Uta­zás egy szál ruhá­ban, útle­vél­lel a zsebben!

2019. szeptember 08.

Volt már olyan vele­tek, hogy meg­lát­ta­tok vala­mit és azon­nal bele­sze­ret­te­tek? Vagy, hogy meg­lát­tá­tok és azon­nal tud­tá­tok, hogy ki akar­já­tok egy­szer pró­bál­ni; hogy egy­szer el akar­tok jutni oda, mint pél­dá­ul nekem koráb­ban Baszk­föl­dön San Juan de Gaz­te­l­ugat­xe volt? Na hason­ló érzé­se­im vol­tak nem­ré­gi­ben ismét egy könyv­vel kap­cso­lat­ban, mely­nek a címe alap­ján egy­sze­rű­en tud­tam, hogy nekem ezt most el kell olvas­nom. Mint utazó blog­ger – nem is kicsit – fel­csi­gá­zott a „Poggyász nél­kül“. Kíván­csi­ak vagy­tok, milyen olvas­mány­él­ményt adott nekem ez a könyv, akkor tart­sa­tok most velem!

A blo­gon uta­zós köny­ve­ket is bemu­ta­tok, mert biz­tos vagyok benne, töb­ben járunk hason­ló cipő­ben, és nehe­zen talá­lunk olyan köny­ve­ket, tör­té­ne­te­ket, melyek olva­sá­sa köz­ben is „utaz­ha­tunk“. Kér­lek egy­ben ben­ne­te­ket, ha van egy ilyen típu­sú, jó könyv a tar­so­lyo­tok­ban, ne tart­sá­tok maga­tok­ban. A blog maga­zin rova­tá­ban, a #kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca menü­pont­ban folya­ma­to­san meg­ta­lál­já­tok, ami­ket én olvastam.

A cím után a könyv fül­szö­ve­gét végig­ol­vas­va csak erő­sö­dött ben­nem az izga­lom, a kíván­csi­ság vagy mond­hat­juk, hogy a kaland irán­ti vágy. Ezt figyel­jé­tek: „Még szin­te egy­más veze­ték­ne­vét sem tud­ják, máris meg­ál­la­pod­nak, hogy bele­vág­nak egy nyolc orszá­got érin­tő, három­he­tes, koc­ká­za­tos kísér­le­ti uta­zás­ba. Hogy mi ebben a tur­pis­ság? Az, hogy mind­ezt szál­lo­dai fog­la­lás, terv és ami pláne, poggyász nél­kül teszik.“ Alig vár­tam, hogy neki­áll­has­sak az olva­sás­nak, és beval­lom, elég sokat vár­tam tőle egy ilyen beve­ze­tő után… 

Clara Ben­sen: Poggyász nélkül 

A tör­té­net – kicsit bőveb­ben – magá­ról az író­nő­ről szól, és az ő éle­té­be kapunk bete­kin­tést, jóko­ra merí­tés­sel az elmúlt éve­i­nek prob­lé­má­i­ba. Hogy a múlt­já­tól sza­ba­dul­jon, avagy a gyó­gyu­lás útján egy online társ­ke­re­sőn pró­bál sze­ren­csét új éle­té­hez. Itt hozza össze a sors a kívül­ál­ló sze­mé­vel egye­ne­sen különc­nek titu­lál­ha­tó Jeff-fel, aki egye­te­mi pro­fesszor lété­re az iro­dá­já­ban ren­de­zi be ott­ho­nát, majd pedig egy kuká­ban, és mind­emel­lett hatal­mas ener­gi­á­val ren­del­ke­zik, illet­ve gyű­lö­li a kötött­sé­ge­ket, az írott és írat­lan sza­bá­lyo­kat. Az ő ötle­té­től vezé­rel­ve rövid­del kap­cso­la­tuk kez­de­te után bele­vág­nak közö­sen a már emlí­tett nagy kalandba. 

