Olasz­or­szág a nyár leg­ked­vel­tebb desztinációja

Egy kis nyári nosz­tal­gi­á­ra invi­tál­lak ben­ne­te­ket ebben a cikk­ben. A nyári szü­net alatt több cikk és érde­kes­ség jelent meg a #kaland­lis­ta blo­gon és a face­book olda­lon, melyek alap­ján most végig­uta­zunk Olaszországon. 

Cik­kek a blogon

(A kiemelt lin­kek­re kat­tint­va elol­vas­hat­já­tok a hoz­zá­tar­to­zó cikkeket.)

A taní­tá­si szü­net 11 heté­ben min­den hét­vé­gén meg­osz­tot­tam vele­tek, milyen helye­ken jár­tam már gye­rek­ként, hogy éle­tem meg eze­ket és miket kell látni, ha éppen oda utaz­ná­tok. Ennek a #Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam soro­zat­nak volt része egy kul­tu­rá­lis kör­uta­zás Olasz­or­szág­ban.
Kalan­doz­tunk Cin­que Terre régi­ó­ban, utá­na­jár­tunk pár érde­kes­ség­nek erről a élénk színű házak­kal, kis öblök­kel teli part­sza­kasz­ról, s gon­do­lom nem csak én, újra sze­re­lem­be estem a “szí­nes kis házikókkal”. 
Ezt az érzést csak meg­erő­sí­tet­tem, mikor Velen­ce kör­nyé­kén kirán­dul­tunk, és egy napos túrát aján­lot­tam figyel­me­tek­be. Egy­sze­rű­en szer­ves részét képe­zi egy velen­cei uta­zás­nak a hajó­zás Mura­no, Bura­no és Tro­cel­lo szigetére. 
Ha már egy napos uta­zás, ez nagyon kényel­me­sen, sok­szor költ­ség­ha­té­ko­nyan kivi­te­lez­he­tő Buda­pest­ről is. Milá­nó egy nap alatt a Wizzair-nek köszön­he­tő­en nagy élmény és kaland, aki még nem pró­bál­ta, csak aján­la­ni tudum, mert ráadá­sul cso­dás város. 
Kicsit már a jövő­be is tekin­tet­tünk és elgon­dol­kod­tunk, hogy októ­ber végé­től bővül a Rya­nair Buda­pest­ről köz­vet­le­nül elér­he­tő váro­sa­i­nak száma, és Paler­mo nem lenne rossz követ­ke­ző úti cél­nak, akár egy szi­cí­li­ai fel­fe­de­ző túra része­ként is. 

És akkor a nyári olasz cik­ke­im közül itt kell, hogy áll­jon a sor­ban, amely sok érde­kes­sé­get, tud­ni­va­lót tar­tal­maz arról, milye­nek is az ola­szok, milyen Olasz­or­szág.

Lát­ni­va­lók, Érdekességek

A facebook-oldalt köve­tők­nek több érde­kes­sé­get is mutat­tam és mesél­tem, mint például: 

Civi­ta di Bagno­re­gio: Itt meg­áll­tunk kicsit, ahogy az idő is Civi­ta di Bagnoregio-ban, a „Hal­dok­ló város­ban“. Az egy­kor virág­zó, szik­lá­ra épült tele­pü­lés túl­élt egy föld­ren­gést, de a talaj eró­zi­ó­ja folya­ma­to­san pusz­tít­ja, így a 20. szá­zad­ra szin­te tel­je­sen elnép­te­le­ne­dett. A gyö­nyö­rű kör­nye­ze­tet csak egy kes­keny hídon tud­já­tok meg­kö­ze­lí­te­ni és az utcá­kon sétál­va élvez­he­ti­tek a külö­nös hangulatot.

Pug­lia vidé­ké­ről Albe­ro­bel­lo külö­nös, fehér kúp­sze­rű háza­i­ról ismert, igazi kis mese­fa­lu. Olasz­or­szág trul­ló falu­ja. A trul­lók hen­ge­res vagy négy­szög­le­tes alap­raj­zú épü­le­tek, süve­ges tető­vel. Kizá­ró­lag kőből épí­tet­ték, min­den­fé­le kötő­anyag és fa tar­tó­szer­ke­zet nél­kül, hogy gyor­san elbont­ha­tó, majd vissza­épít­he­tő legyen. Így men­te­sül­he­tett az adó­fi­ze­té­si köte­le­zett­ség alól.

