Roman­ti­ka egy­szer San­tori­nin, más­kor Prágában

Könnyed nyári olvas­má­nyok, roman­ti­ka a köbön és mind­ezek hát­te­ré­ül cso­dás hely­szí­nek. Mi kell­het­ne ennél több?

A blo­gon uta­zós köny­ve­ket is bemu­ta­tok, mert biz­tos vagyok benne, töb­ben járunk hason­ló cipő­ben, és nehe­zen talá­lunk olyan köny­ve­ket, tör­té­ne­te­ket, melyek olva­sá­sa köz­ben is „utaz­ha­tunk“. Kér­lek egy­ben ben­ne­te­ket, ha van egy ilyen típu­sú, kate­gó­ri­á­jú jó könyv a tar­so­lyo­tok­ban, ne tart­sá­tok maga­tok­ban. A blog maga­zin rova­tá­ban #kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca menü­pont­ban folya­ma­to­san meg­ta­lál­já­tok, ami­ket én olvastam.

N. Fülöp Beáta köny­ve­it most kez­dem fel­fe­dez­ni. Elő­ször a „San­tori­ni sze­rel­me­sei“ könyv borí­tó­ja fogott meg, mond­hat­ni rög­tön bele­sze­ret­tem, így a vas­kos kötet lát­tán sem tán­to­rod­tam el gon­dol­ván, ha fele olyan jó lesz a tör­té­net, mint amit a borí­tó ígér, már meg­ér­te. Aztán elkezd­tem utá­na­jár­ni, milyen köny­vei jelen­tek még meg vagy eset­leg előrendelhető‑e tőle újabb kötet. Így akadt meg a sze­mem a lel­kem­nek is ked­ves címen, és azon­nal meg­ren­del­tem „A baris­ta“ c. leg­újabb köny­vét. Nehéz volt leten­ni őket éjszakánként…

Könyv­aján­ló igazi roman­ti­kus lelkeknek!

… no meg min­den­ki­nek, aki könnyű nyári olvas­mány­ra vágyik, aki sze­re­ti a kalan­do­kat, és aki hisz az igaz szerelemben.

N. Fülöp Beáta: San­tori­ni szerelmesei

Még a hús­vé­ti négy nap során olvas­tam el ezt a közel 600 olda­las köny­vet, és kicsit hiány­ér­ze­tem támadt utána. Na nem azért, mert kér­dé­sek marad­tak ben­nem, vagy bár­mit is hiá­nyol­tam volna a tör­té­net­ből, sok­kal inkább azért, mert olvas­tam volna még. Tovább és tovább, úgy „éltem volna“ a sze­rep­lők sor­sát, néz­tem volna a kép­ze­le­tem­ben leper­gő fil­met tovább. Kicsit olyan érzé­sem volt, mikor egy sze­re­tett soro­zat­nak, film­nek a végé­re érek.

Aki járt már San­tori­nin, annak könnyű dolga lesz, de aki csak a szik­la­ol­da­lak­ra épült fehér házak­ról kék tető­vel isme­ri eme mesés görög szi­ge­tet, annak sem lesz olyan nehéz, hogy meg­fil­me­sít­se a tör­té­ne­tet lelki sze­mei előtt. Az uta­zás köz­ben garan­tált, ellá­to­ga­tunk kicsit Kré­tá­ra, illet­ve Spi­na­lon­gá­ra, de nem keve­set repü­lünk Buda­pest és San­tori­ni között is, mert­hogy min­dig tör­té­nik valami.

Egy­sze­rű­en imád­tam ele­jé­től a végé­ig tény­leg! Izgal­mas, for­du­la­tok­ban és ese­mé­nyek­ben gaz­dag, nagy­sze­rű karak­te­rek­kel mesés hely­szí­ne­ken ját­szó­dik. Nem iga­zán sze­ret­nék spo­i­le­rez­ni, ez töké­le­tes olvas­mány lehet a nya­ra­lá­so­tok alkal­má­val. Na jó, a fül­szö­veg men­tén igyek­szem egy kicsit a tör­té­net lénye­gét vissza­ad­ni, ami mond­juk szin­tén nagyon talá­ló lett.

