Sze­ret­lek Buda­pest! – egy val­lo­más nem csak Valentin-napra

2019. február 17.

Buda­pes­ten élek, buda­pes­ti­nek val­lom magam és nem vitás, sze­re­tem ezt a várost.

Mind­össze 2011. óta élek a fővá­ros­ban, Pécsett nőt­tem fel, és nagyon soká­ig eszem ágá­ban sem volt elköl­töz­ni Bara­nya megye szék­he­lyé­ről. Jól érez­tem magam a város­ban, hét­vé­gen­te volt bőven hely a kör­nyé­ken, ame­lyet fel­fe­dez­het­tünk, és mihelyst meg­kap­tam a jogo­sít­vá­nyo­mat már a megye­ha­tá­rok sem szab­tak határt egy-egy kirán­du­lás­nak. Aztán elér­ke­zett az idő, ami­kor úgy érez­tem, hogy „kicsi“ szá­mom­ra ez a tér, és azon kap­tam magam, hogy min­den sza­bad idő­met és min­den kínál­ko­zó lehe­tő­sé­get kihasz­nál­tam, hogy Buda­pest­re láto­gas­sak. Nőtt ben­nem az igény a fővá­ro­si for­ga­tag, a szám­ta­lan prog­ram és nem utol­só sor­ban a könnyebb uta­zá­si lehe­tő­sé­gek iránt. Egy szép őszi hét­vé­gén pedig – meg­hoz­va éle­tem leg­jobb dön­té­sét – költöztem.

A bel­vá­ros­ban bérel­tem rövid időre egy kis lakást, ahon­nan min­den nap, min­den hét­vé­gén egy kicsit töb­bet fedez­tem fel a kör­nyék­ből, egy kicsit messzebb­re merész­ked­tem autó­val. Emlék­szem mennyi­re lenyű­gö­zött akkor a magas pesti bér­há­zak lát­vá­nya, a kis­föld­alat­tin való első uta­zá­som a Deák tér­től a Hősök teré­ig, a vasár­na­pi for­ga­tag, amit egy vidé­ken élő­nek talán nem kell tag­lal­nom, hogy mek­ko­ra vál­to­zás egy hét­vé­gén kihalt város után. Meg­sze­ret­tem, hogy itt min­dig talál­ni vala­mit, illet­ve min­dig tör­té­nik vala­mi. Érez­tem, ha egye­dül is vol­tam, hogy nem vagyok egye­dül. A Duna közel­sé­ge és part­ján a hosszú séták, a Vár-negyed tör­té­nel­mi hely­szí­nei min­den héten fel­fe­de­ző útja­im cél­pont­jai let­tek. A mai napig imá­dom, és vala­hány­szor a 4‑es, 6‑os vil­la­mos­sal átke­lek a Mar­git­hí­don meg­ál­la­pí­tom, hogy ez a kilá­tás min­den­nél szebb, és már nem csak éven­te, két­éven­te egy­szer turis­ta­ként cso­dál­ha­tom. Min­den áldott alka­lom­mal itt eszem­be jut, hogy igen, ezért is meg­ér­te fel­köl­töz­ni ide.

Később végül budai lakos lett belő­lem, amellyel egy újabb szó­ra­ko­zást talál­tam magam­nak. Ezzel pedig újabb okot, ami­ért bele­sze­ret­tem Buda­pest­be. Hogy mi volt ez? Kilá­tó­pon­to­kat vadász­tam hét­vé­gen­te. Bejár­tam a Rózsa­dom­bot, a Gellért-hegyet, sétál­tam az I. és II. kerü­let mere­dek utcá­in. Fent­ről, mint­ha még szebb, még elbű­vö­lőbb lenne a váro­sunk. Az esti fények­ről már ne is beszél­jünk. Imá­dom a kivi­lá­gí­tott Par­la­men­tet, a dunai hida­kat, hogy este is él a város. Mikor szü­le­tő­ben volt ez a blog, nem sok­kal Gyu­lá­val való meg­is­mer­ke­dé­sünk után, készí­tet­tünk is egy rövid vide­ót végig­ha­józ­va a Dunán, amit most meg­néz­het­tek itt.

Sze­ren­csés vagyok ami­kor az iro­dá­ban töl­tök egy napot, ugyan­is az abla­ka­ink a Duná­ra és a Mar­git­szi­get­re néz­nek. Nem egy­szer akar­tunk már kol­lé­ga­nők­kel tavasszal, nyá­ron alag­utat ásni, hogy ebéd­idő­ben átsza­lad­has­sunk egy kicsit, vagy ami­kor a vizi­lab­da­mér­kő­zé­sek szur­ko­lá­sát tárt abla­kok­nál hall­gat­juk, sokat elmél­ked­tünk már, hogy hol is lenne pon­to­san ennek az alag­út­nak a másik fele. Sőt, ha a főnö­ki iro­dá­ba téve­dek, a kilá­tás a Mar­git­híd­ra és mögöt­te a Par­la­ment­re min­den rossz érzést, rossz gon­do­la­tot elűz belő­lem még így évek múl­tán is. Sze­re­tem eze­ket a dol­gos hétköznapokat.

