föl­det meg­hó­dít­suk, ahova köz­vet­len repü­lő­já­ra­tot úgy­sem talál­tam. Mad­rid­ban olyan érzés fogott el, mikor vissza­tér­tünk, mint­ha haza­ér­kez­tem volna. Len­gyel­or­szág­gal kap­cso­lat­ban is hason­ló érzé­se­im van­nak, itt mint­ha a len­gyel leve­gő­ben lenne vala­mi, ami vonz. Pár hét­tel ezelőtt, ahogy meg­ér­kez­tünk az éjsza­ka köze­pén Kra­si­czyn­ba és leszáll­tam a busz­ról, a sötét­től és a fáradt­ság­tól sem­mit nem lát­tam, mégis érz­tem, hogy meg­ér­kez­tem, hogy jó helyen vagyok. Talán ez is oka volt annak, hogy Zakopane-ba több­ször is vissza­tér­tünk külön­bö­ző évsza­kok­ban, külön­bö­ző cél­lal ugyan, de vissza­hú­zott a szí­vünk és a kíván­csi­sá­gunk. Zako­pa­ne külön­le­ges az éle­tünk­ben, pár éve ezen a helyen és egy krak­kói hét­vé­gé­vel kez­dő­dött el a közös éle­tünk, ennek az útnak köszön­he­tő tulaj­don­kép­pen maga a blog is. Egy nyári uta­zást köve­tő­en eltö­kél­tek vol­tunk, hogy ide télen is vissza kell jön­nünk, látni a havas hegy­csú­cso­kat, átél­ni min­den téli kalan­dot ebben a kis­vá­ros­ban, amit csak kínál. Elter­vez­tük, majd pár hónap­pal később meg is való­sí­tot­tuk, egy­ál­ta­lán nem bánva meg, hiszen tény­leg egy másik arcát mutat­ta a táj, az egész mili­ő­je újdon­ság­ér­ze­tet adott. Emlí­tet­tem Krak­kót is, ide szin­tén egy újabb cél­lal tér­tünk vissza, nem ismé­tel­ni akar­tunk. A kará­cso­nyi vásár­ra láto­gat­tunk el advent egy szom­bat­ján. Gon­do­lom ezt nem kell magya­ráz­ni, hogy miért volt más, és miért volt fen­sé­ges uta­zás. És hát Málta, a leg­fris­sebb vissza­té­ré­sünk,  ezút­tal szin­tén okkal. Első láto­ga­tá­sunk alkal­má­val már tud­tuk, hogy vissza fogunk egy­szer menni, mivel vol­tak még helyek, dol­gok, ami­ket látni akar­tunk és kipró­bál­ni, de nem is mer­tünk arról álmod­ni, hogy szűk öt hónap múlva, való­ra válik ez a vágyunk, és meg­ta­pasz­tal­hat­juk, milyen az angol nyelv­ta­nu­lás Máltán.

Ahogy lát­hat­já­tok, a mai napig leg­be­lül igyek­szem követ­ni azt az elvet, hogy keres­sünk újdon­sá­got, fedez­zünk fel újabb helye­ket, hogy annyi szép táj és annyi tör­té­nel­mi, kul­tu­rá­lis csoda van még nem csak a világ­ban, hanem a szű­kebb kör­ben, Euró­pá­ban is. A mai kor­ban már könnyebb utaz­ni, könnyebb elér­ni egy-egy nagy­vá­rost, magas hegyet vagy ten­ger­par­tot, miért ne akar­nám az össze­set látni, mennyi min­den van, ami­ről még nem tudom, hogy tetszik‑e, szeretem‑e, jólérzem‑e ott magam.
Tud­já­tok, nem egy isme­rő­söm van, aki évről évre egy nya­ra­lást enged­het meg magá­nak, azt is a nyári hóna­pok­ra idő­zí­ti és ugyan­ar­ra az úti­cél­ra ter­ve­zi. Legyen az Görög­or­szág, Hor­vát­or­szág vagy a Tisza-tó, mert van ilyen és olyan is, nem tel­je­sen tudom átérez­ni, meg­ér­te­ni a dön­tés okát. Ne ért­se­tek félre, nincs ezzel semmi baj, én is ragasz­ko­dom a kel­le­mes emlé­kek­hez, ahhoz ami jó volt az éle­tem­ben, örü­lök annak, amit ezál­tal átél­tem és kap­tam az élettől.

Érde­kes téma­kör­nek talá­lom. Vissza­tér­ni, éve­ken vagy évti­ze­de­ken keresz­tül egy hely­re, ahol leg­in­kább csak te vál­to­zol… Újat keres­ni, kipró­bál­ni vala­mi mást, így eset­leg job­bat talál­ni, és töb­bet látni a világ­ból, elfo­ga­dást tanul­ni, illet­ve nyi­tott lenni újabb élet­hely­ze­tek­re… Ragasz­ko­dás, kötő­dés vagy újdon­sá­gok irán­ti vágyó­dás, isme­ret­szer­zés és kalandok?

Érde­kes lenne, ki mit gon­dol, de per­sze nem élet­re­me­nő vitá­kat aka­rok szí­ta­ni, az én gon­do­la­ta­i­mat osz­tot­tam most meg vele­tek, és összes­sé­gé­ben az a véle­mé­nyem, hogy ha vala­ki a sza­bad­sá­ga alatt fel­töl­tő­dik, újult erő­vel tér vissza a szür­ke hét­köz­na­pok­ba, akkor majd­hogy­nem mind­egy hol sze­rez­te a haj­tó­erő­ül szol­gá­ló élményeket.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.