San­tori­ni­re, a kis szi­get­re évről évre vissza­tér néhány fia­tal, hogy a nya­ra­kat együtt tölt­sék kalan­do­san, álmo­doz­va és per­sze sze­rel­me­sen. A bará­ti tár­sa­ság elvá­laszt­ha­tat­lan­nak tűnik egé­szen addig, amíg tra­gé­dia nem tör­té­nik velük. Ezt köve­tő­en min­den meg­vál­to­zik, más irány­ba halad az éle­tük. Aztán jön egy sors­for­dí­tó uta­zás, egy vélet­len talál­ko­zás, mely szé­pen las­san újra egy­más útjá­ba sodor­ja a bará­to­kat, és össze­ku­szál­ja az amúgy sem egy­sze­rű szá­la­kat. A múlt rej­té­lyei, tit­kai, mély­ről jövő érzel­mek és sze­rel­mek szö­ve­vé­nye, amely mind­vé­gig fogva tart­ja az olva­sót, foly­ton foly­vást növe­li a kíván­csi­sá­got, és sor­ról sorra szin­te druk­kolsz a sze­rep­lők­nek a leg­kü­lön­fé­lébb szituációkban.

N. Fülöp Beáta: A barista

Két dolog van, amit fel­té­tel nél­kül imá­dok: az uta­zás és a kávé. Más szó­val, ez a könyv pont nekem való!

Álta­lá­ban újsá­got hátul­ról olva­sunk, köny­vet elöl­ről. A baris­tát pedig közép­ről. Tudom fur­csán hang­zik, de amint ész­re­vet­tem, hogy ez nem csak egy átla­gos regény, hanem szám­ta­lan kávé­kü­lön­le­ges­ség és kávés desszert recept­je is helyet kapott benne, azon­nal lein­dult a nyál­el­vá­lasz­tá­som, és muszáj volt itt kez­de­nem az olvasást.

Ez a szto­ri Prá­gá­ban ját­szó­dik télen. Ezek miatt a tények miatt is most a napok­ban került sorra nálam. Végre olyan tör­té­ne­tet sze­ret­tem volna a kezem­be venni, amely nem Olasz­or­szág­ba repí­ti az olva­sót; csak egy rövi­debb feje­zet ked­vé­ért ugrik el Rómá­ba, ennyi bele­fér. Nem tudom miért, – na jó, de sej­tem – a leg­több uta­zós könyv, ami szem­be jön velem, mind Olasz­or­szág­hoz kötő­dik, és most kicsit másra vágy­tam. A téli képek, érzé­sek pedig igazi fel­üdü­lést hoz­tak az elmúlt esték hőségében.

A tör­té­net nem olyan bonyo­lult, inkább egy nagyon könnyed, kel­le­mes kis kala­uz egy igazi meg­lát­ni és meg­sze­ret­ni sze­re­lem­hez Prága hét­köz­nap­ja­i­ban a kávé­zás, a kávé­kul­tú­ra szak­ava­tott meg­is­me­ré­se mel­lett. Közel érez­het­jük magun­kat az ese­mé­nyek­hez, nagyon élet­hű végig a regény, és így könnyen bele is kép­zel­het­jük magun­kat a sze­rep­lők helyé­be, bár­me­lyi­künk­kel meg­tör­tén­het hason­ló, ezért nagyon embe­ri. Ez kife­je­zet­ten tet­szett is.

Vin­cent első látás­ra bele­sze­ret Elisa­ba egy kávé­zó­ban, és hogy közel fér­kőz­zön a lány­hoz, egy hir­te­len ötlet­től vezé­rel­ve azt hazud­ja, hogy övé a kávé­ház. A lány a kávé­kul­tú­rá­ról írja szak­dol­go­za­tát, így a fiú egyre job­ban bele­mé­lyed a témá­ba, hogy impo­nál­jon, és szé­pen las­san egy kivá­ló baris­ta válik belő­le. Ter­mé­sze­te­sen rögös az út és for­du­la­tok­kal teli amíg idáig eljut, illet­ve sze­rel­mük sem aka­dá­lyok­tól mentes.

Egyet­len nega­tív érzés, ami mind­két könyv olva­sá­sa köz­ben kerül­ge­tett, az a néhol túl­zott csö­pö­gős­ség a sze­rel­me­sek között. Biz­tos, hogy ez az én hibám, de nem egy­szer for­gat­tam a sze­mem, hogy na nemár; sze­rin­tem a „jaj sze­rel­mem, éde­sem, drá­gám, stb.“ sza­vak hasz­ná­la­ta és a körí­tés hozzá már sok­szor túl­zás volt. Ennek elle­né­re élvez­tem mind­két tör­té­ne­tet, túl­él­tem az ömlen­gős része­ket gyors­ol­va­sás­sal, és összes­sé­gé­ben nagyon klassz, mond­juk úgy, szu­per élmény volt!

Van egy hason­ló­an jó köny­ved? Oszd meg velünk hoz­zá­szó­lás­ban! Lehet, nekem is pont az lesz a következő.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.