Krak­kó és Wie­licz­ka kirándulásunk

#kaland­lis­ta tipp­je egy hosszú hétvégére

A “sár­kány váro­sá­ba” az érke­zés busszal a leg­egy­sze­rűbb és rög­tön benn is vagy a sűrű­jé­ben, hiszen az állo­más – a vonat­ál­lo­más­sal együtt – egy hatal­mas bevá­sár­ló­köz­pont alatt talál­ha­tó a bel­vá­ros­ban, keresd a tér­ké­pen mint Kra­ków Glówny. Innen az óvá­ros vagy­is a Stare Mia­sto kar­nyúj­tás­nyi­ra fek­szik, nagyobb cso­ma­gok­kal a szál­lo­dánk­hoz mi vil­la­mos­sal jutot­tunk el. A kb. 7 órás buszo­zás és a szál­lá­sunk elfog­la­lá­sa után bele­ve­tet­tük magun­kat a város­né­zés­be, majd tulaj­don­kép­pen két napig csak anda­log­tunk és fotóz­kod­tunk. Szál­lo­dánk az IBIS Kra­kow Cent­rum volt egy utca­sa­rok­ra a Visz­tu­la part­já­tól. Min­den este kinn ültünk és figyel­tük a folyót, nagyo­kat beszél­get­tünk. Magu­kat a leg­fon­to­sabb neve­ze­tes­sé­ge­ket mint a Kirá­lyi Palo­ta, a Wawe­li szé­kes­egy­ház, a Sárkány-szobor, a Szent Flórián-kapu és a tel­jes óvá­ro­si rész han­gu­la­tos utcá­it, háza­it egy nap alatt fel­fe­dez­het­jük gya­lo­go­san, utunk során pedig még meg­annyi temp­lom­mal, kápol­ná­val talál­koz­ha­tunk. Elté­ved­ni nem lehet. A Wawe­li szé­kes­egy­ház mel­lett II. János Pál pápa hatal­mas szob­ra min­den turis­ta fotó­al­bu­má­ban sze­re­pel sze­rin­tem, ahogy a város is tele van képé­vel, emlé­ké­vel. A zarán­do­kok magyar vonat­ko­zás­sal is talál­koz­hat­nak az Isten Irgal­ma temp­lom­ban, ahol az egyik kápol­na ugyan­is magyar.

Krak­kó TOP lát­ni­va­ló­ról bőveb­ben a link­re kat­tint­va olvas­hat­tok egy külön bejegyzésemben.

Amit min­den­képp érde­kes­ség­ként itt emlí­te­nék meg:

A len­gye­lek nagyon oda­fi­gyel­nek a gyer­me­kek­re, amit az egyik ked­venc, fur­csa útjel­ző táb­lám szem­lél­tet a leg­job­ban. Igen, majd­nem, de még­sem. Nem azt jelen­ti sétá­ló kis­lány nya­ló­ká­val, de tulaj­don­képp mégis erre hívja fel a figyel­met. Ez egy gyer­me­kek által sűrűn hasz­nált gya­log­át­ke­lő­he­lyet jelent, tehát vezess foko­zot­tan óva­to­san. A “nya­ló­kás kis­lány” min­de­nütt ott van, tes­sék figyelni.

<

p style=„text-align: justify;“>Ajánlott kirán­du­lá­sok­ban itt nem szen­ved egy utazó sem hiányt, min­den­ki talál­hat érdek­lő­dé­sé­nek meg­fe­le­lőt, illet­ve ide­jé­nek, pénz­tár­cá­já­nak ide­á­li­sat. Zakopane‑t mi már itt­hon­ról terv­be vet­tük több napos tar­tóz­ko­dás­sal. Koráb­bi bejegy­zé­se­i­met erről a kis han­gu­la­tos, magas-tátrai város­ról a Zako­pa­ne szű­rő­vel visszakereshetitek.
Sőt, itt írtam egy külön bejegy­zést a Krak­kó kör­nyé­ki kirán­du­lá­sok­ról.

Most egy sok­kal rövi­debb, fél nap – egy nap alatt végig­jár­ha­tó, de ugyan­ak­kor mond­hat­juk, kihagy­ha­tat­lan láto­ga­tást aján­lok figyel­me­tek­be. Ez pedig a mint­egy 15 km-re Krak­kó­tól lévő Wie­licz­kai sóbá­nyák meglátogatása.

Könnyen meg­ter­vez­he­tő az út: a helyi jára­tú 304-es busz visz Wieliczka-ba, mely­re fel tud­tok száll­ni a Jubi­lat nevű áru­ház­nál, amennyi­ben az emlí­tett IBIS kör­nyé­kén laknátok.

Több fajta túra közül lehet itt válasz­ta­ni. Léte­zik a “turis­ta út”, mely bemu­tat­ja a külön­bö­ző kam­rá­kat, 3 km hosszú kanyar­gós folyo­só­kon keresz­tül az érde­kes föld alat­ti kép­ződ­mé­nye­ket, közel hozza az embe­ri erőt, ami itt rej­lik, illet­ve a bánya kül­szí­ni terü­le­tét lehet kör­be­jár­ni. Ezt is érde­mes, látni lehet a külön­bö­ző tár­ló­kat, régi bányá­sza­ti fel­sze­re­lé­se­ket, a vas­út­vo­na­lat egy kiál­lí­tott gőzös­sel, egy tűz­ol­tó rak­tár és egy­ko­ri tűz­ol­tó kocsik is megszemlélhetőek.

Bővebb leírást és aktu­á­lis belé­pő ára­kat a sóbá­nyák hon­lap­ján találhattok:
https://​www​.wie​licz​ka​-salt​mi​ne​.com/

Mi a “miners route”-ot, azaz a bányá­szok útja nevű túrát válasz­tot­tuk gon­dol­va, ha már bánya­lá­to­ga­tás, hát legyen igazi kaland. Akkor azért még nem vol­tunk vele tel­je­sen tisz­tá­ban, hogy ez mit is fog jelen­te­ni. Úgy hozta a sors, hogy egy kevés­bé frek­ven­tált idő­pont­ban érkez­tünk és így egy pri­vát veze­tőt kap­tunk magunk mellé a túra tel­je­sí­té­sé­hez. Jól fel­ké­szült és nagyon barát­sá­gos hölgy lett az ide­gen­ve­ze­tőnk a föld alatt. Kap­tunk mun­kás over­ált, sisa­kot és min­den­fé­le bányász fel­sze­re­lést, amit meg­ta­ní­tot­tak, hogyan kell egy­más­ra venni és igazi bányász­nak érez­het­tük magun­kat már mielőtt leeresz­ked­tünk a sötét­ség­be, a leg­ré­geb­bi még műkö­dő kasba. Meg­is­mer­het­tük a túra során a föld­alat­ti élet napi rutin­ját, a bányá­sza­ti hagyo­má­nyo­kat és első kéz­ből tapasz­tal­hat­tuk meg a bányá­szok koránt­sem egy­sze­rű éle­tét. Szűk alag­út­ban mász­tunk, tér­kép alap­ján magunk pró­bál­tunk tájé­ko­zód­ni, átél­tük a vész­jel­ző hang­ját és rob­ban­tot­tunk is, de kipró­bál­tuk a sótö­rést csá­kánnyal (ezt emlék­be haza­vi­he­ted) vagy a víz sótar­tal­má­nak méré­sét. Az út végén pedig okle­vél­lel iga­zol­tan hiva­ta­los bányá­szok let­tünk. Nem mon­dom, jól esett utána egy hideg ital.

Muta­tok pár fotót a kalan­dunk­ról, hátha így ti is ked­vet kaptok.