Ezek a spa­nyo­lok meg­őrül­tek? – 7 fur­csa fesztivál

2017. július 19.

A spa­nyo­lok messze föl­dön híre­sek a külön­bö­ző ünne­pe­ik­ről, imád­ják élvez­ni az éle­tet és nem telik el szin­te úgy nap, hogy ne tar­ta­ná­nak vala­hol az ország­ban egy hagyo­má­nyos ünne­pet vagy épp egy őrült szo­kást. Már alap­ve­tő­en az esti órák­ban akko­ra a nyüzs­gés egyes váro­sok­ban, mint­ha fies­ta zaj­la­na éppen.

Néhány meg­hök­ken­tő és fur­csa ese­mény ezek közül


Pamp­lo­nai bikafuttatás

A min­den évben meg­ren­de­zés­re kerü­lő San Fer­min fesz­ti­vál fény­pont­ja a bika­fut­ta­tás. Ilyen­kor a helyi­ek és a világ min­den tájá­ról érke­zett ezer­nyi turis­ta elle­pi Pamp­lo­na utcá­it és érké­lye­it. Az éle­tület is koc­káz­ta­tó vörös ken­dős fér­fi­ak a szűk utcá­kon keresz­tül szá­gul­dó bikák előtt sza­lad­nak az aré­ná­ig, ahol este meg­ren­de­zés­re került a bika­vi­a­dal. Az “Enci­er­ro”, azaz a bika­fut­ta­tás reg­gel nyolc­kor kez­dő­dik, miu­tán a részt­ve­vők áldá­su­kat kér­ték a Szent­től, majd egy 825 méte­res őrült roha­nás­ba kez­de­nek a fel­dúlt bikák roha­ma elől. A táv a bikák­nak mind­össze három perc, de több mil­lió turis­ta kíván­csi erre az ese­mény­re az egy hétig tartó fesz­ti­vál kere­té­ben. A fut­ta­tás során szá­mos állat meg­se­be­sül, illet­ve az 1924 óta tar­tott fesz­ti­vá­lon már töb­ben éle­tü­ket is vesz­tet­ték. Az állat­vé­dők rend­sze­res til­ta­ko­zá­so­kat szer­vez­nek a bika­fut­ta­tás és a bika­vi­a­da­lok ellen is, mivel a fesz­ti­vá­lok során már több tíz­ezer állat elpusz­tult. A bika­fut­ta­tás egyéb­ként Ern­est Heming­way tette ismert­té a “Fies­ta – A nap is fel­kel” című regé­nyé­vel. Hogy bátor­ság vagy őrült­ség, dönt­se el min­den­ki maga.

 

La Toma­ti­na

A világ leg­na­gyobb para­di­csom­csa­tá­ja  min­den év augusz­tu­sá­ban meg­ren­de­zés­re kerül Bunol­ban, Valen­cia köze­lé­ben. A fesz­ti­vál ere­de­tét ille­tő­en több tör­té­net is ismert. Az egyik elmé­let sze­rint, egy Fran­co tábor­nok elle­ni tün­te­tés adta az ötle­tet, más elmé­let  sze­rint a helyi zöld­sé­ge­sek össze­vesz­tek, és és meg­do­bál­ták egy­mást, megint más tör­té­net sze­rint az elé­ge­det­len helyi­ek kezd­ték el dobál­ni a város­atyá­kat para­di­csom­mal. A fesz­ti­vált min­den augusz­tus utol­só szer­dá­ján ren­de­zik meg. A buli­zás reg­gel hét­kor kez­dő­dik, a csúcs­pont­ját a dél­ben kez­dő­dő para­di­csom­csa­tá­val éri el. A város főte­rén gyü­le­ke­zik a tömeg, ahova teher­au­tó­kon érke­zik Ext­ram­ad­urá­ból mint­egy 140 ton­ná­nyi, kife­je­zet­ten erre az alka­lom­ra ter­mesz­tett para­di­csom. A „para­di­cso­mot aka­runk!” kiál­tás­ra kez­de­tét veszi a lát­vá­nyos, “piros” ren­dez­vény. Fon­tos sza­bá­lya, hogy csak össze­nyo­mott para­di­csom­mal lehet har­col­ni. A csata után fel­ál­lí­ta­nak mobil zuhany­zó­kat, ahol meg­tisz­tít­hat­ják magu­kat a résztvevők .

Csecsemő-átugró fesz­ti­vál

El Cola­cho fesz­ti­vál, ahogy a spa­nyo­lok hív­ják már 1620 óta min­den évben meg­ren­de­zés­re kerül Castril­lo de Mur­cia falu­ban. A fesz­ti­vá­lon az előző évi El Cola­cho ren­dez­vény idő­pont­ja után szü­le­tett, azaz az egy évnél fia­ta­labb cse­cse­mőket lefek­te­tik a föld­re egy mat­rac­ra, majd az ördög jel­mez­be öltö­zött fér­fi­ak neki­fu­tás­ból átug­rál­ják őket. A hagyo­mány sze­rint ez meg­tisz­tít­ja a kicsi­ket a gonosz­tól és egész éle­tük­ben meg­vé­di őket a beteg­sé­gek­től. Ter­mé­sze­te­sen a ritu­á­lé csak szü­lői bele­egye­zés­sel történik. 