A Trieszti-öböl pom­pás palo­tát rejt. A Miramare-kastély és a hoz­zá­tar­to­zó park Habs­burg Miksa és fele­sé­ge, Sarol­ta belga kirá­lyi her­ceg­né rezi­den­ci­á­ja volt, ahol Sissi is több­ször pihent, és útjai során innen indult Kor­fu­ra vagy épp ide tért onnan vissza. Lenyű­gö­ző a ma múze­um­ként műkö­dő több mint 20 szo­bá­ból álló roman­ti­kus kastély.

Az Amalfi-part szép­sé­ge: Furo­re. Hír­ne­vét egy mély sza­ka­dék­nak köszön­he­ti, amely a kíván­csi sze­mek elől elrej­tet­te a város­kát mind­ad­dig, amíg a pol­gár­mes­ter tör­vényt hozott, hogy az összes házat rikí­tó szí­nek­re kell fes­te­ni. Min­den szep­tem­ber­ben nem­zet­kö­zi művé­sze­ket hív­nak, hogy deko­rál­ják a háza­kat. Leg­na­gyobb lát­vá­nyos­sá­ga az úgy­ne­ve­zett fjord vagy Fior­do, ami egy­ben a leg­ré­geb­bi rész is.

Misz­ti­kus egy hely… Ez a Gaiola-sziget, Olasz­or­szág egyik leg­ki­sebb és lakat­lan szi­ge­te. Elát­ko­zott szi­get­ként is ismert, mivel 1920. óa több tulaj­do­no­sa és azok hoz­zá­tar­to­zói közül töb­ben külö­nös halált hal­tak vagy öngyil­ko­sok let­tek, mint pél­dá­ul a gyógy­szer­ipa­ri mil­li­o­mos Maurice-Yves San­doz vagy a FIAT autó­gyár veze­tő­jé­nek egyet­len fia, illet­ve fur­csa ese­tek tör­tén­tek velük.

Nem tudom, ti hogy vagy­tok vele, de nagyon sze­re­tek a régi vil­lák, palo­ták, kas­té­lyok kert­je­i­ben sétál­gat­ni, eláb­rán­doz­ni azon, milyen is lehe­tett itt az élet fénykorában…Ha Rómá­ban jár­tok és a nagy­vá­ros for­ga­ta­ga mel­lett ellá­to­gat­ná­tok kicsi nyu­god­tabb hely­re is, a Villa d’Es­te-t min­den­képp aján­lom, mely­nek magyar kötő­dé­se is van. Liszt Ferenc is gyak­ran idő­zőtt itt, a park ins­pi­rál­ta őt. Nem mel­les­leg az UNESCO világ­örök­ség része.

Júlia falához is elza­rán­do­kol­tunk Vero­ná­ba, ha csak kép­ze­let­ben is. Shakes­peare Júli­á­já­nak házát a világ min­den tájá­ról érke­ző turis­ták kere­sik fel, hogy sze­rel­mes üze­ne­tü­ket hagy­ják hátra. A kapu­be­já­ró fala, Júlia fala tele van ilye­nek­kel, szob­ra az udva­ron áll, melyet ha meg­érin­tünk a legen­da sze­rint örök sze­re­lem vár ránk, s fel­pil­lant­va a világ­hí­rű erkély­re elgon­dol­kod­ha­tunk ma már azon is, hogy itt mond­juk ki a bol­do­gí­tó igent választottunknak.

 

Egyik ked­venc fil­mem Rómá­ban ját­szó­dó feje­ze­tét is meg­osz­tot­tam vele­tek egy kis kedv­csi­ná­ló­ként: Ízek, imák, sze­rel­mek Ennek kap­csán pedig fel­ve­tő­dött a tény, hogy mennyi film­nek szol­gált már dísz­le­té­ül ez a híres város. A régi fil­mek ked­ve­lői azon­nal rávág­nák, hát igen a Római vaká­ció Aud­rey Hepburn-nel a fősze­rep­ben örök­zöld. Tud­tá­tok, hogy ez volt a szí­nész legen­da első fősze­re­pe, és ami­ért Oscar-díjat is besepert? 

A szi­get­vi­lág

Nem lenne tel­jes az olasz­or­szá­gi sor, ha a szi­ge­te­ket nem érin­tet­tem volna akár cikk, akár érde­kes­ség formájában. 

Capri szi­ge­tén meg­em­le­get­tük a Via Krupp-ot, mely a San Gia­co­mo közép­ko­ri kolos­tort és Augusz­tus kert­je­it köti össze a szi­get kisebb kikö­tő­jé­vel. Fried­rich Alf­red Krupp épí­tet­te a 100 m‑es szint­kü­lönb­sé­get áthi­da­ló kanyar­gós gyalogutat.

Szi­cí­lia

Scala dei Tur­chi, azaz a Török lép­cső az egyik leg­na­gyobb ter­mé­sze­ti érde­kes­ség. A több­száz méter hosszú, lép­cső­ze­tes szik­la­fal gyö­nyö­rű ten­ger­part, melyet enyhe lej­té­se miatt gya­lo­go­san is fel lehet keres­ni egy élmény, egy fotó ked­vé­ért, de a kör­nyé­ken für­dő­zés­re is lehe­tő­ség nyí­lik. A nap­le­men­te állí­tó­lag mese­szép a szik­la­lép­csőn ülve… 
Gole dell’Al­can­t­ara Szi­cí­lia másik igazi érde­kes­sé­ge. Az Etna egyik para­zi­ta­kúp­ja a Monte Moio kb. 2800 évvel ezelőt­ti kitö­ré­se közel 50 méter vas­tag láva réte­get hagyott maga után, és ennek repe­dé­sé­ben vájt utat magá­nak az Alcan­t­ara folyó. A szur­dok­völgy­ben végig­sé­tál­ha­tunk a hűs folyón, s mel­let­tünk hatal­mas fal­ként húzó­dik végig a nem­min­den­na­pi láva­kép­ződ­mény, mely­nek szé­les­sé­ge néhol alig 1,5 m.

 

Szar­dí­nia

Vágya­koz­tunk kicsit a Pink Beach, azaz Spiag­gia Rosa part­jai után. Saj­nos a színe egyre kevés­bé olyan gyö­nyö­rű rózsa­szín, mint a képen, mivel sok turis­ta üveg- és sza­tyor­szám­ra vitte haza szu­ve­nír­ként a finom, apró, szí­nes homo­kot. Ennek okán, nem is láto­gat­ha­tó már ez a part, csak hajó­ról lehet megszemlélni. 
Bosa tele­pü­lés jel­le­ge­ze­tes élénk szí­nek­re meszelt házai miatt került emlí­tés­re, és mert terv­ben van akár az ősz folya­mán egy nagyobb kaland Szar­dí­ni­án vagy Korzikán…

 

Bakancs­lis­tás helyek

Fel­ke­rült a bakancs­lis­tánk­ra két hely is az elmúlt hetek­ben. Az egyik Észak-Olaszországban egy igazi pazar lát­ványt nyúj­tó tó, a Prags‑i avagy a Braies-tó az azt körül­ve­vő magas hegyek­kel, ahova sze­ret­nék eljut­ni egy­szer egy kel­le­mes kör­tú­rát tenni a tó körül. A másik az Egadi-szigetekhez tar­to­zó Maret­ti­mo, Szi­cí­lia part­ja­i­nál. Ezt a helyet a spa­nyol Gaztelugatxe-hoz hason­ló­an egy fotó lát­tán vet­tem fel a bakancs­lis­tánk­ra, és jó elő­jel­nek veszek, hogy nem­ré­gi­ben betel­je­sült a kíván­sá­gom, és Gaztelugatxe‑t meg­mász­tuk. Fel­tű­nő­en hason­lít egy­más­ra egyéb­ként a két hely képen…

És hát lehet, már tavasszal is érez­tem, sok olyan hely van még Olasz­or­szág­ban, amit lát­nunk kell, így egy nagyon régi vágyam­ról, Posi­ta­no-ról is írtam nek­tek egy kis beszámolót. 

Ugye, hogy Olasz­or­szág­ban min­dent meg­ta­lál az ember, amit csak szeretne? 😉 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.