Sze­re­tem, hogy a nap­ja­ink része a tör­té­nel­münk, a kul­tú­ránk, hiszen bár­mer­re is men­jünk a város­ban lépten-nyomon talál­ko­zunk velük. Én még ennyi év után is talá­lok újdon­sá­go­kat, szép­sé­ge­ket, ame­lyek­ről vagy csak olvas­tam vagy nem is tud­tam koráb­ban. Szá­mos ren­dez­vény közül válo­gat­ha­tunk, fesz­ti­vá­lok és kiál­lí­tá­sok zaj­la­nak egész évben a leg­vál­to­za­to­sabb témákban.

Jól eső érzés, hogy nyit­va áll előt­tünk egész Euró­pa. Főleg ami­óta a blo­got készít­jük, nem egy­szer adtam hálát a sors­nak és saját magam­nak, hogy Buda­pest mel­lett tet­tem le a vok­som anno, mivel jóné­hány uta­zás élmé­nyé­vel len­nénk sze­gé­nyeb­bek, kor­lá­to­zot­tab­bak len­né­nek a lehe­tő­sé­ge­ink. Most, bár­me­lyik repü­lő­jegy­re akár akci­ó­san lecsap­ha­tok, kita­lál­ha­tom szer­dán, hogy pén­te­ken uta­zunk, nem kell hosszabb elő­ké­szü­let, és plusz anya­gi ter­he­ket sem ró ránk a Buda­pes­tig való elju­tás. Őszin­tén beval­lom, ez a blog sem biz­tos, hogy létez­ne, ha nem lenne nekünk Buda­pest. Sze­ret­lek Buda­pest és hálá­val gon­do­lok rád!

És, hogy mit sze­re­tek még?

  • A Bem rak­par­ton végig­sé­tál­ni, meg­áll­ni egy kicsit néze­lőd­ni a Bat­thyá­ny téren;
  • AZ Aria Hotel High Note Sky Bar­já­ban ülni egy nyári nap végén és a nap­le­men­té­ben elgon­dol­kod­ni a város felett;
  • Kör­be­sé­tál­ni a Mar­git­szi­ge­tet meg­áll­va a Zené­lő szö­kő­kút­nál egy kicsit felfrissülni;
  • Végig­ha­józ­ni a Dunán a Gel­lért Szál­ló­tól a Római-partig (ezt tavasz­tól őszig majd’ min­den pén­te­ken meg­tesszük, ahol a ked­venc helye­men a ked­venc limo­ná­dém már vár)
  • Ren­ge­teg tema­ti­kus város­né­ző séta vár, olyan helyek­re is bepil­lan­tást enged­ve, ame­lyek a nagy­kö­zön­ség előtt külön­ben zártak;
  • Nem vagyok az a tipi­kus piac­ra járó, de ha a Fővám téri Nagy­csar­nok fele járok, nem mehe­tek el mel­let­te vásár­lás nélkül;
  • Sze­re­tem a Gel­lért szál­lo­da épü­le­tét, misz­ti­kus történeteit;
  • Mind­má­ig mosoly­gok, ha elté­ve­dek és ezzel újabb részét fede­zem fel a fővárosnak;
  • Meg­sze­ret­tet­te velem a túrá­zás és elin­dí­tott az Orszá­gos Kék Túra teljesítésén;
  • Van Star­bucks az én imá­dott kara­mel­les latte-mmal 😉
  • … és sze­re­tem, hogy kifogy­ha­tat­la­nul csak ad és ad nekünk, apró­nak tűnő fel­eme­lő, meg­mo­so­lyog­ta­tó érzé­sek­től a nagyobb cso­dá­kig szin­te min­den áldott nap!

Ti mit gon­dol­tok Buda­pest­ről? Van szép emlé­ke­tek vagy van egy ked­ves helye­tek, amit meg­osz­ta­ná­tok velünk? Írjá­tok meg hozzászólásban!

Sze­ret­nénk a jövő­ben néhány hazai helyet, gon­do­la­tot is meg­osz­ta­ni vele­tek időn­ként, így bízom benne, hogy szí­ve­sen olvas­sá­tok majd eze­ket is, illet­ve öröm­mel fogad­já­tok! Buda­pest az ott­ho­nunk, és az a város, amely­nek köszön­het­jük, hogy ma együtt vagyunk, hogy itt tar­tunk, hogy ti min­ket olvas­hat­tok és per­sze még sok-sok dol­got! Hálás vagyok Neked és ezért sze­ret­lek Budapest!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Leave a Reply

  • Goog­le Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegyzések