#GyerekkéntIsUtaztam – 9. rész
Már szinte fiatal felnőttként volt szerencsém részt venni egy nemzetközi táborban, ahol mozgáskorlátozott fiatalok és egészséges fiatalok töltöttek együtt egy hetet megtanulva ezzel az együttélést, az elfogadást és közben idegen nyelveket is gyakoroltuk, valamint egy külföldi ország értékeit, látnivalóit megismertük.
A tábornak Luxemburg adott otthon, így ezúttal erről az európai miniállamról hoztam nektek tudnivalókat.
Luxemburg hivatalos neve Luxemburgi Nagyhercegség, Európa legnagyobb és leggazdagabb miniállama Belgium, Németország és Franciaország között. Belgiummal és Hollandiával együtt alkotják a Benelux Államokat, sokszor sokan tervezik úgy utazásukat, hogy e három területet együtt fedezik fel.
A Luxemburgi Nagyhercegség 1815-ben a bécsi konferencia határozata alapján jött létre, az 1867-es londoni egyezmény értelmében vált örökös semleges státuszuvá, s függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg megalapította a mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát. Luxemburg az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Unió elődjének alapító tagja volt, így nem meglepő, hogy az EU több fontos intézménye is az ország fővárosában, Luxembourgban található.
Az ország és a fővárosa neve magyarul azonos, az írásmódban különböztetjük meg őket. Az ország déli részén helyezkedik el, s a legnagyobb város a Magyarország egy megyéjének megfelelő alapterületű nagyhercegségben. 6 km-re tőle található az ország egyetlen repülőtere a Findel, melyre Budapestről átszállással érkezhetünk Bécsből például. Mi vonattal érkeztünk, amely egy müncheni átszállást követően Trier-en keresztül. Érdemes autót bérelni, ha nem azzal érkezünk, mivel valóban kicsi a terület, de annál több érdekességet fedezhetünk fel útközben.
Luxemburgban a hétköznapokban a luxemburgi nyelvet használják, de a hivatalos nyelv, amelyen a hivatalokban is az ügyintézés folyik, az a francia és a német. Jó választásnak tartottam már akkor is helyszínként ennek a nemzetközi tábornak, hiszen gyakorolhattam a franciát, a németet és már elkezdtem alapszinten az angolt is, melyet szintén megértenek. Érdekesség és hihetetlenül irigylésre méltó, hogy itt egy gyerek mire iskolába megy, már minimum három nyelven folyékonyan beszél.
Éghajlat szempontjából nem a legszerencsésebb régióba tartozik, szinte minden nap esik, ha csak egy kicsit is, de esik az eső. Ez már megszokottá válik egy idő után, de sosem tudhatod, hogy készülj aznapra programokkal.
Érdekesség, hogy a munkavállalók egyharmada külföldi, akik naponta teszik meg a távolságot luxemburgi munkahelyük és jellemzően valamelyik környező ország határához közeli otthonuk között. Ennek köszönhetően felüdítő érzés például a franciák és a németek mentalitását, szokásait egymás mellett élve látni, különösebb problémák nélkül.
Nemzeti mottójuk:
Mir wëlle bleiwe wat mir sin
Azok akarunk maradni, akik vagyunk
Látnivalók a fővárosban
Alzette folyó partján kis római erőd adta egykoron a város magját. Ez fokozatosan bővült később, a 14. században kolostorokat, templomot, kórházat, piacot építettek köré. A mély folyóvölgy szikláiba vájt városfalat ebben az időben kezdték felépíteni. A háromszoros falat 24 bástya védte, melyeket 23 km kazamata kötötte össze. Az 1867-es örökös semlegességet kimondó londoni egyezmény aláírása után, a nagyhercegséget kötelezték, hogy a várost körülvevő falakat lebontsák és erődítményének egy részét nyitott várossá alakítsák. Az eredeti erőd, ami köré a főváros és az ország épült, mára sajnos elpusztult, de az alatta fekvő 23 km hosszú, 40 méter mély, 40.000 m² alapterületű kazamaták egy része fennmaradt és ma az UNESCO Világörökség részét képezi. A bombabiztos helyiségekben mintegy ezer katonát tudtak elszállásolni a felszerelésükkel és lovaikkal együtt, illetve fegyver- és lőszergyártó műhelyeknek, konyháknak, sütödéknek és vágóhidaknak is volt itt helye.
A Le Chemin de la Corniche egy gyalogút, melyen végighaladva sok kilátóponttól csodálhatjuk meg a város összetettségét.
Egyik főtere a Place d’Armes, ami egyben egy kellemes találkozóhely, számos étterem, kávézó, pékség várja itt vendégeit.
Notre Dame katedrális egykori jezsuita templom volt, a 17. században épült késő gótikus stílusban, reneszánsz díszítő elemekkel. A nagyhercegi család generációi a kriptában vannak eltemetve. A háromhajós székesegyház három karcsú tornya a város szinte minden pontjáról látható, kiváló tájékozódási pont.
Luxembourgh 96 hídja közül kiemelkedik az Adolphe híd, ahonnan mindkét irányból gyönyörű kilátás nyílik a városra. A híd készítésekor az akkori világ legnagyobb fesztávú hídja volt.
Passerelle Völgy-híd a Petrusse völgyén átívelő 45 méter magas viadukt szintén turistalátványosság és kötelezően felkeresendő célpont.
Nagyhercegi Palota Luxembourg szívében található. Ez a Luxemburg Nagyhercegség, az uralkodó hercegi család otthona. Egy zászló jelzi, amikor a hercegi család az épületben tartózkodik.
Érdemes csak úgy sétálgatni a városban, a hangulatos egyszer német, egyszer francia hangulatú épületek közt és figyelni a leggazdagabbak mindennapjait.
Ami személyes élményem, hogy ezt a városnézést mi együtt, egy játékként felfogva teljesítettük mozgáskorlátozott és kerekesszékes társainkkal. Ez azt hiszem, még többet hozzátesz ehhez a városhoz nekem…
Az országnak alapvetően két arca van: a főváros a luxusmárkákat felvonultató üzletekkel, az ötcsillagos szállodákkal, az öltönyben, kosztümben munkába siető emberekkel. A másik arca a vidék, számos várával, várromjával, kastélyával, ahol a csend az úr, a nyugalomé a főszerep, és a vidéki városok is inkább falvak jellegét mutatják. Tökéletes ellentét figyelhető meg. A természeti adottságoknak köszönhetően a hegyvidékek kitűnően alkalmasak kirándulásokra. Amit még vidéki érdekességként megemlítenék, az a borászat. A Mosel-folyó mentén termesztik a híres szőlőket, s ha szeretnénk, számos pincészet is várja az érdeklődő vendégeket, ahol betekinthetünk a kulisszák mögé is.
Luxemburgot ajánlom önmagában is, illetve egy benelux körutazás részeként is, fedezze fel mindenki magának. Van egy sajátos hangulata és számtalan történelmi emléke, melyeket érdemes egyszer személyesen is megcsodálni.
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Kapcsolódó bejegyzések