Porto – a dol­gos város

Utunk követ­ke­ző állo­má­sa Porto, Por­tu­gá­lia máso­dik leg­na­gyobb váro­sa és Lissza­bon mel­lett a leg­lá­to­ga­tot­tabb a turis­ták által. A beszá­mo­ló soro­zat 5. részé­ben ezt a várost pró­bá­lom köze­lebb hozni nektek. 

Uta­zás

Coimb­rai láto­ga­tá­sunk után vonat­tal utaz­tunk tovább Por­tó­ba. Aki Coimb­rát kihagy­ja vagy más­nap indul csak tovább, annak aján­lom Aveiro-ig vegye a vonat­je­gyét és áll­jon meg egy rövid láto­ga­tás­ra itt, a por­tu­gá­lok Velen­cé­jé­ben (itt műkö­dik cso­mag­meg­őr­ző és innen már a helyi HÉV-vonattal is el lehet jutni Por­tó­ba). A vonat érin­ti mind­két por­tói vas­út­ál­lo­mást, elő­ször a város szé­lén lévő Campanha‑t, majd a bel­vá­ros szí­vé­ben talál­ha­tó híres Sao Bento a végállomása. 

Per­sze, aki for­dít­va ter­ve­zi ezt a túrát vagy úti­cél­ja kife­je­zet­ten Portó, Buda­pest­ről a Wiz­zair jára­tá­val is érkez­het köz­vet­le­nül. A Trin­da­de és Bol­hao meg­ál­lók a város köz­pon­ti része, a rózsa­szín metró a rep­tér­ről ide kb. 30 perc alatt ér.

Viszony­lag késő este érkez­tünk, de ez a höm­pöly­gő ember­tö­me­gen nem lát­szott sem az állo­má­son, sem pedig az épü­let előtt. Győz­tünk betel­ni a lát­vánnyal, ami foga­dott min­ket és kita­lál­ni, merre is tovább a szál­lo­dánk­hoz. Nehéz volt nem elve­gyül­ni a sok turis­ta között egy­ből és élvez­ni a város pezs­gé­sét, de egy kime­rí­tő­en hosszú nap után ugyan­ennyi­re von­zott egy fürdő és az ágy is. Meg­be­szél­tük, hogy akkor innen folytatjuk! 

Lát­ni­va­lók és tapasztalatok

És akkor kezd­jük is város­né­zé­sün­ket a Sao Bento pálya­ud­var­ral. A város köze­pén, egy lépés­re szin­te a főbb neve­ze­tes­sé­gek­től ott áll ez a kívül­ről szür­ke, belül­ről pom­pás épü­let. A foga­dó­csar­no­ka egy­sze­rű­en köte­le­ző min­den­ki­nek füg­get­le­nül attól, hogy utazik‑e onnan. Az egész tipi­kus por­tu­gál csem­pék­kel, azu­lej­ó­val díszí­tett. Bele­szé­dül az ember, ahogy kör­be­néz. Itt megint eszem­be jutott az a tény, hány ide­gen fotó­al­bu­má­ban sze­re­pel­he­tek pél­dá­ul ezzel a hát­tér­rel is…

Úgy dön­töt­tünk egy rövid tér­kép tanul­má­nyo­zás után, hogy rábíz­zuk magun­kat az ösz­tö­ne­ink­re és “elve­szünk” Por­tó­ban. Ez az a város, ahol min­den kar­nyúj­tás­nyi­ra van vagy leg­alább­is olyan érzé­se van az ember­nek, mivel bár­mer­re nézünk, csak ámu­lunk és bámu­lunk, na meg fotó­zunk. Temp­lom, utca­rész­let, vil­la­mos, csem­pe­dísz és van egy olyan han­gu­la­ta a bolyon­gás­nak, ami elfe­lej­ti érzé­kel­ni az idő múlását. 

A Sao Bento bejá­ra­tá­tól balra rálát­ni a kated­rá­lis­ra, így erre indul­tunk. A fél várost belát­ni innen, el is réve­dez­tem a vár­fal­ra könyö­köl­ve, már itt meg­fo­gott ez a város. A város, amely 2001-ben Euró­pa Kul­tu­rá­lis Fővá­ro­sa címet visel­te és 2017-ben a leg­jobb uta­zá­si desz­ti­ná­ció címet vise­li egy világ­szer­te meg­hir­de­tett sza­va­zás eredményeképp.

A kated­rá­lis mel­lett már látni lehe­tett a Portó jel­ké­pé­nek is szá­mí­tó Dom Luiz I hidat, melyen átsé­tál­ni a Duoro folyó felett szin­tén kihagy­ha­tat­lan. Mi is végig­men­tünk egyik olda­lá­ról a másik­ra rohan­gál­va, hisz annyi min­dent meg­lát­tunk, fotóz­tunk és csak gyö­nyör­köd­tünk a nap­fé­nyes Portó és a Duoro‑n köz­le­ke­dő hajók lát­vá­nyá­ban. A leg­jobb fotó­kat a hídon átér­ve, a libe­gő felső állo­má­sá­tól lehet készí­te­ni a város­ról, higgyé­tek el.

Innen mere­dek és per­sze hogy macs­ka­kö­ves utcán eresz­ked­tünk alá a folyó­part­ra, a híd lábá­hoz. Itt kez­dő­dött az igazi por­tói kaland és egy folyó­par­ti séta köz­ben kipró­bál­tuk, milyen is az igazi por­tói bor. Mi a Fer­re­i­ra pin­cé­szet bora­it válasz­tot­tuk, mely­ben nem kel­lett csa­lód­nunk. A Gaia város­rész­ben talál­ha­tó­ak ugyan­is a híres borá­sza­tok, több pin­cé­hez tehe­tünk láto­ga­tást egy kós­to­ló­ra saját magunk egyé­ni­leg is. Vila Nova de Gaia nekem egy­sze­rű­en a “bor­vá­ros”. Hem­zseg a turis­ták ára­da­tá­tól ez a folyó­par­ti sétány, de meg­éri kivár­nunk míg meg­üre­se­dik egy asz­tal a kite­le­pült étter­mek bár­me­lyi­ké­nél. Ízle­tes éte­lek, finom borok, pazar kilá­tás; mi kell­het még?

Később vissza­sé­tál­tunk a híd alsó szint­jén a Ribe­i­ra han­gu­la­tát is meg­ta­pasz­tal­ni. Utcai áru­sok, mutat­vá­nyo­sok egész sora szó­ra­koz­tat­ja itt a turis­tá­kat, illet­ve a város­né­ző hajó­ki­rán­du­lá­sok is innen indulnak. 

Ismét elér­ke­zett az a pont, hogy mind­egy merre, csak men­jünk fel és le, jobb­ra és balra, amer­re ked­vünk tart­ja. Így jutot­tunk el a Szent Ferenc temp­lo­mig, az 1‑es vil­la­mos állo­má­sá­ig, mely Por­tó­ban kicsit olyan, mint a 28-as Lissza­bon­ban. Ezzel lehet egyéb­ként eljut­ni az óce­án­par­tig és a Farol de Fel­gu­e­i­ras vilá­gí­tó­to­ro­nyig. Meg­néz­tük a Clé­rig­os tor­nyot és a Város­há­za előt­ti téren keresz­tül szó sze­rint vissza­ke­ve­red­tünk a Sao Bento-hoz.

Esté­hez köze­led­ve meg­cé­loz­tuk a szál­lo­dán­kat, mely közel volt a híres Majes­tic Café-hoz, így ezt még útba ejtet­tük leg­alább egy fény­kép ere­jé­ig, ugyan­is nem hogy hely nem volt, hosszú sor kígyó­zott a bejá­ra­ta előtt, arra várva, hogy a pin­cér szi­go­rú­an szá­mol­va a kilé­pő­ket, ugyan­annyi ven­dé­get enged­jen be.

Por­tó­ban egy­sze­rű­en nem lehe­tett elté­ved­ni, bejár­ni pedig egy­sze­rűbb, ha kényel­mes a cipőd és nap­tej­jel fel­vér­te­zed magad, mint a város­né­ző buszok­ra befi­zet­ni. Sétál­va, anda­log­va, néze­lőd­ve a leg­jobb fel­fe­dez­ni ezt a várost. 

Szom­bat dél­után indul­tunk haza, így még egy utol­só rövid sétá­ra volt lehe­tő­sé­günk, mely alka­lom­mal a Bol­hao pia­cot keres­tük fel. Ez a helyi piac igazi ínyenc­ség lehet, friss és hihe­tet­len szép gyü­möl­csö­ket, zöld­sé­ge­ket kínál­nak, de szu­ve­ní­rek­ből sincs hiány, melyet itt érde­mes vásá­rol­ni, olcsóbb vala­mi­vel, mint a város turis­tás pontjain.

Portugál-kalandunk itt érke­zett a végé­hez, mesés napo­kat töl­töt­tünk itt meg­annyi élménnyel. Per­sze akad­nak helyek és dol­gok, melyek ezút­tal kima­rad­tak, de ez is meg­erő­sít abban, hogy Por­tu­gá­lia visszavár!
Na jó, ráadás beszá­mo­ló­ként még hama­ro­san meg­osz­tom vele­tek egy kirán­du­lá­sunk tör­té­ne­tét, élmé­nye­in­ket Braga-ban.