Érde­kes­sé­gek az ola­szok­ról, Olaszországról

Sze­ret­jük Olasz­or­szá­got! Ki ezért, ki azért, de összes­sé­gé­ben az egyik, ha nem a leg­ked­vel­tebb desz­ti­ná­ció a magya­rok köré­ben. Vál­to­za­tos a táj, cso­dá­la­tos ten­ger­par­tok, óriás hegy­vo­nu­la­tok és hihe­tet­len mennyi­sé­gű tör­té­nel­mi, vala­mint kul­tu­rá­lis lát­ni­va­ló vár min­de­nütt, bár­me­lyik részét is választ­juk. A fapa­dos légi­tár­sa­sá­gok egyre job­ban lefe­dik az orszá­got köz­vet­len Buda­pest­ről indu­ló jára­tok­kal és autó­val is könnyen meg­kö­ze­lít­he­tő egyes régi­ói. Kitű­nő úti cél nyá­ron és télen egy­aránt. A gaszt­ro­nó­mi­á­já­ról sem illik meg­fe­led­kez­ni, bár­mi­kor megér egy hét­vé­gi kirán­du­lást is.

Ebben a cikk­ben össze­szed­tem pár kevés­bé ismert tud­ni­va­lót, érde­kes­sé­get az ország­ról és az ola­szok­ról, per­sze a tel­jes­ség igé­nye nél­kül, ami engem is érde­kelt vagy épp meg­le­pett. Tud­tá­tok? Olasz­or­szág a világ egyik leg­né­pe­sebb orszá­ga, lakó­i­nak száma meg­ha­lad­ja az 59 mil­li­ót, és terü­le­tén két füg­get­len állam léte­zik: San Mari­no és Vatikán.

Az ország közel négy­ötö­dét hegyek vagy dom­bok alkot­ják. Ezért mond­juk, talán kevés­bé meg­le­pő az a tény, hogy Olasz­or­szá­got több föld­ren­gés súj­tot­ta, mint Euró­pa bár­mely más orszá­gát. Euró­pá­ban sehol nem talál­ha­tó annyi vul­kán, mint itt. Ennek oka, hogy az Itáliai-félsziget egy törés­vo­na­lon fek­szik. Három fő vul­kán­ja a Strom­bo­li, az Etna és a Vezúv, melyek mind­egyi­ke kitört az elmúlt 100 évben.

Észak-Olaszországban a csa­lád­ne­vek álta­lá­ban i‑re vég­ződ­nek, míg délen leg­több­ször o‑ra.

Az 1930 – 40-es évek­ben Mus­so­li­ni meg­pró­bál­ta kiir­ta­ni az ide­gen sza­va­kat az olasz nyelv­ből. Ennek ered­mé­nye lett az ismert Dis­ney karak­te­rek új, olasz neve, mint Mic­key egéré pél­dá­ul Topo­li­no, Donald kacsáé Pape­rino, Goofy‑é Pippo és az ola­szok azóta is így hív­ják őket.

A szá­raz tész­tát az ara­bok ismer­tet­ték meg az ola­szok­kal a 13. szá­zad­ban. Ekko­ri­ban még méz­zel és cukor­ral fogyasz­tot­ták, a para­di­csom­szósz csak jóval később került rá, a 17 – 18. szá­zad­ban. A tész­tát kéz­zel ették, és min­den lány­nak meg kel­lett tanul­nia az igazi olasz tész­ta elké­szí­té­sét mielőtt még férj­hez ment. Olasz­or­szág­ban ma több mint 500 külön­bö­ző típu­sú tész­ta léte­zik, évi átla­gos tész­ta fogyasz­tá­suk 25 kg/fő. Ami­kor 1986-ban meg­nyi­tot­ták Olasz­or­szág­ban az első McDonald’s étter­met Rómá­ban, lel­kes akti­vis­ták az étte­rem előtt ingyen osz­to­gat­ták a spa­get­tit, hogy emlé­kez­tes­sék az embe­re­ket az olasz kony­ha­mű­vé­szet tra­dí­ci­ó­i­ra. A leg­el­ső piz­zát egyéb­ként Nápoly­ban készí­tet­ték 1860 körül, és igen, a piz­zát kéz­zel esszük!

Az ola­szok igazi divat­dik­tár­to­rok, gon­dol­junk csak önma­gá­ban Milá­nó­ra vagy Rómá­ra, vagy olyan már­kák­ra, mint az Arma­ni, Gucci, Ver­sace, kinek ne az olasz divat jutna eszé­be róla. Egy részük meg is enged­he­ti magá­nak eze­ket a luxus ter­mé­ke­ket, viszont érde­kes, hogy nagy részük azon­ban nem él a divat fej­lő­dé­sé­vel, sőt inkább vic­ce­sek és pol­gár­puk­kasz­tó­ak tud­nak lenni. Per­sze tisz­te­let a kivételnek.

Éven­te több mint 50 mil­lió turis­ta láto­gat el Olasz­or­szág­ba, így az ide­gen­for­ga­lom lét­fon­tos­sá­gú és az egyik leg­főbb bevé­te­li for­rá­sa, mint­egy 60%-át ebből szer­zik. Mivel ők ezt pon­to­san tud­ják, érzik, igye­kez­nek a leg­ud­va­ri­a­sab­bak lenni és magas szín­vo­na­lú kiszol­gá­lást biz­to­sí­ta­ni a lehe­tő­sé­ge­ik­hez mér­ten. Bor­ra­va­ló egyéb­ként isme­ret­len foga­lom számukra.

A világ első hege­dű­jét Olasz­or­szág­ban készí­tet­ték az 1500-as évek­ben, fel­te­he­tő­en And­rea Amati cre­mo­nai műhe­lyé­ben. A várost később Anto­nio Strad­iva­ri, a világ­hí­rű hege­dű­ké­szí­tő tette ismertté.

Az ola­szok élet­szem­lé­le­te kicsit szo­kat­lan és fur­csa is nekünk. Én egy­sze­rű­en elin­té­zem – azt hiszem jogo­san álta­lá­no­sít­va, – hogy “déli men­ta­li­tás”, hiszen a szi­esz­ta, mint több más medi­ter­rán ország­ban is az éle­tük része. Az ola­szok­nak annyi­ra már, hogy tulaj­don­kép­pen min­den min­dig ráér. Ha nem cse­lek­szel, meg­ol­dó­dik. Ez azért őrjí­tő tud lenni, ha pél­dá­ul egy prob­lé­má­dat sze­ret­néd akut orvo­sol­ni, ők viszont úgy gon­dol­ják, csak nyu­ga­lom, semmi gond. Per­sze, irigy­ke­dek is néha emi­att a fel­fo­gás miatt, hiszen nem szív­ba­jo­sak, nyu­god­tab­ban keze­lik az élet­hely­ze­te­ket, és való­ban van, hogy csak idő kér­dé­se és meg­ol­dó­dik min­den. Ez pedig mind tapasztalat.

Azt tud­juk, hogy az ola­szok érzel­me­sek, szen­ve­dé­lye­sek. Azt tud­tá­tok, hogy min­dent e két szó­val intéz­nek el, ezek­kel rek­lá­moz­nak min­dent? Min­dent átitat ez a két szó, ez a két érzés a hét­köz­nap­ja­ik­ban, még a foci­meccs is egy szen­ve­dé­lyes és érze­lem­dús prog­ram nekik.

Ami­vel nem tudok sosem meg­bir­kóz­ni az az ágy­ne­mű­jük. Az ola­szok ugyan­is betű­rik a mat­rac alá az ágy­ne­mű szé­lét, és azt nem illik kirán­ci­gál­ni onnan. Ez nagy­já­ból úgy néz ki, mint­ha egy nagy zseb­ben vagy papucs­ban alud­ná­nak. Nem iga­zán értem, ez hogy lehet kényel­mes, de a nálunk lévő ágy­ne­műt meg ők nem értik és nem ismerik.

Akar­tam írni vala­mi kel­le­me­set és nagy­sza­bá­sút az olasz kávé­ról is, de ezt most nem teszem. Egy­részt, mert én közel sem eszp­resszó­ként sze­re­tem, más­részt inkább szá­nok neki a későb­bi­ek­ben egy tel­jes írást. 😉

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.