Innen­től pedig jöj­je­nek inkább az én gon­do­la­ta­im, egy­részt mert nem vagyok köny­kri­ti­kus vagy akár köny­ves blog­ger, más­részt pedig most már hetek­kel a könyv leté­te­le után sem tudom egy­ér­tel­mű­en eldön­te­ni, hogy tet­szett és aján­lom min­den­ki­nek vagy inkább nem annyi­ra. Egy­sze­rű­en annyit mon­da­nék, ha érde­kel, olvasd el; egy­szer meg­éri mindenképp.

Néz­zük csak… poggyász nél­kül? Értsd, egy gon­do­san kivá­lasz­tott ruhá­ban, nad­rág­ban vagy szok­nyá­ban, papucs­ban vagy bakancs­ban, amely­nek a zse­bé­be csúsz­ta­tod az útle­ve­le­det és a bank­kár­tyá­dat, és irány három hétre a világ. Még egy cami­no útra is pakol az ember leg­alább egy vál­tás ruhát, főképp egy vál­tás alsó­ne­műt, vagy nem? Hát ők nem. Csak úgy lazán, majd lesz vala­hogy, mert min­dig is lesz. Vagány­ság, kaland, bevál­la­lós­ság vagy esze­met őrült­ség? Elgon­dol­kod­ta­tó, és biz­tos eszem­be fog jutni, ami­kor nem tud­juk majd bez­ip­zá­roz­ni a nagy bőrön­dün­ket uta­zás előtt.

Ter­vek nél­kül utaz­ni? Ez még jól is elsül­het! Én pél­dá­ul nem sze­re­tem a túl szer­ve­zett dol­go­kat, az eset­le­ges kötött­sé­ge­ket, kor­lá­to­kat. Job­ban sze­re­tem meg­él­ni az adott helyet, az adott pil­la­na­tot, így nem is baj, ha menet­köz­ben ala­kul, hogy mikor merre tovább. Bár a repü­lő­jegy, busz­jegy és szál­lás­fog­la­lás kér­dé­sét eddig min­dig előre intéz­tük, inkább csak azért, hogy lás­suk az uta­zá­sunk vár­ha­tó reá­lis költ­sé­ge­it. Nem nagyon vonz már a rep­té­ren való alvás vagy hason­ló opci­ók. Azért van per­sze, ami­kor bevál­lal­nánk, vagy van­nak olyan hely­ze­tek, ame­lyek­ben fel kell talál­nia magát az ember­nek. Ezek teszik izgal­mas­sá az úton-levést.

Couch­sur­fing, amit érint még a könyv, és érde­kes téma. Az utób­bi idők­ben itt­hon is elter­jedt szál­lás­for­ma lett a kana­pész­örf. Tud­já­tok, ez az, ami­kor egy ide­gen befo­gad a nap­pa­li­ja kana­pé­já­ra éjsza­ká­ra, és te azzal viszon­zod, hogy más ide­gent befo­gadsz hason­ló hely­zet­ben. Nem pró­bál­tuk, de érde­kes látni ezt a vilá­got, a nyi­tott­sá­got és bizal­mat ebben a „szak­má­ban“. Ren­ge­teg érde­kes ember­rel lehet ezál­tal meg­is­mer­ked­ni, az élet­tör­té­ne­tü­ket is meg­is­mer­het­jük, amely által kicsit a helyi viszo­nyok­ba is bele­lát­ha­tunk, élmé­nye­ket szerezhetünk. 

Stop­po­lás. Uhh, még a gon­do­la­tá­tól is kiráz a hideg. Igen, én ódz­ko­dok tőle, sőt kimon­dom, fél­nék tőle; egy­sze­rű­en nem nekem való úgy gon­do­lom. Per­sze, látok és hal­lok sok jó pél­dát, de ez is egy olyan dolog, amin elgon­dol­ko­dik azért az ember sze­rin­tem. Nagy kér­dés, hogy milyen ország­ban vagy, illet­ve egye­dül vagy tár­sa­ság­ban. Tisz­te­lem azo­kat, akik szem­be men­nek min­den elő­íté­let­tel, és bele­vág­nak egy ilyen uta­zá­si for­má­ba; tény­leg kívá­nom, hogy jól ítél­jék meg min­dig a hely­ze­tet, legyen sze­ren­csés utuk.