Batal­la de la Rata Muerta

El Puig ad ott­hont ennek a hihe­tet­len, hát­bor­zon­ga­tó fesz­ti­vál­nak. Ere­de­ti­leg ez az ese­mény egy val­lá­si ünnep volt, melyet a pat­ká­nyok és az embe­rek kap­cso­la­ta hívott élet­re. A lénye­ge rövi­den és tömö­ren, dög­lött pat­kány dobá­lás. Alap­já­ban véve ez egy hagyo­má­nyos, kis­vá­ro­si ünnep lenne, össz­né­pi főzés, tán­co­lás, vidám­ság sza­lad­gá­ló gye­re­kek­kel. Aztán jön­nek a dög­lött rág­csá­lók. A fel­hőt­le­nül mula­to­zó embe­rek egy­szer­csak egy­más­nak kez­dik dobál­ni eze­ket az álla­to­kat. Elkép­zel­ni se tudom, hogy mit lehet ezen élvezni. 

Els Enfar­inats

Magya­rul a Liszt­em­be­rek ünnep­sé­gét Ibi váro­sá­ban ren­de­zik meg több, mint 200 éve min­den év decem­ber 28-ám. Ez egy egész napos szí­nes, vidám fesz­ti­vál, miko­ris a helyi­ek vic­ces ruhák­ba öltöz­nek, lisz­tet önte­nek maguk­ra és így vonul­nak ki a város­ba. A tör­té­ne­te sze­rint a lisz­tes arcú láza­dók puccsot haj­ta­nak végre és fog­ság­ba ejtik a pol­gár­mes­tert. A város irá­nyí­tá­sát átve­szik, így elfog­lal­ják a ban­kot, az üzle­te­ket és bír­sá­got vet­nek ki tulaj­do­no­sa­ik­ra humo­ros beszé­de­ket tart­va köz­ben. Aki ellen­áll azt liszt­tel és tojás­sal dobál­ják meg és szó­ra­ko­zás­ként egy­mást is. Ennek a fesz­ti­vál­nak azon­ban értel­me is van, mivel a befolyt bír­ság össze­gét jóté­kony célra hasz­nál­ják fel és így támo­gat­ják az rászo­ru­ló szer­ve­ze­te­ket, intéz­mé­nye­ket. Hogy érez­zük a volu­me­nét egy ilyen puccs alkal­má­val három tonna liszt és több ezer tojás került elhasználásra. 

Cas­ca­mor­ras

Baza és Gua­dix fesz­ti­vál­ja, melyet min­den év szep­tem­ber 6‑án tar­ta­nak, s az ese­mény tör­té­ne­te egy 500 évvel ezelőt­ti szo­bor lopás tör­té­ne­tét ele­ve­ní­ti fel. A Cas­ca­mar­ras egy közép­ko­ri zsong­lőr­re emlé­kez­te­tő karak­ter, aki Baza és Gua­dix lakó­i­val áll csa­tá­ban. Köz­pon­ti eleme a Vir­gen de la Pie­dad szo­bor, amely a két város közt ellen­sé­ges­ke­dést ered­mé­nye­zett és végül Baza-ban maradt. Ennek okán útjá­ra indul Guadix-ból Baza-ba, hogy eltu­laj­do­nít­sa a szob­rot. Baza lakói igye­kez­nek őt meg­ál­lí­ta­ni, fes­té­kek­kel dobál­ják meg a város utcá­in. Szep­tem­ber 9‑én ter­vé­nek meg­hi­ú­su­lá­sa után vissza­tér Guadix-ba, ahol a dühös helyi­ek is fes­ték­do­bá­lás­sal nyil­vá­nít­ják ki nem tet­szé­sü­ket. Cas­ca­mor­ras futá­sa köz­ben több pihe­nőt is tesz és eze­ken a helye­ken, ahogy fel­eme­li Vir­gen de la Pie­dad zász­la­ját a körü­löt­te lévő embe­rek fele fölé, ők térd­re eresz­ked­nek. Az ese­mény másik fő eleme a fes­ték mel­lett a víz, amely fel­fris­sí­ti a részt­ve­vő­ket az üldö­zés alatt. 

La Batal­la de Vino

A híres bor­ter­mő vidék, La Rioja ünnep­sé­ge ez. Ha a La Tomatina‑t para­di­csom­csa­tá­nak hív­juk, akkor ezt nevez­het­jük egy­sze­rű­en bor­csa­tá­nak. Az elmúlt évek­ben töb­be­zer láto­ga­tót is von­zott a fesz­ti­vál, így a helyi­ek a turis­ták­kal együtt fris­sí­tik fel magu­kat Szent Péter nap­ján. A kivá­ló helyi borok­ból – saj­nos – több végzi a részt­ve­vők ruhá­ján, mint a tor­kuk­ban. Ere­de­te a zarán­do­kok XVIII. szá­za­di szo­ká­sá­ra nyú­lik vissza, akik a misét köve­tő ebéd során jóked­vük­ben boros­töm­lő­ik­kel spric­cel­ték egy­mást. Akko­ra nép­sze­rű­ség­nek örvend az ese­mény, hogy 2011. óta hiva­ta­lo­san is Orszá­gos Turisz­ti­kai Jelen­tő­sé­gű ünnep­nek szá­mít Spanyolországban. 

Ti ismer­tek, tud­tok eze­ken kívül még egyéb fur­csa, őrült, külö­nös spa­nyol ünnep­ség­ről, fesz­ti­vál­ról, szokásról?
Kér­lek, osszá­tok meg akkor itt, várom kíváncsian! 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Leave a Reply

  • Goog­le Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegyzések