#Elzá­szi­Ka­lan­dok – Stras­bourg, „Mese­or­szág“ fővá­ro­sa Euró­pa közepén

Elzász régió leg­észa­kabb­ra fekvő váro­sa, igazi euró­pai város, mely az idők során tar­to­zott Német­or­szág­hoz és Fran­cia­or­szág­hoz is, illet­ve a határ közel­sé­ge miatt Stras­bourg magán vise­li mind a német, mind a fran­cia jegye­ket. Sze­rin­tem már önma­gá­ban is megér egy város­né­zést, de ha az elzá­szi régi­ó­ban vagyunk, akkor akár egy egy­na­pos láto­ga­tás­ra sem sza­bad kihagyni.

Kirán­du­lás Colmarból

Mi a bázi­sun­kat Colm­ar­ba tet­tük, innen fedez­tük fel töb­bek közt Stras­bourg szép­sé­ge­it is. Autó­bér­lés­re nem is gon­dol­tunk, rög­tön a helyi köz­le­ke­dé­si lehe­tő­sé­ge­ket bön­gész­tük még itt­hon, mikor meg­vet­tük a repü­lő­je­gye­ket és lefog­lal­tuk a szál­lást. Col­mar és Stras­bourg között köz­le­ked­he­tünk vonat­tal vagy busszal, a menet­idő nagy­já­ból más­fél óra az utób­bi­nál, amit mi is válasz­tot­tuk. Már csak azért is emel­lett dön­töt­tünk, mert jóval gaz­da­sá­go­sabb volt, mint a vonat­jegy. A busz­jegy ára töre­dé­ke a vonat­jegy­nek, és a – Flix­Bus jóvol­tá­ból – kényel­mes, lég­kon­di­ci­o­nált, wifi-vel fel­sze­relt busz töké­le­te­sen meg­fe­lelt erre az útra. Kora reg­ge­li indu­lás­sal és késő esti érke­zés­sel szin­te egy tel­jes napunk volt a város­ban, pon­to­sab­ban Stras­bourg óvá­ro­sá­nak és annak kör­nyé­ké­nek meg­is­me­ré­sé­re, végig gya­lo­go­san. Prak­ti­kus, hasz­nos infor­má­ci­ó­ként írom, hogy ez a busz­já­rat Frank­furt felé köz­le­ke­dik, tehát a busz­ra várva ezt a kiírást figyel­jé­tek Colm­ar­ban, vissza­fe­le pedig Párizs felé tartó jára­tot kell keres­ni. Figyel­je­tek, sok a zöld busz a stras­bour­gi vég­ál­lo­má­son, tapasz­ta­lat, hogy jól néz­ze­tek körbe.

Séta Stras­bourg­ban

A francia-német hatá­ron évszá­za­do­kon keresz­tül ütkö­ző­pont volt a város akár poli­ti­kai szem­pont­ból, akár kul­tu­rá­li­san néz­zük, sőt mi több, már a közép­kor­ban kiemel­ke­dő keres­ke­del­mi köz­pont­ként tar­tot­ták szá­mon. Óvá­ro­sá­nak elhe­lyez­ke­dé­se így nem meg­le­pő, a várost átsze­lő Ile folyó part­ján és az Aar-folyó által hatá­rolt kis szi­ge­ten ala­kult ki. A Gran­de Ile névre hall­ga­tó város­rész 1988. óta az UNESCO világ­örök­sé­gi lis­tá­ján is sze­re­pel. A folyó vizét egyéb­ként egy­kor az itt léte­sült bőr­gyá­rak és mal­mok hasz­nál­ták, manap­ság a hajóz­ha­tó csa­tor­na­há­ló­za­ta a turis­tá­kat csá­bít­ja egy kel­le­mes hajó­ká­zás­ra, és hogy ezál­tal meg­is­mer­jék a város más arcát is. Mi gya­lo­go­san, kel­le­mes tava­szi sétát téve fedez­tük fel a leg­főbb neve­ze­tes­sé­ge­it, kóbo­rol­tunk cél­ta­la­nul zeg­zu­gos utcá­in és fotóz­tuk a jel­leg­ze­tes szí­nes, favá­zas régi lakó­há­za­kat min­den szem­szög­ből. Ezek közül nem­egy ma szál­lo­da­ként, étte­rem­ként vagy kávé­zó­ként üze­mel, így ter­mé­sze­te­sen volt, hogy elcsá­bul­tunk, és jöhe­tett egy kis helyi édes­ség, dél­után pedig a jól­meg­ér­de­melt tejes­ká­vém az egyik tera­szon. Stras­bourg­ban egyéb­ként a német-francia múlt meg­je­le­nik a gaszt­ro­nó­mi­á­ban is, és jól meg­fér­nek egy­más mel­lett bár­me­lyi­ket is akar­juk kipróbálni.

A leg­na­gyobb épí­tett neve­ze­tes­sé­ge a góti­kus Notre Dame-katedrális a híres aszt­ro­ló­gi­ai órá­val, mely­hez hason­lót lát­tunk Prá­gá­ban is. A 142 méter magas kated­rá­lis ural­ja az óvá­rost, és mese­be­li pom­pá­val tor­nyo­sult fölénk ahogy egy szűk kis utca végén kiér­tünk az előt­te lévő térre. Ezzel a magas­sá­gá­val egyéb­ként Euró­pa leg­ma­ga­sabb közép­ko­ri épü­le­te. Az emlí­tett híres csil­la­gá­sza­ti órája kakas­ku­ko­ré­ko­lás­sal kísé­ri a déli harang­já­té­kot, illet­ve az apos­to­lok figu­rái vonul­nak el köz­ben Jézus előtt. Tete­jét – érde­kes­ség­ként – nem pala­te­tő, hanem elzá­szi csem­pe fedi. Tar­to­zik egy legen­da is a kated­rá­lis­hoz, mely sze­rint az ördög fog­ság­ba esett itt, és az ő szen­ve­dé­sei hal­lat­sza­nak, mint föl­dön­tú­li hangok.

Stras­bourg másik nagy ismert­ség­nek örven­dő és a turis­ták által ked­velt lát­vá­nyos­sá­ga a „Peti­te France“ névre hall­ga­tó vár­orész, melyet mi is fel­ke­res­tünk a folyó­par­ton végig­sé­tál­va miu­tán a kated­rá­lis kör­nyé­két bejár­tuk, min­den irány­ból meg­örö­kí­tet­tük. Neve magya­rul annyit jelent, Kis Fran­cia­or­szág, melyet a 16. szá­zad­ban kapott. Ebben a város­rész­ben működ­tek egy­kor azok a kór­há­zak, ahol nemi beteg­ség­gel fer­tő­zött kato­ná­kat ápol­tak elkü­lö­nít­ve az olasz­or­szá­gi hábo­rú után. Ekkor még Elzász füg­get­len volt, és a beteg­sé­gek ter­je­dé­sé­ért Fran­cia­or­szá­got hibáz­tat­ták, így nem is adhat­tak volna talá­lóbb nevet a ma már kife­je­zett cso­dás és talán a város leg­ked­vel­tebb negyedének.

Euró­pa köze­pén egy német és fran­cia múlt­tal, hagyo­má­nyok­kal meg­ál­dott várost ismer­tünk meg Stras­bourg­ban, nem bán­tuk meg, hogy ellá­to­gat­tunk ide ha csak néhány órára is.

„Képes­la­pok“ Strasbourgból

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.