Budapesten élek, budapestinek vallom magam és nem vitás, szeretem ezt a várost.
Mindössze 2011. óta élek a fővárosban, Pécsett nőttem fel, és nagyon sokáig eszem ágában sem volt elköltözni Baranya megye székhelyéről. Jól éreztem magam a városban, hétvégente volt bőven hely a környéken, amelyet felfedezhettünk, és mihelyst megkaptam a jogosítványomat már a megyehatárok sem szabtak határt egy-egy kirándulásnak. Aztán elérkezett az idő, amikor úgy éreztem, hogy „kicsi“ számomra ez a tér, és azon kaptam magam, hogy minden szabad időmet és minden kínálkozó lehetőséget kihasználtam, hogy Budapestre látogassak. Nőtt bennem az igény a fővárosi forgatag, a számtalan program és nem utolsó sorban a könnyebb utazási lehetőségek iránt. Egy szép őszi hétvégén pedig – meghozva életem legjobb döntését – költöztem.
A belvárosban béreltem rövid időre egy kis lakást, ahonnan minden nap, minden hétvégén egy kicsit többet fedeztem fel a környékből, egy kicsit messzebbre merészkedtem autóval. Emlékszem mennyire lenyűgözött akkor a magas pesti bérházak látványa, a kisföldalattin való első utazásom a Deák tértől a Hősök teréig, a vasárnapi forgatag, amit egy vidéken élőnek talán nem kell taglalnom, hogy mekkora változás egy hétvégén kihalt város után. Megszerettem, hogy itt mindig találni valamit, illetve mindig történik valami. Éreztem, ha egyedül is voltam, hogy nem vagyok egyedül. A Duna közelsége és partján a hosszú séták, a Vár-negyed történelmi helyszínei minden héten felfedező útjaim célpontjai lettek. A mai napig imádom, és valahányszor a 4‑es, 6‑os villamossal átkelek a Margithídon megállapítom, hogy ez a kilátás mindennél szebb, és már nem csak évente, kétévente egyszer turistaként csodálhatom. Minden áldott alkalommal itt eszembe jut, hogy igen, ezért is megérte felköltözni ide.
Később végül budai lakos lett belőlem, amellyel egy újabb szórakozást találtam magamnak. Ezzel pedig újabb okot, amiért beleszerettem Budapestbe. Hogy mi volt ez? Kilátópontokat vadásztam hétvégente. Bejártam a Rózsadombot, a Gellért-hegyet, sétáltam az I. és II. kerület meredek utcáin. Fentről, mintha még szebb, még elbűvölőbb lenne a városunk. Az esti fényekről már ne is beszéljünk. Imádom a kivilágított Parlamentet, a dunai hidakat, hogy este is él a város. Mikor születőben volt ez a blog, nem sokkal Gyulával való megismerkedésünk után, készítettünk is egy rövid videót végighajózva a Dunán, amit most megnézhettek itt.
Szerencsés vagyok amikor az irodában töltök egy napot, ugyanis az ablakaink a Dunára és a Margitszigetre néznek. Nem egyszer akartunk már kolléganőkkel tavasszal, nyáron alagutat ásni, hogy ebédidőben átszaladhassunk egy kicsit, vagy amikor a vizilabdamérkőzések szurkolását tárt ablakoknál hallgatjuk, sokat elmélkedtünk már, hogy hol is lenne pontosan ennek az alagútnak a másik fele. Sőt, ha a főnöki irodába tévedek, a kilátás a Margithídra és mögötte a Parlamentre minden rossz érzést, rossz gondolatot elűz belőlem még így évek múltán is. Szeretem ezeket a dolgos hétköznapokat.
Szeretem, hogy a napjaink része a történelmünk, a kultúránk, hiszen bármerre is menjünk a városban lépten-nyomon találkozunk velük. Én még ennyi év után is találok újdonságokat, szépségeket, amelyekről vagy csak olvastam vagy nem is tudtam korábban. Számos rendezvény közül válogathatunk, fesztiválok és kiállítások zajlanak egész évben a legváltozatosabb témákban.
Jól eső érzés, hogy nyitva áll előttünk egész Európa. Főleg amióta a blogot készítjük, nem egyszer adtam hálát a sorsnak és saját magamnak, hogy Budapest mellett tettem le a voksom anno, mivel jónéhány utazás élményével lennénk szegényebbek, korlátozottabbak lennének a lehetőségeink. Most, bármelyik repülőjegyre akár akciósan lecsaphatok, kitalálhatom szerdán, hogy pénteken utazunk, nem kell hosszabb előkészület, és plusz anyagi terheket sem ró ránk a Budapestig való eljutás. Őszintén bevallom, ez a blog sem biztos, hogy létezne, ha nem lenne nekünk Budapest. Szeretlek Budapest és hálával gondolok rád!
És, hogy mit szeretek még?
- A Bem rakparton végigsétálni, megállni egy kicsit nézelődni a Batthyány téren;
- AZ Aria Hotel High Note Sky Barjában ülni egy nyári nap végén és a naplementében elgondolkodni a város felett;
- Körbesétálni a Margitszigetet megállva a Zenélő szökőkútnál egy kicsit felfrissülni;
- Végighajózni a Dunán a Gellért Szállótól a Római-partig (ezt tavasztól őszig majd’ minden pénteken megtesszük, ahol a kedvenc helyemen a kedvenc limonádém már vár)
- Rengeteg tematikus városnéző séta vár, olyan helyekre is bepillantást engedve, amelyek a nagyközönség előtt különben zártak;
- Nem vagyok az a tipikus piacra járó, de ha a Fővám téri Nagycsarnok fele járok, nem mehetek el mellette vásárlás nélkül;
- Szeretem a Gellért szálloda épületét, misztikus történeteit;
- Mindmáig mosolygok, ha eltévedek és ezzel újabb részét fedezem fel a fővárosnak;
- Megszerettette velem a túrázás és elindított az Országos Kék Túra teljesítésén;
- Van Starbucks az én imádott karamelles latte-mmal 😉
- … és szeretem, hogy kifogyhatatlanul csak ad és ad nekünk, aprónak tűnő felemelő, megmosolyogtató érzésektől a nagyobb csodákig szinte minden áldott nap!
Ti mit gondoltok Budapestről? Van szép emléketek vagy van egy kedves helyetek, amit megosztanátok velünk? Írjátok meg hozzászólásban!
Szeretnénk a jövőben néhány hazai helyet, gondolatot is megosztani veletek időnként, így bízom benne, hogy szívesen olvassátok majd ezeket is, illetve örömmel fogadjátok! Budapest az otthonunk, és az a város, amelynek köszönhetjük, hogy ma együtt vagyunk, hogy itt tartunk, hogy ti minket olvashattok és persze még sok-sok dolgot! Hálás vagyok Neked és ezért szeretlek Budapest!
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Kapcsolódó bejegyzések