Kilé­pés a kom­fort­zó­ná­ból vagy pro­vo­ka­tiz­mus? Na ez ismét egy jó téma. Az, hogy „merj kilép­ni a kom­fort­zó­nád­ból“ már a víz­csap­ból folyik las­san, és ezzel nincs is gond, ha éssze­rű kere­tek között teszi az ember, akkor és azt, amit ő maga tény­leg, iga­zán sze­ret­ne, és nem a média vagy a köz­vé­le­mény nyo­má­sá­ra. A könyv­ben van egy-két jele­net, ame­lyet én már inkább pro­vo­ka­tív­nak nevez­nék, messze nem a kom­fort­zó­nán túl­ról van szó az én értel­me­zé­sem­ben, leg­szí­ve­seb­ben azt mon­da­nám, hogy a jól­ne­velt­ség hatá­ra­it súrol­ja. Töb­bek közt ezek is nehe­zebb olva­sá­si idő­sza­kot ered­mé­nyez­tek, mert fel­dü­hí­tett. Vagy az író, kiadó szem­pont­já­ból pont ez volt a cél? Gon­do­lok arra, hogy érzel­met vál­tott ki, és gon­dol­ko­dás­ra serkentett…hm, akkor nálam célt értek.

Emlí­tet­tem, hogy az írónő, Clara Ben­sen prob­lé­má­i­ból, előző élet­fe­je­ze­té­ből is egy elég szé­les­kö­rű rálá­tást kapunk. Őszin­tén, sze­rin­tem túl sokat. Ami­ért nekem nehe­zeb­ben ment a könyv olva­sá­sa, az pont ez a pszi­cho­ló­gi­ai vonal volt. Maga a meg­írá­sa, leírá­sa, meg­fo­gal­ma­zá­sa sem állt hoz­zám közel. Azt írják a könyv­ről „egy­szer­re sze­rel­mi tör­té­net, úti beszá­mo­ló…“, hát ne a meg­szo­kott­ra asszo­ci­ál­ja­tok, mert nem az. Sze­rel­mi tör­té­net helyett azt mon­da­nám egy nő ész­já­rá­sa, pszi­chés prob­lé­mái a múlt­já­ban és jele­né­ben, ame­lyet most egy kvázi isme­ret­len fér­fi­val oszt meg. Az úti beszá­mo­ló helyett inkább azt mon­da­nám, hogy a tör­té­net köz­ben utaz­nak egyik város­ból, ország­ból a másik­ba, de tulaj­don­kép­pen vajmi keve­set látunk, tudunk meg az adott helyek­ről. Leg­alább­is én ebből a rész­ből, az útle­írá­sok­ból, az uta­zá­suk tapasz­ta­la­ta­i­ról, magá­ról a poggyász nél­kü­li nagy­be­tűs uta­zás­ról töb­bet sze­ret­tem volna olvasni.

Összes­sé­gé­ben azért nem mon­da­nám, hogy nagy csa­ló­dás volt. Egy kicsit talán másra szá­mí­tot­tam, másra vágy­tam köz­ben, és igen, néha kicsit nehe­zeb­ben olvas­tam, mert kevés­bé kötött le, de örü­lök, hogy ráta­lál­tam, mert sok-sok gon­do­lat motosz­kált köz­ben a fejem­ben, sok dol­gon elgon­dol­kod­tam azon­kí­vül is, amit meg­osz­tot­tam most vele­tek. Ezért tudom csak ismé­tel­ni magam, egy­szer meg­éri min­den­képp elolvasni.

Van egy hason­ló­an jó köny­ved? Oszd meg velünk hoz­zá­szó­lás­ban! Lehet, nekem is pont az lesz a következő.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon, és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Leave a Reply

  • Goog­le Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegyzések